Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-10-01 / 32. szám
2006. OKTÓBER 1. ÉRDEKLI...? ¥ASAkmIÍ»~7 BEMUTATJUK! „A két méter húsz centit hajnali háromkor is át kell ugrani" Sorozatunk legutóbbi - augusztus 27-i - részében a neves borász, Vida Péter azt javasolta, hogy dr. Dúsa Gáspár adjunktussal, a kórház baleseti sebészetének orvosával diskuráljunk, elsősorban azért, mert „nagyszerű embernek, nagyszerű orvosnak, s még nagyszerűbb apának tartom. Érdemes megismerni életfilozófiáját, s számos dologról a véleményét”. _____________________________- A kívülálló elképzelni se tudja, hogy - a baleseti sebészeknek - leszámítva szabadságukat - éjjel, nappal, télen, nyáron, szombaton és vasárnap is rendelkezésre kell állniuk. S nem csak ügyeletben...- Bármikor. Ha például tömeges baleset történik, akkor behívhatnak bennünket. Szerencsére olyan kollégák dolgoznak a traumatológián, akik megoldanak mindent, amit lehetséges. Ám amennyiben olyan beteganyag érkezik, hogy az ellátással az ügyeletesek nem tudnak megbirkózni, akkor kapjuk a telefonhívásokat. Szóval - ahogy mondani szoktuk - egy baleseti sebész felesége élő ember „özvegye”.- Félre ne értsen, de megkérdezem, egy pohár italt sem fogyaszthatnak el az ügyeletén kívüli traumatológusok...- Dehogy értem félre. Jogos a kérdés. Nézze, az emberben legyen olyan tartás, ha valamit el kell végeznie, arra képes legyen minden körülmények között. A két méter húsz centit hajnali háromkor is át kell tudni ugrani. Túlzottan soha nem engedjük el magunkat, mert egyrészt ehhez vagyunk szokva. Másrészt pedig fontos, hogy eredendően tartózkodjunk a mértéktelen italozástól. Ha vacsora után elfogyasztunk egy sört, vagy fröccsöt, egy-két óra múlva képesek vagyunk akár műteni is. Legfeljebb a biztonság okán taxival megyünk be a kórházba.- Jól tudom, hogy a közelmúltban ön is balesetet szenvedett?- Nem régen vették le a lábamról a gipszet. Elszakadt az Achilles inam. Érdekes, mert eddig azt hittem, hogy ez mással megtörténhet, de velem nem. Tévedtem. Egy teljesen ártalmatlan helyzet volt. Iskolai kiránduláson voltunk Váralján, ahol a szülők és a gyerekek focicsapata játszott. Egyszer, amikor fordultam, valami reccsenést hallottam. Mivel nem rúgtak belém, tudtam, mi volt az említett hang. Hazamentem, megfürödtem, előkészítettem a lábamat a műtétre, majd bementem a balesetire, ahol Oroszi Feri kollégám ügyelt. Elvégeztük a szükséges vizsgálatokat, miközben lelkileg felkészültem az operációra. De nagy szerencsém volt, nem volt rá szükség. Az Achilles ín a kötélhez hasonlóan, apró kis szálakra szakad. De az enyém nem csúszott széjjel.- Mert tudta, hogyan kell tartani a lábát?- Pontosan erről van szó. Következett a gipszelés, majd néhány nap múlva az újabb ultrahangos ellenőrzés. Hathétig voltam gipszben. Akkor bizony megtudtam, mit éreznek a betegek. Minden tiszteletem az övék.- Táppénzen volt?- A gipszelés után néhány nappal már operáltam. Viszont amikor levették a gipszet, összerogytam. Elgyengültek az izmok, olyan érzés volt, mintha nem is a saját lábam lenne. Következett a mankó, majd a rövi- debb, később a hosszabb séták... Mivel korábban soha nem voltam begipszelve, s a betegségek is elkerültek, nagyon tanulságos volt az eset.- Hol bámult le ennyire?-A kertemben, a néhány napos nyaraláson, de a sok kirándulás is hozzájárult a színemhez. Nagyon szeretem a természetet, a szabadtéri programokat. Nem régen Bólyban, csirkepaprikás főzőversenyen voltunk.- Csak úgy, vagy rokonoknál?- Egy volt betegünknél, akit annak idején én műtöttem. Kamionnal ütközött, különböző sérülései, csonttörései voltak. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, ami azóta barátsággá lett. Egyébként ez nem ritka dolog. Hiszen az orvos osztozik betege jó, vagy rossz sorsában, s a beszélgetések során közel kerülhetnek egymáshoz. >- Elegük van a traumatológusoknak a jelenlegi ügyeleti rendszerből. Leegyszerűsítve: a megengedettnél jóval többet kell ügyelniük, ráadásul fillérekért.- Nem akarunk mi sem több pénzt, mint a kollégáink.- Nyilván az aneszteziológusokra utal, akiknek többsége vállalkozóként dolgozik.- Igen. A korábbiaktól eltérően most már megszűnt az altatóorvosi probléma. Maguk oldották meg a maguk ügyét, mert ügyesek voltak és összefogtak. S amióta vállalkozók lettek, magasabb bért kapnak, mint annak előtte, vagy mint például a sebészek, illetve mi. Megjegyzem, a baleseti osztályokra a nehéz ügyeletek jellemzőek. Sok a beteg, sok a súlyos motoros baleset, s akiket behoznak, türelmetlenek. A legtöbb sérült este, éjszaka kerül hozzánk.