Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-06-25 / 24. szám

2006. JÚNIUS 25. EBPEfCLf...? YASAkIIp 7 BEMUTATJUK! A mérőszalag helyett globális helymeghatározó rendszer Bánsági László, az Optimál-Gb. Kft. vezetője nem véletlenül adta át a jelképes stafétabotot Kunfalvi Jánosnak, a szek­szárdi Geodézia Földmérő Mérnöki Szolgáltató Kft. ügyveze­tőjének. Ugyanis Bánsági eredetileg geodéta volt, s e szak­mát 1989-ig aktívan gyakorolta. Úgy fogalmazott, e téren is változott a világ, sőt volt kollégái egyre több külföldi munká­ra is kapnak megbízást. Nyilván sokakkal együtt kíváncsi, hogy mennek ma a dolgok a geodétáknál?- Mit tudnak a magyar geodéták?- Mindent, amit ebben a megbe­csült, elismert szakmában tudni kell. A magyar térképkészítés a monarchiában indult, s az igen pe­dáns mérnöki munka nagyon ren­dezett és fegyelmezett szakmai elő­írások szerint történt és történik, ami a mai napig nyomon követhe­tő.- Valamikor állami cégként mű­ködtek és a pécsi geodéziához tarto­zott a szekszárdi részleg is.- 1990-ben váltunk ki a pécsi cégből és megalapítottuk az önálló kft-t. E szekszárdi cégnek tíz tulaj­donosa van, akik közül jelent pilla­natban heten dolgozunk, hárman nyugdíjba vonultak. Létszámunk hatvan körül van, valamennyien al­kalmazottak. Több városban van irodánk.- Utólag hogy látja, érdemes volt rászánni magukat a cégalapításra?- Hogyne. Eredetileg is úgy gon­doltuk, nem szükséges a nagy vál­lalati struktúra, a magunk gazdái leszünk, és megállunk a saját lá­bunkon.- Eleinte jórészt csak Tolna me­gyében dolgoztak?- Nem kizárólag. Kaptunk meg­bízásokat Fejér, Veszprém és Bács- Kiskun megyéből is. Volt bőven munka, hiszen akkoriban indult el a földprivatizáció, a kárpótlás, a részarány-kimérés. Az ezekhez kapcsolódó földmérési tevékenysé­gek adták munkánk jelentős ré­szét.- Úgy emlékszem, hogy a kilenc­venes évek előtt csak két geodéziai cég működött az országban.- Igen, a budapesti és a pécsi. Mind a kettő megvan, de jóval ki­sebb, mint akkoriban. A fővárosi megmaradt állami cégnek, a pécsi nemrég gazdasági társasággá ala­kult. Mellettük és mellettünk to­vábbi cégek alakultak. Hat-nyolc lehet a hozzánk hasonló méretű, de vannak úgymond kicsik is, nyolc-tíz, illetve egy-két fősek.- Amikor lejzajlott a kárpótlási folyamat, nem kellett tartaniuk at­tól, hogy nem lesz elegendő mun­kájuk?- Bizony, adódott kis hullám­völgy, de a kilencvenes évek köze­pétől a közműfejlesztések - tele­fonhálózat, villamos energia... - adtak elég sok munkát. A mai na­pig folyamatosan végezzük a köz­műhálózatok teljes körű felméré­sét.- Gondolom, közben beléptek a számítógépek.- Pontosan. A közműfelmérések feldolgozása, a kataszteri térképké­szítés is számítógépen történik. Az úgynevezett közmű-üzemeltetők létrehozzák a saját térinformatikai rendszerüket. Ez azt jelenti, hogy van egy térképi alap, s ehhez viszo­nyítják a cégek, hogy hogyan he­lyezkedik el az ő hálózatuk. Ehhez minden egyes adatot számítógépre visznek.- Ha baj történik, minden ponto­san beazonosítható.- Tudjuk, hogy a vezeték milyen anyagból van, milyen szerelvények és aknák vannak, de rögzítésre ke­rült ezek mélysége, építésének ide­je stb.- A megrendelő keresi önöket, vagy a cég kutatja fel a munkát?- Is, is. A régi kapcsolatok révén jönnek a megrendelések, mi pedig pályázatok - közbeszerzési pályá­zatokon folyamatosan indulunk - útján jutunk új feladatokhoz. Pél­dául a Dunaújvárosban épülő ha­talmas gumigyár kivitelezőjének alvállalkozójaként végezzük a geo­déziai munkákat. De vannak olyan feladatok, amelyeket kiír az állami térképkészítéssel kapcsolatban a Nemzeti Kataszteri Program Kht., amelyekre fővállalkozónak pályá­zunk. A pályázatokat - hozzá a műszaki tervet - magunk készít­jük.- Hogyan fedezték fel a céget a külföldi megrendelők?