Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-08-27 / 27. szám

2006. AUGUSZTUS 27.

MOZAIK

. SZEKSZÁRDI ff)

VASÁRNAP V

Szekszárdiak, tolnaiak és paksiak a Szent Jobb körmeneten

A pápa titkára a magyar-lengyel barátságot méltatta

Egyénileg talán minden Tolna megyei településről utaztak hívek Budapestre, az augusztus 20-i Szent Jobb körmenetre. Csoportok három városból indultak, Szek- szárdról, Paksról és Tolnáról, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szervezésében.

Az eseményen megjelent Sólyom László köztársasági elnök is. Ott voltak természetesen a katolikus egyház főpapjai, a szerzetesrendek, a karitatív szervezetek és a hagyományőrző egyesületek képviselői a Kárpát-medencéből. A több tízezres tömeg díszruhákban, díszzászlókkal vonult a Szent István Bazilikához. Az ünnepi istentiszteletet Erdő Péter bíboros celebrálta, szentbeszédet II. János Pál pápa volt titkára, a jelenlegi krakkói érsek, Stanislav Dziwisz mondott. Egyebek mellett a történelmi idők során kialakult magyar-lengyel barátságot méltatta, mely példaértékű lehet más nemzetek számára.

A mise után indult a körmenet, a közeli utcákat érintve, majd visszatérve a Bazilikához. Díszlépésben masírozó katonák, népviseletes csángók, apró ridikiilökkel tipegő apácák, Horthy emlékét őrző, még ma is marcona harcosok, 56-osok, átlyukasztott zászlókkal, máltai lovagok, s a sor végén a Szent Jobb és a legmagasabb egyházi méltóságok. A KÉSZ is részt vett a körmenetben, az élen dr. Osztie Zoltán plébános, az országos elnök haladt. Szekszárdról kilencen érkeztek, a helyi elnök, dr. Sudár Géza vezetésével. Wessely

Dr. Osztie Zoltán (jobbra j vezette a menetet, mögötte szekszárdi, tolnai és paksi KÉSZ-tagok

REMETE BÚCSÚ SZEKSZÁRDON

2006. SZEPTEMBER 2-ÁN SZOMBATON

reggel 8 órakor szentmise a Belvárosi templomba, majd du. 4-ig szentségimádási órák, este 6-kor gyalogmenet a Remete kápolnához, ahol 7 órakor szentmise, majd keresztút, és 9-10-ig medugorjei szentségimádás. Különbusszal lesz lehetőség hazajönni.

SZEPTEMBER 3-ÁN VASÁRNAP

fél 11-kor búcsúi szentmise, amelyet dr. Bábel Balázs kalocsai érsek mutat be,utána szentségi körmenet.

Mindenkit sok szeretettel várunk:

^ ___________________________Bacsmai László plébános ^

EVANGÉLIUM

„Történt azokban a napokban, hogy Jézus kiment a hegyre magányosan imádkozni, és Istenhez imádkozva vir- rasztotta át az éjszakát. ” Lukács evangéliuma 6,12

Csend. Szótlanság. Egy kis idő, és egy eldugott hely, hogy átgondoljam a dolgaim. Mennyiszer eszembe jut: elmenni, itthagyni mindent, gondokat, sérelmeket, fájdalmakat, keserűséget, minden kérdésemet. Sokszor mondaná együtt az ember a zsoltáríróval: „Miért nincs szárnyam, mint a galambnak, hogy elrepülhetnék, és nyugton lehetnék?" Hova indulsz? Hová menekülsz, ahol nem találnak rád? Hová repülsz, és viszel magaddal mindent? Az egyik evangélium tanúsága szerint Jézus visszavonult a pusztába. Visszavonult egy leprás ember ineggyó- gyítása után, amikor híre terjedt az egész környéken: hallgatni akarták, vele gyógyíttatni a betegeiket. A siker küszöbén: félrevonul a pusztába, és imádkozik. De ugyanez a Jézus megy ki a hegyre, és imádkozik azokban a napokban is, amikor az írástudók és farizeusok esztelen indulattal vetik magukat utána, életére törnek. Kimegy a hegyre és imádkozik egész éjszaka Istenhez. Azokban a napokban, amikor különböző hatások érik: a siker küszöbén, vagy az ellenségei féktelen dühében. Ugyanazt teszi: nem elmenekül, hanem visszavonul, elvonul és csendben van, imádkozik.

