Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-06-18 / 23. szám
~Zfífít\ , SZEKSZÁRDI Ml vasArmap MOZAIK 2006. JUNIUS 18. Dr. Schönfeld János az orvosi kamara elnöke „Politikától mentes érdekképviseleti munka... n Dr. Kántor János gyermeksebész két cikluson át elnökölte a Szekszárdi Orvosi Kamarát. Az ő felkérésére vállalta az elnökjelöltséget dr. Schönfeld János sebész adjunktus, akit a tagság megválasztott. Mellette két vezetőségi tag dolgozik: dr. Gonda Mária gyermekgyógyász és a paksi dr. Nagy Marianna fogorvos. (A paksi orvosok alacsony létszámuk okán évekkel ezelőtt csatlakoztak a szekszárdi kamarához.) Bizonyára emlékeznek az olvasók, hogy Schönfeld doktor azon négy sebész egyike, akik - mondjuk úgy, hosszas tortúrát követően - alapították meg kft.-jüket a sebészeti osztályon. A gazdasági társaság létrehozásával a választáskor a kamarai tagság természetesen nem foglalkozott.- A kórház vezetése és a köztünk zajlott év eleji tárgyalássorozatnak és a kamarának egymáshoz nincs köze. Bár a tényekre alapozva hozzáteszem, sokan támogattak bennünket. De ellenkező esetben sem merült volna föl bennem, hogy emiatt nekem mérlegelnem kellene a jelöltség vállalását - fogalmaz a kamara új elnöke, s hozzáfűzi, a doktorok megítélését nem befolyásolta az „ügy”, de a forgalomból következtetve a betegekét sem. Tehát megválasztását megtiszteltetésnek érzi az adjunktus úr, s máris rátér a kamarai teendőkre. Mint mondja, képlékeny a dolog a kötelező kamarai tagságot illetően. Ám szerinte a kamarának úgy kell végeznie a munkáját, hogy a tagság számára a megfelelő érdekképviselet biztosítása jelentse a vonzerőt. A kívülálló nem tudja, hogy ki és milyen esetekben fordulhat a kamarához, illetve etikai bizottságához. Az új elnök közölte, hogy a kamara elsősorban érdekképviseleti szerv, ám az etikai bizottsághoz nem csak a doktorok fordulhatnak, hanem például panaszukkal a betegek is. Á kamara működésével kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta dr. Schönfeld János, hogy a vezetés és a tagság ne legyen egymástól távol, ezért valamiféle fórumot szeretne szervezni, ami összejöveteli lehetőséget biztosít az éppen aktuális témák megvitatására, illetve a szükséges tájékoztatás biztosítására, hiszen az egészségüggyel kapcsolatos forrongó átalakítás kapcsán lesz miről beszélniük, illetve véleményt nyilvánítaniuk. Szeretné elérni, hogy a városi kamara ne csak a kórházon kívül dolgozó doktorok érdekképviseletét biztosítsa, hanem a kórházi ügyekben is több szerepet kaphasson. Igen fontos a kamara politikamentes működése, mert ha netán „tevékenységünkbe beleszólna a politika, azon nyomban lemondanék”.- Jól tudom, hogy a sebészek borzasztóan leterheltek, így nem véletlen a kérdés, hogy honnan jut majd ideje és ereje Schönfeld doktornak a kamarai munkára?- Az ember honnan csíp el időt? A szabadidejéből - hangzott a válasz, majd így folytatódott: - Valóban a szó szoros értelemben vett szabadidőmből, s nem a család idejéből(!) áldozok rá, mert számomra a család szent. Szóval a család: a feleség aneszteziológus asszisztensként dolgozik a kórházban, Bernadett lányuk most ballagott, s a Garay Gimnáziumban tanul tovább, Kristóf fiuk pedig hatodik osztályos volt. Kristófról édesapja büszkén meséli, hogy rengeteg időt - gyakran egész éjszakát - töltenek együtt vadlesen. Gyönyörűséget jelent számukra az elragadó természet és az állatok látványa... miközben sokat és jókat beszélgetnek mindenről. A teljes család a jókora baráti társasággal egyetemben is sok időt tölt együtt: kirándulnak, egy-egy hetet nyaralnak, télen pedig síelnek, s rendszeresen tesznek hatalmas kerékpártúrákat. A kellemes sportos napok csak jót hoznak testnek és léleknek egyaránt, de nem elhanyagolható a sebész állóképességének szinten tartása miatt sem. A hobbikról beszélgetve a világért sem felejtkezett volna el a „jó borok” szeretetének említéséről sem az elnök.- De mégis milyen borok? - ma- kacskodtam.