- Idehaza szűkül a piac, muszáj másutt is szétnéznünk. Jelen pilla­natban Romániában és Angliában dolgozunk. A román munka úgy indult, hogy egyik magyar partne­rünk - a geodéziát nekünk adva - épített kint 340 kilométeres optikai hálózatot Temesvártól a bolgár ha­tárig. Anglia már érdekesebb volt. Pénteki(l) nap volt, amikor telefo­nált nekem ismeretlen - közvetítő ­\L férfi, akiről kiderült, hogy egy lon­doni székhelyű nagy nemzetközi cég magyar részlegének a munka­társa. Azt kérte, vállaljuk el egy Londontól délkeletre épülő angol ipartelep kitűzését, teljes geodéziá­ját, hiszen az ipari objektumoknál tizedmilliméter pontossággal dol­gozunk, azaz speciális mérésre volt szükség. Azt is közölte, hogy már hétfőn utaznia kellene a csapatnak. Vállaltam, gyorsan megszerveztük a dolgot, s hétfőn el is repültek az emberek. Igaz, később gépkocsival kivittük a műszereinket, mert ami­ket ott biztosítottak, azok nem vol­tak alkalmasak a megrendelt precíz munkához.- A megállapodásra ugyancsak rövid idejük volt.- Ez két óra alatt megtörtént. A közvetítő elmondta a feltételeket, én pedig egyebek között közöltem az árat.- Önök olcsóbbak, mint egy an­gol cég?- Az egészen biztos. De ez volt az első nyugati megrendelésünk, ezért a későbbiekre is gondolva, szolidabb árral indulunk.- Bizonyára a következő nyugati megrendelőik is hasonló árat vár­nak el. Illetve, ha megemelik, eset­leg mást keresnek.- Nem. Ugyanis az ipari geodé­ziánál minden munka más és más, ahogyan tehát az árak is.- Mit ad még a szekszárdi föld­mérőknek a megállapodott fizetsé­gen kívül az angol megrendelő?- Ő finanszírozza az utazás költ­ségét, valamint a szállást. A komp­lett lakásokban ketten-ketten lak­nak, élelmezésüket ők maguk old­ják meg. Jól érzik magukat, bár na­pi tíz órát dolgoznak.- Említette, hogy holnap ön is utazik. Angliába?- Nem, nyaralni megyünk felesé­gemmel és három esztendős uno­kánkkal, Leventével. Horvátor­szágba utazunk. Zadartól délre egy kis faluban, Tknonban töltjük a szabadságot immár tizedik alka­lommal. Egy magyar származású hölgy kedves panziójában szállunk meg. Levente már két hete csak ar­ról beszél, hogy megyünk a tenger­re.- A család többi tagja?- Levente édesanyja Ágnes lá­nyunk. Ők hárman, azaz vejemmel együtt Budapesten élnek. Lányom és vejem szakmabeliek, földmérő mérnökök. Fiunk, Péter 25 eszten­dős és velünk él. Ő műszaki főisko­lát végzett, s most Székesfehérvá­ron szerzi a másoddiplomáját, szintén a szakmában.- Felesége mivel foglalkozik?- Valamikor az egyik biztosító társaságnál volt könyvelő, de már hat éve a mi cégünknél dolgozik.- A földmérésben nem vagyok jártas, de azt gondolom, hogy az utóbbi években óriási technikai fej­lődésen ment át. Nem méterrúddal, vagy mérőszalaggal dolgoznak.- Bizony, nem. Szakmánk az utóbbi tíz évben teljesen átalakult. Korszerű műszereket alkalma­zunk, az úgynevezett GPS techno­lógiát, a globális helymeghatározó rendszert, vagyis ezeknek a geodé­ziai munkára specializált műszere­it. Ezek az amerikai műholdakról veszik az úgynevezett korrekciós jeleket, s ez által igen nagy pontos­ságot érünk el a pontmeghatáro­zásban, ami centimétert jelent. Nem véletlenül igen drága eszkö­zökről van szó, hasonlóan a hozzá­juk tartozó számítógépes szoftve­rekhez, amelyekkel feldolgozás történik.- Volt-e különleges munkájuk?- A minden nap végzett, úgy­mond hagyományos munkán kívül például több éven át a paksi atom­erőműnél a hideg és a meleg vizes csatorna közötti dunai felmérést végeztük, vagyis azt, hogy évente mennyi a hordalék feltöltődése. Vagy nem régen a Dunaferrnél megbillent egy hatalmas szerkezet, aminek a mértékét és az irányát kellett megállapítanunk.- Nemigen illendő, de megkérde­zem, milyenek a kereseti lehetősé­gek a cégnél?- Ebben nincs semmi titok. Saj­nos, a szakmából kifolyólag többet nem tudunk elérni, mint a mérnö­ki társadalom alsó kategóriáját jel­lemző fizetéseket. De a lényeg, hogy alkalmazottainknak biztosít­suk a munkát és a megélhetést.- Ki következzen?- Szívesen venném, ha az aktuá­lis feladataikat ismertetné dr. Csibor István, növényvédő szak­mérnök, a Szekszárdi Növény Zrt. vezérigazgatója. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents