Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-02-05 / 4. szám
4 TAS4TOAP HÉTRŐL HÉTBE 2006. FEBRUÁR 5. A Szekszárd Jazz Quartet lemezbemutató hangversenye Szubjektív riport egy csodáról Koncert Mozart emlékére Ha 4 ember 24 év alatt 12 albumot készít, akkor elkészíthetö-e 1 album 3 év alatt 3 emberrel? Az eredmény nem matematikai úton számítandó, és a válasz természetesen: nem. A Szekszárd Jazz Quartet kénytelen-kelletlen új dobost kellett, hogy kerítsen Hulin István (zongora), Kelemen Endre (vibra- fon) és Béres János (basszusgitár) tagok mellé, ha új cédét akart kiadni. Találtak: a betegsége miatt teljes vállszélességgel együttműködni nem tudó Soponyai József egyik kiváló tanítványát, Sebestyén Csabát. Hogy Soponyai három szám során mégis dobolt a koncerten, emberfeletti teljesítmény. Tudtuk ezt mi, a nézőközönség is: egy mobiltelefonos játékos meg vagy négyszáz dzsesszkedvelő, akik a Szekszárd Jazz Quartet január 30- án, a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében tartott lemezbemutató koncertjére jöttünk össze. Ámulva hallgattuk a tíz számot - barokk fuvolától a spanyol stílű balladán és az amazonasi napkeltén át egy francia sanzonig, illetve Liszt Szerelmi álmokjáig. És persze ha New Orleansban katasztrófa, akkor Szekszárdon: Hurrikán az SZJQ előadásában, és ha Körtés József halála, akkor Egy fuvola utolsó hangjai. És Johnny, és az éjszaka, és Villon... Kincs helyett téged áslak el, SZJQ - és nem véletlen a Faludy-utánérzés, hiszen ha Francois, akkor György, és A haláltánc-ballada. (De ez már csak nálam.) Fuvolaszó tehát Ágostonná Béres Kornélia, az altszaxofon hangja pedig egy régi szólista, Molnár Ákos játékának köszönhetően. A jó öreg Cotard-t Orbán György ajánlotta az égi piások figyelmébe. Eufónia, vagyis jó hangzás, neveztetik az új cédé. Kedvem támad az eumenidák, vagyis jó szándékú görög istennők kegyébe ajánlani ezt az albumot, amely erre az estére a zenei eutrófia, a muzsikától való jóltápláltság állapotába juttatott el - úgy tűnt, nem csupán engem. Eszembe jut egy újabb fejtörő: ha nyolc embert vagy ötvenszer annyi úgy öt percig tapsol, akkor harminchatezer büszke lehet-e négyre egy életen át? És, bár e hivalkodás nem taps-függvény, a válasz egyértelműen: igen. Kosztolányi Péter Illés Teréz énekművész Bátaszék szülötte. Néhány éve az akkori szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában tanult Szuprics Edit tanárnőnél. Miskolcon a Zeneművészeti Főiskolát végezte el, majd a bécsi zeneakadémián diplomázott. A bécsi közönség templomi zeneművek szólistájaként ismerhette meg. Európa számos országába eljutott, jelenleg Barcelonában folytatja énektanulmányait. 2006. január 31-én este a Művészetek Házában műsorával Mozart életművét színesen ábrázolta; ízelítőt kaphattunk a virtuozitást igénylő, s a líraibb, melankolikusabb művekből is. Érzékenyen megformált előadásában hallhattunk három dalt, s mély átéléssel tolmácsolta a Figaro házassága részletét, a grófnő áriáját is. A neves, spanyol énekmester, Manuel Garcia két dalát vidám, játékos kedvességgel mutatta be. Különleges színfoltként tűnt fel Csokonai Vitéz Mihály három versére írott dal, Kern Aurél feldolgozásában. A koncertet Lozsányi Soma játéka színesítette: Mozart c-moll zongora szonátájából játszott két tételt. Lozsányi Tamás orgonaművész