- Kizárólag a jó borok! i V. H. M. - 1V. Á. NEM KELLETT AZ ANGOL ÜZLET A MAGYAR MÉHÉSZEKNEK Marad a fahordós kiszolgáltatottság A vezetés nagyon akarta, hogy fogjanak össze a magyar méhészek, vágjanak bele a több biztosnak látszó fogódzót tartalmazó kalandba, jöjjön létre a Magyar Méhész Rt., amelyet 2 milliárdos alaptőkével egy külföldi nagykereskedő kínált fel a kereskedői monopolhelyzetektől állítólag szenvedő magyar méhészeknek, de végül is semmi nem lett belőle. A termelők hatvan-hetven százaléka ódzkodott, pedig pont ennyinek kellett volna belépnie némi pénzmaggal vagy áruval, abban az esetben már a külföldi tőke azonnali működést ígért, mert komoly árualapra lett volna szüksége a magyar, elsősorban akácmézből, de a kevésbé jó eladható virágmézből is. Nagyernyei Attila, a Tolnai Megyei Méhész Egyesület vezetője, az országos szervezet elnökségi tagja még mindig bosszankodik.- A méhészeket nagyon sokszor több kereskedő már átverte - emlékezik a megyei elnök. - Ez persze elbizonytalanította ettől a lehetőségtől őket. Furcsa paradoxon, hogy azok a kereskedők kampá- nyoltak ellene, akik évtizedek óta lehúzzák a méhésztársadalmat, méltatlanul alacsony árat 2 eurót kínálnak a termékeinkért, hogy aztán cinkosaivá váljanak az általunk már leplezett hamisítási folyamatnak, aztán részesei legyenek a 12- től 20 euróig történő extraprofittal kecsegtető értékesítésnek. Tízezer tonna méz terem a Kárpát-medencében, de 27-28 ezer tonna kerül ki az európai piacra a térségből, emiatt tüntettünk Brüsszelben és várunk további intézkedéseket. De most ezt hagyjuk! Szóval a haszon- élvezők mindent bevetettek, hogy megakadályozzák az egyesülést. Azon túl, hogy följelentették az egyesület vezetőit a fogyasztóvédelemnél, a minisztériumban, a bíróságokon, hogy ez jogellenes, félve a változástól azonnal felvásárlási árat is emeltek, az akácméz ára gyorsan kilónként kétszáz forintot emelkedne, ami közelített ahhoz, amit a Méhész Rt. az első évben két részletben fizetett volna, s ez még inkább visszatartotta a 14 ezres magyar méhésztársadalmat.- Igaz, hogy a részvénytársaság többségi tulajdonosaivá váltak volna azzal, hogy beszállnak, beadják az árujukat, nem lettek volna kiszolgáltatottjai a milliárdos befektetőnek, aki az áru átvételét, a szótllítást, a logisztikai és gyűjtőközpontok felépítését, felszerelését vállalta volna?- Annyira tisztának tűnt a helyzet, hogy a globalizált világ lesajnált embere talán már éppen emiatt nem hiszi el... Nem hitte el a méhész, hogy ez a mi üzletünk lehet, ez döntőbb dolog lehetett, mint az ellenérdekű felek ellen kampánya. Olyan szerződés volt a kezünkben, hogy nem lehetett az árról a mi megkérdezésünk nélkül dönteni, az rt. fejlesztése, átalakulása, megszüntetése is a tagok hatáskörébe tartozott volna.- Az némiképpen elbizonytalaní- tó lehetett, hogy mindjárt nem kapták volna meg a teljes felvásárlási árat, hanem annak felét...- De arról a szerződés feketén-fe- héren szólt volna, mikor kapják meg az összeg második felét. Csak el kellett volna gondolkozni, hogy jön egy külföldi, akinek 3 milliár- dot is megér az üzlet, tehát nem a mában gondolkodik, így nem feltételezhető az a szándék, hogy ösz- szegyűjti a mézünket, odaadja a 4 euro ötven százalékát és lelép. Ő tudta, hogy nagy mennyiségű jó minőségű magyar akácmézzel sikereket lehet aratni, mert ez a kárpát-medencei áru kiemelkedik paramétereivel az európai piacon, jobban el lehet adni mint a Nyugat- Európából származót. A jelentős profitból lehetett volna visszaosztani. Meggyőződésem, hosszabb távú együttműködést tervezett a külföldi befektető, felettébb csalódott volt a kategorikus nem hallatán. Mi itt, Tolnában már ötven százalékban akartuk a céget, de országosan mintegy hetven százalék nem akarta a dolgot.- Nincs esély arra, hogy egy év múlva esetleg visszatérnek, és a méhészek jó részének újabb „kop- panása", után már országosan is lesz ötven százalék igenlő, ami már megfelelne a befektetőnek?- Egyébként hatvan százalék kellett volna az együttműködéshez... Nem gondolom, hogy változna a helyzet egy év alatt. Úgy látom, hogy a magyar méhészek még egy jó ideig képtelenek lesznek arra, hogy a saját sorsukat megszervezzék. Ha túl is jutnánk a jogi akadályon, akkor azon akadnának fenn, hogy miért kellenek acélhordók a fahordók helyett, ami alapfeltétele annak, hogy komoly helyen komoly emberek vegyék át az árut, hogy az ellenőrizhetően menjen tovább. Ez is saját érdekük, mint ahogy az is, hogy az áru olyan kiszerelésben kínálja magát, ami már a marketing, az eladhatóság követelménye. Aztán még nem is beszéltem az eredetvédelemről, amivel foglalkozni kellene. Pesszimista vagyok, azt mondom, tíz év múlva nem lesz gond, talán fele ennyien leszünk, mint most... B. Gy.