Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-09-03 / 28. szám
2006. SZEPTEMBER 3. KÁVÉ. DUPLA HABBAL vasAüapM „A zene örömforrás, játszani és hallgatni egyaránt” SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégeim a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Parrag Tibor zeneszerző-gitáros-énekes és felesége Parragné Bodahelyi Éva előadó- művész. Mennyit ér ma a nívós zenét játszó zenekar, s milyen céljai elképzelései vannak a művészházaspárnak a jövőben. Erről, valamint napjaink zenei kultúrájáról beszélgettünk egy esős csütörtöki délelőt- tön. Egy férfi: Egy nő: Parragné Parrag Tibor Bodahelyi Éva- Tibor! Tavasz óta érik ez a beszélgetés, amikor az utcán találkozva a „régen láttalak" kérdésemre azt válaszoltad, jó ideig külföldön voltál...- Egy luxushajón dolgoztam, Kanári szigetek, Madeira, Afrika - hétről hétre megtettük ezt az útvonalat - egy magyar zenekarban, gitáros énekesként. Az utasok főleg angolok voltak, akik a „hírükkel” ellentétben, nagyon nyitottak és kedvesek.- Mindenki tudja rólad, hogy az igényes zene elkötelezettje vagy, bármilyen stílusról van szó... Ezt joggal teheted, hiszen megvan hozzá minden képzettséged, adottságod...- Az általános iskola alsó tagozatától tanultam zenélni, a zeneiskolában, klasszikus gitáron és jazz tanszakon, valamint az éneket is itt kezdtem, majd Budapesten, a művész világban ismert és elismert Sík Olga növendéke voltam tíz évig.- Mesélnél valamit a kezdetekről?- Érdekes, hogy éppen most kérdezed, ugyanis pár nappal ezelőtt volt a Pécsi Rádióban egyórás műsor, ahol a beszélgetés természetesen a zene, s azon belül is a CD-m körül forgott. Nagyon kellemes volt, ugyanis kicsit otthon érzem magam abban a városban.- Miből alakult ki a kötődésed Pécshez?- Először Szekszárdon, 1984-85-ben a Rés együttesben kezdtem - ezt megelőzően a Minaret, valamint a zenetanárokból álló Sansz együttesben játszottam -, ezt követően Pécsett, majd 1990-ben elmentem „világot járni” négy hónapra, Amazonas, Miami, Afrika... Amikor hazajöttem, megalakítottam a Parrag Band-et. Ezt követően még kétszer voltam világkörúton, úgy gondolom az idén utoljára.- Több mint két évtizede dolgozol a zenei világban, mondhatjuk úgy is a szórakoztató iparban, szerinted mennyire alakult át a színpadi és a befogadó oldal?- Amikor a Rés alakult, akkor mindig telt ház előtt játszottunk, a művelődési házban, saját rockzenét a fiataloknak. Majd a tánczene vette át az „uralmat” több éven át, szórakoztató zene, bálokban, vendéglátóhelyeken. Sajnos manapság már nincsenek olyan helyek, ahol nívós élő zenére szórakozhatnak az emberek, s ez nemcsak Szekszárdra érvényes. Amint tapasztaltam, külföldön éppen az ellenkező a tendencia. Ami még „felhígította" a zenei világot az, hogy nincs cenzúra, egy szűrő. Mindenki mindent kiadhat és ebből alakul ki a keveredés - ez egyébként minden művészeti ágra jellemző -, ugyanis a médiumokon keresztül a néző, hallgató, olvasó nem tudja elbírálni, mi az igazi érték.- Milyen gondokat látsz mindezek hátterében?- Az általános zeneoktatás - amely régen egy ugyanolyan fontos eleme volt a tanulmányoknak, mint bármely más tantárgy - háttérbe szorult a mai modern tantárgyakkal szemben. Lásd számítógép... A mai fiatal generációnak az életéből hiányozni fog a zenehallgatás öröme, amit a televízióban lévő akciófilmek nem pótolhatnak.- A közel és távolabbi zenei jövőtökről mondanál valamit?- Szeretnék itthon nívós produkciókkal - egy gitárral és énekkel saját szerzeményeimet színpadra vinni, s ez nem kifejezetten divatos slágerzene lesz. Ha legközelebb leülünk beszélgetni, akkor talán szóba kerül majd az is, hogy mit tudtunk megvalósítani terveinkből, s az is, hogy mi és mások, mennyire tudunk beleszólni a város életének alakulásába.