Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-10-01 / 32. szám

2006. OKTÓBER 1. KÁVÉ. DUPLA HABBAL vasArnap7fj „Csodák nincsenek, csak kőkemény munka” SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Belvárosi Kávéházban, egy férfi és egy nő. Posta Endre középiskolai testnevelő tanár és Tornóczki Istvánná Juli- ka, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ szakreferense. Találko­zásunk és beszélgetésünk apropóját, a megállíthatatlanul köze­ledő ősz, az ezzel járó mozgáshiány, a bezártság, a kilók gyara­podása, illetve az ellenük való tennivaló szolgáltatta. S ami min­dennél fontosabb, az egészség. Egy férfi: Posta Endre Egy nő: Tornóczki Istvánné Julika- A Posta név nemcsak arról ismert és nevezetes Szekszárdon, hogy egy szép nagy családot fog össze, hanem arról is, hogy ebben a családban mindig mindenki sportolt...- Anyu és apu kosarazott, így szinte természetes volt, hogy mi, gyerekek ebben a szellemben nevelkedtünk, s valamennyien atletizáltunk, kosaraz­tunk. Számomra az is természetes volt, hogy a sport lesz a hivatásom, min­denekelőtt vonzott a mozgás, ebből voltam mindig a legjobb a tanulmánya­im során. így a Garay Gimnáziumban tett érettségi után 1997-ben szereztem diplomát a Testnevelési Egyetem tanári szakán, ahol végig minden gyakorla­ti tantárgyból csak ötösöm volt. Ezt kevésbé a dicsekvés, inkább a hivatás iránti nagy elkötelezettségem mondatja velem, ugyanis már utolsó éves vol­tam az egyetemen, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy taníthattam a régi középiskolámban.- Aztán ez lett az első igazi munkahely is...- Hat évig tanítottam a gimnáziumban, amikor megszületett az első gyer­mekünk, s kerestem egy kötetlen munkahelyet, hogy feleségem dr. Kiss Yvett ügyész, minél előbb visszatérhessen szintén szeretett hivatásához, s ezzel a bölcsődébe szoktatást, és egyebeket én végezhessem. Ma már két gyerme­künk van, s most érzem, hogy jól döntöttem, mert a kötetlen munkaidő job­ban lehetővé teszi számomra a gyerekekkel való együttlétet. Endre Hunor 5 éves lesz, Flóra Boglárka pedig 2 éves.- Mi volt ez a kötetlen munkaidőben végezhető munka, amiben az eredeti hivatását, a sportot és a pedagógiát hasznosíthatta?- Elkezdtem dolgozni egy fittness teremben, mint edző, ahol megismer­kedtem a training bike, módszerrel. Budapesten részt vettem egy képzésen, ahol ebből a sportágból megszereztem a szakoktatói oklevelet. Ezt követően a sportcsarnokban kibéreltem egy termet, vásároltam 12 biciklit, s elkezdem edzéseket tartani.- Kik voltak az első „fecskék", akik jelentkeztek?- Természetesen a testvéreim, a barátaim, ismerőseim próbálták ki első­nek, s attól kezdve - szájhagyomány útján terjedt - ma már elmondhatom, hogy sok tanítványom van. Az első edzés ingyenes, minden érdeklődőnek azt mondom, jöjjön el, próbálja ki, s ha tetszik neki, akkor szeretettel várom.- Eddig beszéltünk valamiről, amit nem ismer az, aki még nem próbálta. Kinek ajánlja, miért, meddig és még sorolhatnám a kérdéseket...- Ez elsősorban egy zsírégető és állóképesség-növelő edzés. Nem erősítő jellegű, ezért nincs izomláz, nem vastagítja a lábat, viszont rendbe hozza a szervezet keringését, anyagcseréjét, ezáltal méregtelenít, s zsírt éget, tehát fogyaszt is. Abban is különbözik az összes többi fittnesstől, hogy ez egy car­dio edzés, ami azt jelenti, hogy folyamatosan mérjük a pulzus számot, ezál­tal elkerüljük a túlterhelést, illetve az alulterhelést is. Egyébként pulzusmé­rés nélkül edzeni ma már idejétmúlt. Ezzel az edzésformá­val olyan hatékonyan lehet edzeni, hogy a befektetett fá­radsággal lehet mérni az eredményt is. Amikor jelentkezik valaki edzésre, akkor megbeszéljük a betegségeit, s az edzés folyamatát. A pulzusmérés pedig mindenről árulko­dik, ami a szervezetünkben végbemegy. Természetesen sok mindent kell figyelembe venni, sok mindentől