Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-01-29 / 3. szám
2006. JANUÁR 29. ANNO , SZEKSZÁRDI í/í/ vasArnáp// ÓDON DERŰ 192. Furcsa összefüggések Nem igazán csodálkoznék rajta, ha némi fejtörést okozna az a kérdés: miként kapcsolódik a megélhetéshez Garay János nyelvkönyve, az egy jámbor német mesterhez, továbbá az ő foglalkozásához egy nálunk született, nemzetközileg ismert fotóművész? No menjünk csak sorba! Garay János, aki Vörösmarty után másodikként élt meg honunkban az írásból, sok mindennel próbálkozott. A német szót még édesanyjától, Walter Zsuzsannától tanulta, s elég alaposan, mert Pesten, 1840-ben jelent meg hosszú című műve, a Magyar és német beszélgetések kézikönyve, vagyis gyakorlati útmutatás e két nyelven a társalkodási, ipar és közélet legkiilön- neműbb viszonyaiban helyes és ügyes kifejezésre. Az első világháború idejéig 14 kiadást ért meg, persze mindig változó tartalommal, de 1861-es társalgásában még a következőket olvashatjuk az utazásról: „Kövezve van az országút? Micsoda városokat ér az ember útközben? Többeket, de nem érdemlik meg, hogy az ember őket megnézze. Biztos, bátorságos az út? Nem hallani zsiványokról? Napnyugta után nem tanácsos erre utazni.” Legkevésbé sem lehetetlen, hogy egy-egy ilyen nyelvkönyvet a hazánkba látogatók évtizedekig forgattak, talán éppen az is, akiről a Közérdek mesélt 1906. január 27- én. „Székekkel megrakott kocsival ballagott a tolnai országúton e hó 18-án este egy német székkészítő. Mikor a vöröskereszthez ért, két szűrös embert vett észre, kik feléje közeledtek. Úgy megrémült a jámbor német a magyar szűrtől, hogy közibe vagdalt lovainak, és azok amint csak bírtak, úgy vágtattak volna a világ végéig, de sajna!, az egyik kocsikerék kirepült a tengelyéből, a zökkenésre pedig a gazda az ülésből, a lovak pedig megállották.” Közbevetőleg nem árt megjegyeznünk, hogy még az 1850-es években elterjedt az a tévképzet, Két szűrös atyafi és egy meglepett hölgy __________(Jankó János rajza)__________ PE NTA UNIÓ Oktatási Centrum TANDÍJMENTES* pénzügyi számviteli ügyintéző * A „Lépj egyet előre” c. projekt keretében. Sikeres vizsga esetén a hallgató a minimálbérnek megfelelő mértékű képzési prémiumban részesül! A keretlétszám erejéig! Mérlegképes könyvelő államháztartási szak Mérlegképes könyvelő vállalkozási szak Pénzügyi-számviteli szakellenőr Munkajog, tb, bér - 2006 Mérlegképes könyvelők kötelező továbbképzése vállalkozási és államháztartási szakon DÍJMENTES TANACSADASSAE ÉS SZAKKÖNYV- ÉRTÉKESÍTÉSEL VÁRJUK IRODÁNKBAN: ,[30%f---------------------------------------ySZJÁ Szekszárd, Arany J.u 23-25. • Tel.: 74/419-949 kedvezmény www.penta.hu akkreditált intézmény 10044) nyUv: 02-0/53-05 Apám (Escher Károly fényképe az 1910-es évek végéről) szült fényképéről mindenesetre föltételezhetjük: ő aligha ijedt meg a saját árnyékától. (Sejtésem szerint a Babits-szülőház fogadószobájának ülőalkalmatosságait is ő remekelhette.) Csak hát megélni nem tudott nálunk, ezért költözött pár év múlva a fővárosba, oda, ahol annak idején Garay nyelvkönyve is megjelent. S ezzel a furcsa összefüggések köre is bezárult... Lanius Excubitor Ódon időben Január 30-án 125 éve, 1881-ben Jégállás címmel írta Tolnamegyei Közlöny: borainkat hajdan a Duna jegén, lovaskocsival szokták Bácskába szállítani. amely szerint szűrben kifejezetten a betyárok járnak, s ezért például Bonyhády Gyula (aki még a forradalmi Perczel nevét is megváltoztatta) a széles kalap és a szűr viselését is betiltotta császári megyefőnöksége területén... De térjünk csak vissza a szekszárdi-tolnai országúira! „Németünk szemhatárán újra feltűntek a szűrök, hát hamarosan egyik lovára pattant, és lóhalálában vágtatott, egyenesen a vámházi kocsmába. Az ott ivogatóknak kétségbeesetten magyarázgatta a szörnyű esetét, s azok megszánva szegényt, elkísérték az útfélen hagyott kocsijáig. A magyar szűrök szerencsésen eltűntek az éjszakában, a magára hagyott ló pedig ott búson- gott csendesen a székrakománnyal teli kocsi előtt. Nem történt semmi baj, csak egy kerékszög veszett el, meg az ijedségben elvagdalt két hámistrángot kellett összekötözni.” A félénk némettől már csak egy ugrás az első itt letelepedett székkészítő mester: Escher Károly, az 1890-ben ezért Szekszárdon született fotóművész atyja. Fia róla kéJanuár 31-én 125 éve, 1881-ben sikertelenül zárult a Szekszárd Vidéke vezércikk- és verspályázata, az egyik bíráló Babits Mihály atyja volt. Február 1-jén 130 éve, 1876-ban alapította meg Szekszárd első középfokú tanintézetét, a polgári iskolát. Február 2-án 95 éve, 1911-ben itt indult megyénk első munkásgimnáziuma. 75 éve, 1931-ben hunyt el Batthyány Tivadar, volt képviselőnk, a népjóléti minisztérium alapítója. Február 3-án 110 éve, 1906-ban a Közérdek Szekszárd város sürgős teendőiként az ártézi- kút-fúrást s a vízvezeték-létesítést emlegette. (Az előbbi két, az utóbbi húsz év alatt valósult meg.) Február 4-én 120 éve, 1886-ban a Szekszárd Vidéke a kérdésre, Garay-szobor vagy -színház legyen-e, azt írta, az utóbbira ráérünk akkor, ha majd 30 000 lakosunk lesz... Jancsó Adrienn-emlék Kissé jelképes, hogy a Magyar Örökség-díjas előadóművész éppen a magyar kultúra napja után órákkal adta vissza rajongó lelkét, hiszen ez az ügy volt az, amelyért ő olykor a legméltatlanabb körülmények között is any- nyit tett. A régi iparos székház színpadán láttam először. A hatvanas évek derekán az egész Babits Mihály Általános Iskolát bezsúfolták a viharvert terembe, ahol már nem ülhettünk a leszakadással fenyegető nagy csillár alá, s ezért sokan a karzaton rendetlenkedtek. Szokatlanul és különösen hatott a negyvenes éveiben is fénykorát élő művésznő egyszerre romantikus és népi ihletésű balladamondása, ami persze nem minden nebulót kötött le egyformán. Amikor már nehezen viselte el az enyhe röhécselést és félhangos beszédet, egy-két másodpercre megállt, oldalt nézett, majd folytatta: „Gyere haza Mónár Anna!” De a zaj csak nem csitult, mire Jancsó Adrienn hangosan felszólt: - Már az előbb odanéztem, azt hittem, ennyi elég lesz. Erre kétoldalt megindultak a tanárok, a diákok pedig a zenekari árkon át csörtettek vissza a sorok közé, tán még a csillár alá is. Pár perc alatt helyreállt a rend, a balladák pedig zengtek, zengtek - ahogy ezután még negyven évig...-ős -bor
