Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-08-13 / 25. szám

2006. AUGUSZTUS 13. KÁVEf DUPLA HABBAL vasArSapT/f) „Az öröm mellett a félelem is bennem volt.. ” SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégeim a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Dr. Wagner Gyula, a Tolna megyei Kórház Művese Állomásának orvos igazgatója, és Sebes Lás- zlóné Ancsa, aki 20 év után egy vesetranszplantációval új esélyt kapott a gyógyulásra. Velük beszélgettünk az egyre gyakoribb vesebetegségről, a ve­sepótló kezelésről s a minden súlyos vesebeteg „álmáról”, a veseátültetésről. Egy férfi: dr. Wagner Gyula- Beszélgetésünk során életének több fontos évfordulójára is „fény" derült, kezdjük az elsővel, 35 éve orvos... .- Általános belgyógyászaton kezdtem, Meskó főorvos úr „keze'alatt”. Végigjár­tam a belgyógyászat több állomását, kar­diológia, intenzív osztály, majd az 1980-as évek elején köteleztem el magam a vesegyógyászattal. Abban az időben, gyermekcipőben járt a tudomány ezen a területen s azokat a vesebetegeket, akik veseelégtelenségben szenved­tek, sajnos elveszítettük, mert vesepótló kezelésre nem volt lehetőség. Ezt egy szám is nagyon jól bizonyítja: hazánkban, abban az időben, 5 művese ál­lomás volt, míg jelenleg 60 működik.- Sokat hallunk arról, hogy növekedik a vesebetegek száma...- Ravasz betegség, kezdetben nincsenek tünetei, a betegeket fel kell „kutat­ni”, amelyben nagy szerepük van a háziorvosoknak és a szűrővizsgálatok­nak. Régebben sok beteg halt meg úgy, hogy ki sem derült vesebetegsége. Ma ezeket a betegeket gondozásba vesszük, s ez teszi lehetővé, hogy később kerüljenek olyan állapotba, hogy dialízisre szoruljanak.- Melyek azok az okok, amelyek a vesebetegség hátterében vannak, mi az, amitől kialakul ez a- ahogy ön nevezte - ravasz betegségi- Évekkel, esetleg évtizedekkel a betegség megjelenése előtt bakteriális fer­tőzésen esett át a beteg, amely torokgyulladást okozott s másodlagosan ala­kult ki a vesegyulladás. Jelenleg a betegeink 10%-ának alapbetegsége vese­gyulladás volt. A többi betegnél a magas vérnyomás, a cukorbetegség - együtt kb. 70% - következtében alakul ki a veseelégtelenség. Ezért nagyon fontos a vérnyomást stabilan beállítani, s a cukorbetegséget karbantartani. Ha jó a be­teg vérnyomása és rendben van a cukra, akkor a beteg veséjét fehérjeszegény diétával kell védeni. Dietetikus állítja be precízen minden betegnek személy­re bontva a diétát. Ugyanis a gondozás során dől el a betegség és a beteg to­vábbi sorsa. A rendszeres kontrollvizsgálatok nagyon fontosak, ugyanis ha romlik a beteg állapota, akkor el kell dönteni a kezelés következő állomását.-Ez a gyakorlatban mit jelent?- Amikor a vese teljesítménye 15% alá kerül a következő lehetőségek közül kell választania az orvosnak és a betegnek: még a művesekezelés előtt vese­átültetési listára helyezzük, majd vesepótló kezelést kap, ezt nevezzük dialí­zisnek, azaz közvetlen vértisztításnak, illetve hashártyán keresztüli méregte­lenítést is választhat, amelyet a beteg otthonában is elvégezhet, ezzel meg­szűnik a kiszolgáltatottság érzése, nem kell állandóan alkalmazkodnia és kö­tődnie a művese állomáshoz. Ezt javasoljuk azoknak a betegeinknek, akiket alkalmasnak tartunk, hogy a kezelést saját magukon elvégezzék.- Mitől függ, hogy ki kap, kaphat új vesét, a várólistán mikor kerül sorra?- Nálunk minden negyedik beteg listán van, ezzel az országban az elsők között vagyunk. Ha a beteg a vesepótló programba kerül, minden esetben fel­ajánljuk a transzplantáció lehetőségét, természetesen előtte alapos kivizsgá­láson kell átesnie, hogy kizárjuk azokat a betegségeket, amelyek miatt eset­leg nem alkalmas a beültetésre. Tudni kell azt is, hogy betegeink átlagéletko­ra közel van a 70 évhez, részben ez is korlátozhatja, hogy a beteg várólistára kerüljön. A várakozási idő nagy szórást mutat, legrövidebb idő eddig 3 hónap volt, sajnos volt betegünk, aki 7 évet várt új vesére. Ez a szélsőség mutatja, hogy mennyi mindennek kell összhangban lennie, hogy valaki valakinek a veséjét megkaphassa.- Egy kérdés erejéig térjünk rá a harmadik évfor­dulóra... Ebben az esztendőben tölti be a 60. évét - ami persze egyáltalán nem látszik -, általában ilyen­kor az emberek kicsit visszatekintenek...- Nem tekintek vissza, csak előre. Mégpedig azért, mert szeretnék még sokáig egészséges maradni a csa­ládomért és mások egészségének megőrzéséért. Ezért mindent meg is teszek, focizok, teniszezek, ker- tészkedek, horgászok - és ami még jól megmozgatja a testemet, lelkemet, eszemet - boldogan unokázok. Egy nő: Sebes Lászlóné Ancsa- Súlyos betegsége, az évtizedek alatt kapott kezelések sem tette pesszimistává. Öröm ilyen interjúalannyal beszélni, aki­ből árad a szeretet, az optimizmus, a má­sik iránti figyelem és felelősség. Hogy és mikor kezdődött önnél a betegség?- 25 évesen, egy tüszős mandulagyulladás szövődményeként kaptam vese­gyulladást mindkét vesémre. Vizsgálatok sora következett, rendszeres kont­roll, aztán 10 év után romlott az állapotom.- Elmesélné, milyen volt a várakozás, a hír, hogy új vesét kaphat, s a tudat, hogy már nem kell dialízisre járnia?- Amikor még nem is kaptam dialízist - majd azok közé a betegek közé tar­toztam, akik a kórházi dialízis után esélyt kaptam, hogy otthon magam vé­gezzem ezt el, napi ötszöri alkalommal - már felkerültem a transzplantációs várólistára, és hat és fél évet vártam. Közben havonta egyszer jártam be kont­rollra. Minden perc, nap, hónap, és év várakozással telt, hiszen bármelyik pil­lanatban hívhattak. Amikor megkaptam a telefont először a pécsi klinikáról, majd a helyi művese állomásról, hogy találtak számomra beültethető vesét, és vállalom-e a műtétet, sokat segítettek a döntésben azok, akik addig kezel­tek. Agitáltak, lelkesítettek, hogy menjek vállaljam. A nagy öröm mellett ben­nem volt a félelem is. A műtét után több nappal tudtam csak igazán örülni annak, hogy új vesém van, új esélyem az egészséges életre.- Nagy erő és akarat kellett ahhoz, hogy ebben a hosszú betegségben nem keseredett bele, bízott, sőt másokat is biztatott és biztat ma is...- Elfogadtam a sorsomat olyannak amilyen, a dialízissel együtt. Először 67%-ra százalékoltak le. A Bonyhádi Zománcgyárból, ahol oktatási előadó­ként dolgoztam, elküldték a betegségem miatt. Ezt követően vállalkozásba kezdtem, 15 évig menyasszonyi ruhákat varrtam és kölcsönöztem, de be kel­lett látnom, hogy a betegségem miatt nem tudom tovább folytatni. Az erő? Hát elmondhatom, hogy egymást erősítettük mi betegek, bennünket pedig az orvosok és az ápolónők. Ha valamelyikünk elkapott valami fertőzést, támo­gattuk, és soha semmi irigységet nem tapasztaltam, hogyha valaki vesét ka­pott, nem kérdőjeleztük meg, mert jól tudtuk, hogy mennyi mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy miért pont ő. Maximálisan bíztunk a kezelő orvo­sunkban. Itt szeretném elmondani, hogy én az életemet a lelkiismeretes or­vosok és nővérek munkájának köszönhetem. Ugyanis nem volt ez ilyen egy­szerű, ahogy elmeséltem, közben szövődmények léptek fel, makacs mell- és hashártyagyulladások, ami a legyengült szervezetemet nagyon igénybe vette. Odafigyeltek rám, s nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is támogattak. Sosem kételkedtem, bíztam bennük, mert tudtam, hogy az én akaratommal ez az egyetlen út a gyógyulás felé. Ezek a pozitív tapasztalatok indítottak engem is arra, hogy a betegtársaimmal, főleg a fiatalokkal sokat beszélgessek, erőt ad­jak nekik, biztassam őket az én példámmal. Közös volt és ma is közös a sor­sunk, s lelkileg annak kell segítenie, aki erősebb. Boldog vagyok, hogy kap­tam egy új vesét, ezért a bennem lévő szeretetet és gondolkodást kötelessé­gemnek érzem átadni, ezzel nemcsak a betegtársaimnak, de magamnak is örömet szerzek. Szeretem a virágokat, az állatokat, gobe­linezek, s üzenem minden betegnek, hogy a gyógyulást mindenki magának is kö­szönheti, az akaratának, a betegségét kezelőkkel való együttműködésnek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan orvosokkal, mint Wágner főorvos úr és mun­katársai, valamint a kedves nővérek hozott össze a sors, akikhez bármilyen pana­szommal fordulhattam, min­dig értő és érző válaszokat kaptam kétségeimre.

Next

/
Thumbnails
Contents