Itt Jézus küldetését, annak értelmét támadó kérdésekről, megkérdőjelező eseményekről van szó. Ezek az életemmel, sorsommal, küldetésemmel kapcsolatos kérdések vesznek falként körül olyan sokszor. Szűkül az a tér, ahol állok, kezdenek összenyomni. Egy olyan kényszerpályára akarnak kényszeríteni, ahonnan nem lehet kilépni. Egyetlen kitörési pont, az Isten felé megnyíló ajtó. Belépve ezen az ajtón Isten elé kerülök, ott vagyok a közvetlen közelében, mellette. És itt az Ő tanácsát várom, mivel az életemet is Őrá akarom bízni. Ismerem a körülöttem levő véleményeket, elvárásokat. Tudom ki szerint mit kellene tennem, de Te, Jézus mit akarsz? Te, Uram mit szeretnél? Ezt akarom tudni! Ezzel a kérdéssel pedig az ember kilép a rátelepedő terhek alól. Nem kerül a hatásuk alá. Az Isten felé fordulok, felé teszek egy lépést. Te mit akarsz? Te hová küldesz? Te hogyan látsz engem? Az imádság, az Istenhez kiáltás: a kétségek között az egyetlen kitörési pont.

„Amikor aztán kivilágosodott, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. ” Miből adódhatna egy ilyen döntés felől való bizonyosság, ha nem ebből az Isten előtti őszinte megállásból? Itt nem csupán egy mindennapi döntés meghozataláról van szó, hanem olyan döntésről, mely az egész életre szól. Egy egész életre szóló hivatást nem lehet csak egyik pillanatról a másikra kitalálni. Egy egész életre szóló döntést - felelősségteljesen - nem lehet imádkozó háttér nélkül meghozni. Imádság nélkül megy. Időseink szokták mondani a gyülekezetben: ezt a kérdést, döntést megimádkozzuk, jól átimádkozzuk. És így megvan az a hely, ahol ezek helyükre kerülnek. Megvan az a háttér, ahol beérnek ezek a dolgok. Az Isten előtt. Adok-e időt magamnak? Adok-e lehetőséget saját magamnak? Van-e időm a saját életemre? Vagy egy-egy támadás alatt, bizonytalan helyzetben sebzett madárként vergődöm, feladva mindazt, ami eddig biztos volt? Az Isten előtt való megállás az a hely, ahol helyükre kerülnek, beérnek dolgaim.

Jézus választ, és nem is akárhogyan. Tizenkettőt, akit apostoloknak is nevezett. Tizenkét ember, tizenkét név. De nemcsak nevek, hanem egy-egy név mögött levő életek, életsorsok is. Őket pedig a Mester hordozza, senkit sem hagy magára, senkit sem utasít el. Ismeri a „gyenge” Kősziklát: Pétert, a vallási fanatikus zélóta Simont, a kételkedő és hitetlenkedő Tamást, a vámszedő és lojális Mátét, Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt. Nem csupán nevek, hanem életsorsok, ígéretes indulások, de ugyanakkor nagy bukások is. Jézus pedig nem számolgat, szá- mítgat velük kapcsolatban, hanem könyörög értük. „Könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited..." Maga Jézus könyörög az övéiért. Szabad ebből erőt meríteni. Maga az ÚR hordoz téged egész életsorsoddal együtt. És így lehet az imádság életet átformáló és megtartó erő.

Azokban a napokban Jézus kiment a hegyre magányosan imádkozni. Ezekben a napokban: amikor talán életünk és küldetésünk értelme kerül támadások középpontjába, tüzébe, amikor saját magunkra nincs időnk, ezekben a napokban az élő Isten előtt. Ott, ahol Jézus a megkísértett és megrázott tanítványáért könyörög. Ezekben a napokban, ez az Isten elé állás tart meg az úton. Nem „elrepülök és nyugton leszek", hanem Isten elé állok, ahol megnyugszom. Ámen.

Kovács Zoltán metodista lelkész