- Majd fizetnek azok, akik éjszaka keresik fel az ügyeletet, s csupán azért halogatják az ellátást, hogy elkerüljék tumultuózust.- Ebben van igazság, tehát egyetértek azzal, hogy valamilyen módon vissza kell szorítani ezt a tendenciát. Előfordult, hogy szombatról vasárnapra virradó éjjel háromkor - amikor két komoly műtéten voltunk túl - két fiatalember bulizás, pizzázás után azzal jött be: egyiküknek fáj a dereka, lássam el. Kiderült, hogy egy hete kezdődtek a panaszai. Szóval a traumatológia nem hipermarket! Hozzáteszem, nem a valódi sérültek, hanem a felelőtlenek fárasztják el az embert.- Gondolom, nagyon várják már a műtőblokk átadását. Mert most szörnyű körülmények között dolgoznak.- Műtőink most nyáron melegek, télen hidegek. Nyáron szabályosan csatakosak vagyunk. Be kell öltözni, a sugaras műtétekkor a rendes köpenyre jön a tíz kilós ólom köpeny, a lámpa hat fokkal emeli a hőmérsékletet, van, hogy 34-35 fokban állunk végig két-három órás műtétet, s közben keményen koncentrálunk... Gondolhatja!- Hogyan jellemezné röviden a ma egészségügyét?- Zűrzavar a káoszban...-Mindezek ellenére Dúsa adjunktus úr kiegyensúlyozott, kedves, megnyugtató férfiú, aki - úgy tudom - zenél is. Milyen hangszeren és mikor?- Jó néhány évvel ezelőtt - már orvosként - nagyon megtetszett a harmonika. Megkérdeztem Pecze Istvánt, hogy tanulhatnék-e. Igent mondott, én pedig hangszeremmel együtt elkezdtem járni a zeneiskolába. Jórészt otthon játszom, de közreműködője voltam Peczéék egyik lemezének is.- Kérem, mutassa be gyermekeit.-Szívesen. Daniéla 15 éves, elsős gimnazista, Gazsi hetedik osztályos, András pedig hatodikos, mindketten a 4. számú iskolába járnak.- Jut ideje foglalkozni velük?- Igen, ugyanis igyekszem jól beosztani az időmet, ami nagyon fontos.- Vannak fontos és kevésbé fontos dolgok.- Most a család a legfontosabb, hiszen ahogy cseperednek a gyerekek, egyre több időt igényelnek. Persze, segítenek is mindenben. Nyilván én is nekik. Amíg ők még nem voltak, a munka volt a mindenem.- Elnevette magát. Miért?- A gyerekek tanulására gondoltam. Daniéla hangosan tanul, ahogyan annak idején én is. A fiúk nem. Viszont amikor kikérdezem őket, kíváncsiak, hányast érdemelnek. Mondom, kettes alá, majd fél óra múlva már hármasra értékelem az előadást. Addig tanulják a leckét, amíg el nem érünk a csillagos ötösig. Egyébként mindhárman jó tanulók, s megjegyzem, én is mindig szerettem tanulni.- Hol szeretett tanulni?- Gyönkön. Ott jártam általános és középiskolába. Szüleim ott tanítottak, ott éltek, de két évvel ezelőtt beköltöztettük őket Szekszárdra, hogy közelebb legyünk egymáshoz, hogy segíteni tudjuk őket. Mert előtte csak a hétvégeken mentünk hozzájuk.- Hogy szokták meg az új környezetet?- Hála Istennek, jól, pedig kicsit tartottam tőle, hogy nem így lesz. Nándi, a testvérem már korábban fölvetette Szekszárdra jövetelüket, de akkor nemet mondtak. Ám amikor néhány év múlva ismét felvetettük ezt az elképzelést, akkor már szívesen egyeztek bele. Azért is jól érzik itt magukat, mert minden nap valamelyik unoka - Öcsémnek két gyermeke van - hozzájuk megy iskola után, a nagyszülők pedig segítenek nekik a tanulásban, kikérdezik a leckét. Végeredményben csak a délelőttjük szabad, a délutánok foglaltak, amit élveznek is.- Gáspár, a pedagógus házaspár fia miért lett egyáltalán orvos?- Először történelem-földrajz szakos tanár szerettem volna lenni. Mert akkor még Gyönkön tanította e két tárgyat Zentai András igazgató úr, akit nagy tudása miatt igen tiszteltem, mondhatom, példaképemnek tekintettem. De amikor érettségiztem, ez a szakpár a közelben nem indult, s mivel jól tanultam, érdekelt a biológia, jelentkeztem az orvosi egyetemre. De első évben nem vettek föl. Elszomorodtam, majd elszegődtem műtősfiúnak, s a baleseti sebészeten ténykedtem Pécsett, a négyszáz ágyas klinikán... A következő évben ismét jelentkeztem az egyetemre, s föl is vettek. Amikor hatodévesek voltunk, négyen szerettünk volna Szekszárdra jönni, a sebészetre. Nem részletezem, ketten a sebészetre, ketten pedig a traumatológiára kerültünk. S itt dolgozom 26 esztendeje. Változatlanul szeretem a munkámat. Egy hét szabadság után már hiányzik a munkám, jó visszajönni.- Kinek adja át a jelképes stafétabotot?- Szeretném, ha Gacsályi Lászlóné Mária nénivel beszélgetnének. Nyugdíjas pedagógusként is igen elfoglalt hölgy. Kórusban énekel, s a mai napig is idegenvezetőként ténykedik. Nagyon tisztelem. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági
