Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-01-29 / 3. szám
2006. JANUÁR 29. KÁVÉ*DUPLA HABBAL vas4rwap75 HETI BÖLCSESSÉG: „A kerámiában gyönyörködnek az emberek, ünnepekre, alkalmakra megveszik ajándéknak, a külföldiek emléknek. A kézi munkával sosem lehet meggazdagodni, ezt csak szenvedélyből lehet csinálni. ” (Bíró Annamária)- Azok közé az alkotó emberek közé tartozol Szekszárdon, akit sokan ismernek. Ez természetes is, hiszen több mint négy évtizedig dolgoztál, az általad művelt keramikus szakmában, kiállításaidon, rendezvények bemutatóin, vagy legfőképpen a műhelyedben bárkinek nagy szeretettel tartottál bemutatót...- Valóban a korongot szinte mindig magammal vittem bárhol jártam az országban. Az emberek örömmel és elismeréssel figyelték, hogy mint alakult ki az agyagból egy-egy szép kerámia.- Sokszor elmondtad már, s akik ismernek, azok tudják azt a véleményedet, hogy a magyar ember tehetséggel megáldott kezű nép. Te magad is rengeteg elismerést szereztél kerámiáiddal, s alkotótársaid munkáiról mindannyiszor úgy nyilatkoztál, hogy szereted és tiszteled minden ágát. Kicsit furcsa talán, hogy idézgetek eddigi gondolataidból, de apropója van ennek. Még pedig az, hogy „hivatalosan" nyugdíjba mentél. ..- Még friss az élmény, sok különbség talán nincs is, hiszen az időmet, energiámat eddig is magam osztottam be, a teljes leállásra pedig egyéniségemnél fogva alkalmatlan vagyok. Amit ezzel kapcsolatban érzek az a szabadság, ugyanis ettől kezdve csak azt csinálom, amihez kedvem van. Amit a korongra teszek, azt már nem a piacra,termelés határozza meg, hanem az, ami számomra örömet szerez.- S mi szerez manapság örömet számodra?- Elkezdtem foglalkozni a honfoglalástól a török hódoltságig terjedő időszak népi kultúrájával. Ez azért volt számomra érdekes, mert észrevettem, hogy ez az 500 év egy fehér folt. Sok ember kezdett el foglalkozni az utóbbi időben Magyarország történetének különböző időszakával, ezen kutatások nagy része magánkiadásban jelenik meg, ezekből próbálok profitálni úgy, hogy azt az időszakot, ami engem érdekel, a saját szám íze szerint szeretném feldolgozni.- Konkrétan mi tartozik abba a kutatási területbe, amely téged érdekel?- Azoknak a kultikus tárgyaknak a felkutatása, megismerése, amelyekbe tartoznak a népi ékszerek, használati tárgyak, gyermekjátékok, cseréphangszerek. Kicsit idegen a XX. század népművészetétől, s éppen ezért nagyon izgalmas.- Mi lesz azokkal a kiállításokkal, vásárokkal, Kézművesek Ünnepével, s még sorolhatnám, ahonnan Csúcs Endre változatos, szemet gyönyörködtető fekete kerámiából készült dísz- és használati tárgyai sosem hiányozhattak?- Szűkítem a kört, már csak korlátozottan jelenik meg, mivel nincs az a színvonalas rendezvény, ahol ne kerülne előtérbe az olcsó, külföldet majmoló giccs- özön.- Akkor pihenés, horgászás, kutatás?- Néhány kiemelt rendezvényen azért szeretnék ott lenni, és szívesen várom a műhelyembe azokat, akiket az igazi magyar népi hagyományos fekete kerámia készítése, látványa, vagy éppen megvásárlása érdekel.- Bár régi barátság fűz Csúcs Endréhez, egy másik korosztályhoz tartozol. S bár szintén keramikus vagy, fiatalságod, életutad miatt kevesebbet tudnak rólad a szekszárdiak...- A Garay Gimnáziumban érettségiztem, majd a képző elvégzése után óvónő lettem. Akkor ismerkedtem meg - a gyerekekkel játszva - az agyaggal. Hamar rájöttem, hogy ez az én világom, s attól kezdve tudatosan fejlesztettem magam. Több iparművésznél tanultam, mindenkitől kicsit mást, s az egyéni stílusom is kialakult az évek során. Az első időkben vásároztam, népi és iparművészeti rendezvényeken vettem részt, majd Kaposvárott, az ipar- művészeti iskolában tanítottam, mégpedig úgy, hogy saját műhelyemben 3-4 tanuló gyakorlati oktatását vezettem. Abban az időben jobbára ipar- művészeti tárgyakat készítettem, amelyeket különböző üzletekben értékesítettem, pl. a valamikor igényességéről híres szekszárdi Képcsarnokban. Alkotásaim szerte az országban ilyen üzletekben voltak megtalálhatóak.- A saját műhelyedet már 20 éve megnyitottad, ám ritkán voltál egyedül?- Egyrészt a tanulóim voltak velem, másrészt nagyon sok óvodás csoportot fogadtam, akikkel, azt hiszem, sikerült megszerettetnem az agyagot, s akik mindig nagy életet hoztak a műhelybe. Közben a vásározás csökkent, kevés volt az érdeklődő, aztán 1999-ben, amikor fél évi munkám veszett oda a Budapesti Sportcsarnok leégésekor, akkor azt mondtam, soha többé.- Valami elmúlt - ahogy mondtad, valami jött helyette - mivel „pótoltad"?- Addig főállásban vállalkozóként dolgoztam, de jött egy állásajánlat, a Bonyhádi Kézműves Iskolától. Azóta főállásban ott dolgozom, tanítok egy olyan iskolában, ahol négy szakmát, a bőrművességet, kosárfonást, gyapjúszövést és a fazekasságot tanulhatják meg a fiatalok.- Egy kiállításon találkoztunk először, amikor Csúcs Endrével közösen állítottatok ki a Szent István-házban. Utoljára pedig karácsony előtt Konyhádon, a művelődési házban, ahol egy felejthetetlenül szépséges és tartalmas kiállítási anyaggal örvendeztetted meg a látogatókat...- Több mint két hónapig dolgoztam azon a kiállítási anyagon, amely három részből állt. Népi művészeti kerámiák, amelyekben a hagyományokon alapuló népművészetet dolgoztam fel. A szecesszió jegyében dísz- és használati tárgyak, fehér fajansz masszából. A harmadikat egyszerűen „Gyermekkert”-nek neveztem el, gyermekeknek kerámiából készített mindennapi használati tárgyak, amelyeken keresztül - szí mikkel, díszítésükkel, formájukkal - úgy gondolom, alakítani lehet a gyermekek ízlését. A kiállított tárgyak mind zsűrizett termékek voltak, s a kiállítás azon túl, hogy régi álmom volt, azért is kedves emlék marad, mert a férjem, Pohlon Attila amatőr festő képei díszítették a falakat.- Hol lehet ezeket megtekinteni - s természetesen a többi munkáidat is - ha valaki nem tudott elmenni megnézni a kiállítást?- A lakásomon van a kiállítótermem, ahol nemcsak a kész tárgyakat láthatják, vásárolhatják meg, hanem, akik kíváncsiak rá azok elkészítési fázisaiban is részt vehetnek, a Major utca 18. szám alatt. Mindkettőjük álma, hogy egyszer Szekszárdon létrejön a kézművesek alkotóháza, kiállítóteremmel és üzlethelyiséggel HETI KÖNYVAJÁNLAT: Szekszárd minden időben - Nagy Janka Teodóra és Rühl Gizella könyve. „Egy régi fotósdinasztia sarja, Németh Tárni, a város fazekasainak hagyatékát gyűjtötte. Legnevesebbjük, az ipart formáló Steig István kezében lelket kapott a for- ma~" (A könyvet Szekszárd, Ybl. utca 3. sz. alatt lehet megvásárolni.) Sas Erzsébet oldala Vendégem a Belvárosi Kávéházban és férfi és egy nő. Csúcs Endre keramikus és Farkas Zsuzsanna keramikus. Közös szakmájukon - abból adódó sikereken és problémákon túl - egy hosszú évek óta tartó barátság is összeköti őket. Egy férfi: Csúcs Endre Egy nő: Farkas Zsuzsanna