függ: kortól, pillanatnyi közérzettől, betegségektől, stressztől. Egyébként olyan, mint egy szobabicikli, csak egyénre sza­bottan számoljuk ki mindenkinek, a saját korának, súlyá­nak stb. megfelelő célzónát. Ezért van az, hogy ugyanazon az edzésen vehet részt egy 22 éves bicikliversenyző, mint egy 55 éves hölgy, hiszen az edzések személyre szabottak, viszont közösségben élheti meg a jó hangulatú edzést, amely motiválja. A mozgás mellett - amelyet legcélsze­rűbb hetente kétszer végezni - az étkezésre is oda kell fi­gyelni, mert csak a kettő egysége vezethet eredményre.- Először is köszönöm, hogy vállal­tad ezt az interjút, amellyel meggyő­ződésem, hogy példát mutatsz, és erőt adsz legfőképpen a saját korosz­tályodnak, akiket a legnehezebb rendszeres mozgásra bírni. Te hogy határoztad el magad?- Mindig közel voltam a sporthoz, viszont én magam nem sportoltam. 25 évig a megyei sporthivatalnál dolgoztam, edzők és sportolók között. Sportrendezvények szervezése volt a feladatom, sőt még ma is, hiszen a Ma­gyar Triatlon Szövetség rendezvényein, a Sportolna triatlonfesztiváljait, s so­káig a Gemenci Nagydíjat és szerveztem. így tehát kötődtem a sporthoz.- Mostanság nem találkoztunk, ezért feltűnő a fogyásod, és a fittséged...- Úgy kezdődött, hogy a hivatalon belül voltunk különböző egészségügyi vizsgálatokon, 2005 elején, ahol kiderült, hogy magas a cukrom, a koleszte­rinem. Jártam különböző tanácsadásokra, ahol a diétákról beszélgettünk, s eljutottam a Diabetes Centrumba is, ahol dr. Tornóczky főorvos úr javasolta, hogy a diétán túl valami rendszeres testmozgást iktassak be az életembe. A megyei sportfőorvossal, dr. Várnai Annával is konzultáltam, s kizárólagos alapon választottunk, ami a koromnak legjobban megfelelő mozgást jelenti - az úszás nem jöhetett szóba, mert nem tudok jól úszni, a futás a térdeim miatt esett ki a választásból - s miután gyakran járok a sportcsarnokba, egyik kollégám javaslatára „benéztem” egy edzésre, amelyet Posta Endre tartott. Azt láttam, hogy modern kerékpárokon különböző korosztályú emberek jó hangulatban edzenek, s tanácsot kértem a tanár úrtól, hogy az én koromban tudnám-e ezt a sportágat művelni. Javítana-e ez a fizikai állapotomon, ezen keresztül fogynék-e, amivel az egészségügyi problémáimat is megoldhat­nám. Biztatott, kidolgozta számomra az edzéstervet, s azóta már a kollégák­kal többen és rendszeresen járunk.- Több mint egy év tapasztalatairól tudsz már beszámolni. Milyen eredmé­nyeket hozott számodra ez az egy év?- Hetente rendszeresen járok, úgy érzem számomra ez egy remek mozgás­forma. Sokkal jobb a közérzetem, a fizikai állapotom, s a leglényegesebb, hogy 15 kilót lefogytam. Az egyéves orvosi kontroll vizsgálat után a cukor- és a koleszterineredményeim jók lettek, sőt még a csontsűrűségi vizsgálaton is kimutatható volt a stagnálás.- Amint említetted a mozgást diétával is kiegészítetted...- Áttértem a barna magvas kenyérre, sajtokból felvágottakból csak sová­nyát eszem. Ásványvizet iszom, illetve cukormentes gyümölcslevet. Húsból csak baromfit - csirke, pulyka - köretből pedig csak a fele mennyiséget.- Pszichésen hogy hatott rád ez a változás?- Sokkal jobb a közérzetem, nagyobb kedvvel öltözködöm - könnyebben is találok magamra ruhát -, s ajánlom mindenkinek, de főleg az én korosztá­lyomnak, ahol már a mozgáshi­ány bizonyos betegségek forrása is lehet. Sokan azt mondták, hogy van otthon szobabicikli­jük, de bevallották, nem hasz­nálják. A közösség erejét, semmi sem pótolja, a jó hangulat ösz­tönzőleg hat, s aki elkezdi, an­nak jó példát és erőt adnak azok, akik már tudnak eredményt fel­mutatni. Ez egy jó program, be­vallom, ha egy edzés már kima­rad, hiányzik. A mozgás, a társa­ság, s a gondolat, hogy teszek valamit magamért az egészsége­mért. Ide nem menni „kell”, ha­nem örömmel megyünk.

Next

/
Thumbnails
Contents