kiváló zongora- és orgonakíséreteit hallgathattuk a hangversenyen. Egy orgonadarabot is eljátszott: Gárdonyi Zsolt: Mozart Changes című, modern harmóniákkal tűzdelt, ritmikus szerzeményét, mely egy Mozart témára íródott. A koncert a Titusz kegyelme című opera egy részletével, Vitellia áriájával zárult. Az ária kifejezetten nagy hangterjedelme komoly próbatétel, ám Illés Teréz művésznő a feladatot kitűnően oldotta meg. Köszönjük a szép estét, gratulálunk! Lo Darvas Ferenc 70 éves A Balatonberényben, 1936. február 1-jén született alkotóról Csányi László sorait idézzük. „Darvas Ferenc szeretetve méltó ember, a versei is ilyenek. Hisz a jóságban, az értékben, s abban is, hogy mindenkinek feladata van, amit el kell végeznie. Eszközeink, lehetőségeink különbözőek, de a közös cél forraszthatja az embereket vagy éppen az emberiséget... A szó szabadon száll, a gondolat felszabadul, s úgy érezzük, hogy hasznos költő Darvas Ferenc, aki közös gondjainkról és örömeinkről énekel, tudja, hogy a vers is része az életnek s alkalmas arra, hogy kiemeljen gondjainkból..." Szekszárdot is megismerik Portugáliában Lisszabon egy elismert galériájában két szekszárdi művész: Szatmári Juhos László és Csuhaj Tünde közös kiállítása nyílik meg február 11-én. Az Instituto Superior de Psicologia Aplikada egyetem kiállítótermében a falon grafikákat, a vitrinekben különlegesen díszített liba-, hattyú-, emu-, nandu- és strucctojásokat láthatnak az érdeklődök. Már második alkalommal hívták meg a portugál fővárosba Szatmári Juhos László szobrászművészt, aki az immár Szekszárd egyik jelképévé vált Borkutat alkotta, így tehát méltán mondhatja: „Ha engem ismernek, már Szekszárdot is ismerik”. Tavaly szobraival találkozhatott a portugál közönség. A kiállítás sikerét mutatja, hogy egy országos folyóiratban kétoldalas interjú jelent meg a művésszel, szobrait fotókon mutatták be. Egyik az egyetemen dolgozó pszichológus pedig felkérte készülő könyve illusztrálására. A kiállítást nagy érdeklődés kísérte, így megkérték Szatmári Juhos Lászlót, hogy idén egy másik oldaláról is mutatkozzon be. Ceruzával készített grafikáiból összeállított kiállításának a Lisszaboni barangolások címet adta. A portugál hangulat mellett természetesen a hazai tájakról sem feledkezett meg: egyik grafikáján látható például egy szarvascsoport a Gemenci erdőben. Az egyetem galériájában hónapról hónapra színvonalas kiállításokat rendeznek, amelyeknek a közönség nem csak egyszerű szemlélője, de aktív részese is lehet. Minden művész bemutatja az alkotási folyamatot, ahogy műveit létrehozza. Csuhaj Tünde tojásdíszítő művész először mutatkozik be Portugáliában. Munkáihoz hasonlót még biztosan nem látott az ottani közönség, hiszen mint a művésznő mondja, kultúrájuknak nem része a tojásdíszítés. Csuhaj Tünde Németországban, Svájcban, Hollandiában, Franciaországban olyannyira kedvelt finoman, csipkeszerűen hímzett tojásai minden bizonnyal kivételes élményt jelentenek majd a portugálok számára is. A művésznő az ismert technikákat, pl.: maratást, egyéni megoldásokkal, pl.: színes ábrák létrehozásával, kombinálva egészen egyedi alkotásokat hoz létre. Csuhaj Tünde és Szatmári Juhos László kiállítását egy hónapig látogathatják a portugál művészetkedvelők, valamint a Portugáliában élő kis számú magyarság. Kovács E.