- Kezdjük ott a beszélgetést, ahol Tiborral. Mikor elment külföldre dolgozni, egyedül voltál, illetve László fiatokkal, aki már nyolcéves...- Szerencsére a mai csúcstechnika - amit sokszor szidunk - lehetővé tette, hogy napi kapcsolatban voltunk. Sőt láthattuk egymást, így aztán a fiunk közösen oldotta meg Tibivel a matek házi feladatát. Részt vett az életünkben, s bár a gyereknek nehéz volt elmagyarázni, hogy reggel még az apa vitte az iskolába, este pedig én mentem érte, megértette, hogy ez nem elválás, csak munka. Egyébként pedig biztos vagyok abban, hogy Tibinek volt nehezebb. Idegen környezet, idegen emberek, idegen kollégák. Mi itthon voltunk, a megszokott életritmusunkat éltük, s én sosem sajnáltattam magam, hiszen értünk ment el, értünk dolgozott, volt távol, a családért. Számomra az volt a feladat, hogy itthon álljak helyt, ahogy ő távol az otthonától, a családjától, s ebbe az időszakba bizony még a karácsony is beleesett. Egyébként sem voltunk egyedül Lacikával, mert a szüléink mindig mellettünk voltak, ha szükség volt rájuk.- Mint a Parrag Band egyik tagja, fiatal szép nőként, hogy éled meg a színpad világát, a fellépések előtti készülődést, s az utána lévő napot?- Először is sok idő eltelik mire a fellépésre sor kerül, próbák, próbák és próbák. Az a nap a készülődés jegyében telik, hiszen nemcsak a magam ruháját, hanem Tiborét is elő kell készítenem, aztán átgondolom az előttünk álló estet, s bár az előadás előtt nagyon izgulok, a színpadon már csak a zenére koncentrálok. Egyébként is szeretném, ha a közönség emlékében az énekem és a játékom maradna meg, nem a külsőm. Ennek ellenére fontosnak tartom, hiszen színpadon állok, s ezzel is esztétikát sugárzók. A pihenés? Tibi hat óránál többet nem tud aludni akármilyen nehéz éjszakánk volt, én annál többet.- Kisfiátok hogy szokta meg, hogy anya is elmegy éjszakánként?- Kicsi korától hozzá kellett szoknia, s bár voltak átmeneti nehézségek, nagy-nagy szerencsénk, hogy mindenre kész nagyszülők segítettek nekünk a kezdetektől, s ez a mai napig így van.- Miközben azért azt ne felejtsük el, hogy neked a fellépések mellett munkahelyed is van, ahogy Tibornak vállalkozása...- A TolnAgro Kft.-nél dolgozom, ami egy állatgyógyszer-nagykereskedés, ahol külföldi partnerekkel tartom a kapcsolatot, gyógyszereket törzskönyvezek, s jól kamatoztathatom a német és angol nyelvtudásomat.- Mindkettőtöknek feltettem ezt a kérdést, te kicsit árnyaltabban válaszoltál rá. Mi a véleményetek a MEGASZTÁRRÓL?- Ahogy gyengül a zenei műveltség hazánkban, úgy hiszik el egyre jobban az emberek - sajnos a szereplők is -, hogy ők énekesek, sőt művészek. Felkapja őket a média, és mivel nincs gyökere a művészetüknek, le is ejti őket a „repülő szőnyegről”. Arról szó sincs, hogy tehetségtelenek, de ahhoz, hogy igazi énekes váljon belőlük, rengeteget kellene még tanulniuk. Ugyanis két külön kategória sztárnak és művésznek lenni. Sokszor sajnálom őket, mert eszközök a bulvármédia szolgálatában, ami ugyanolyan gyorsan leírja őket, ahogy sztárrá avatta.- Mint minden beszélgetés végén tőled is megkérdezem, mivel pihenitek ki magatokat, van-e hobbitok, mire vágytok?- Zene, zene, zene. Színház - sajnos az ide érkező társulatok nem pótolják az igazi színházi élményt, ezért Budapesten nézzük meg, amit nagyon szeretnénk. Régen sokat varrtam, Tibi horgászott, ma már egyikre sincs időnk. Nekem a munkahelyem, a fellépések, a háztartás, Tibinek pedig a hangosítások, a szervezés, a fellépések előkészítése. Szóval vágyunk egy kellemes társasági életre, egy-egy jó koncertre, amire sajnos már nem jut idő.
