Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-06-04 / 21. szám
2006. JÚNIUS 4. KÁVÉ, DUPLA HABBAL VASARMÄpJB) SAS ERZSÉBET OLDALA „Vannak pályára termett és pályára tévedt pedagógusok’’ Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Kubanek Miklós tanár, szabadúszó újságíró és felesége Kubanek Miklósné, a Dr. Kelemen Endre Szakközépiskola pedagógusa. Beszélgetésünk napján került sor az iskola Portatárlat sorozatának utolsó, 13. kiállítás megnyitójára, amely beszélgetésünknek egyik apropója. Vendégeimen keresztül a pedagógusnáp-alkalmából, Szek- szárd város valamennyi pedagógusát köszön\Ői|jtí s kívánok áldozatos, nehéz munkájuk után jó pihenést, s erőgyűjtést a következő tanévre. í , i- > r,' Egy férfi: > Egy nő: Kubanek Miklós Kubáhek Miklósné- Először érzem ebben a sorozatban, hogy jó lenne megfordítani a sorrendet, ugyanis kivételesen feleséged, Magdi az, aki beszélgetésünk apropójának megálmodója... Viszont, az is igaz, hogy az álmokat meg kell valósítani, s ebben nagy segítségére voltál...- Az az ötlet, hogy az iskolába valami új, valami más elinduljon, valóban a feleségem ötlete volt. Ő nyitott iskolában gondolkodott, s ehhez keresett egy olyan pedagógiai eszközt, amely hasznos a tanulóknak, s növeli az iskola elismertségét. Az iskola vezetése pedig maximálisan támogatta ezt az ötletet.- Mi volt a munkamegosztás közietek?- Az iskola részéről, a tanulók, a tanárok közreműködését a feleségem szervezte, míg az enyém volt a technika, valamint a „hírvivés” feladata, ami a médiumokkal való állandó kapcsolattartást jelentette. S természetesen a legfontosabb, a kiállítók felkérése.- Ezzel azért nem ért véget a feladatod, hiszen az igényes meghívók, a vendéglátást szponzorálók, s a kiállítást megnyitók személyének a megválasztása is a te feladatod volt. Milyen szempontok szerint történtek a választások?- A kiállítóknál a sokszínűségre törekedtünk, hogy az iskola tanulói minél több művészeti ággal ismerkedhessenek meg, a megnyitókra való felkérésnél pedig szempont volt, hogy ismert és elismert hiteles emberek nyissák meg és ajánlják a kiállított műveket. Nagy öröm volt - s egyben elismerés is - hogy akiket felkértünk akár kiállítónak, akár a kiállítást megnyitónak, akár szereplőnek, mindenki szívesen vállalta. Ami még egyedülálló kezdeményezés volt ezekben a kiállítás megnyitókban - s nagy siker - hogy a kiállító művészeket ott a közönség előtt, profi újságírók faggatták, s megpróbálták a művész mögött az embert is bemutatni.- Miklós! Te már annyi minden voltál a tanári pályádon túl, hogy annak felsorolására az egész újság kevés lenne. Említs párat, amelyben nagyon jól érezted magad... Bár ahogy ismerlek mindig azt csináltad amit szerettél, s ennek köszönhetően csináltad jól.- Szerettem pedagógus lenni, a pályám elején kollégiumban dolgoztam, ahol igazán közel kerülhet az ember a gyermekhez. Ma is tanítok még a Gábor Dénes Informatikai Főiskolán, vizuális ismereteket és szociológiát. Egyébként pedig videomagazinokat készítek, különböző produceri csoportokon keresztül cégeket, termékeket bemutató videoanyagokat készítünk több nyelven Decsi Kiss János újságíró-képzőművész kollé- gám-barátommal. Egy időben rádióztam, tévéztem, írtam. Mostanság egyre jobban kezdek odafigyelni az internetes tévézésre. A CsaTolna Egyesületben elnökségi tag vagyok.- Férjeddel ellentétben rólad keveset tudhatunk, amint elmondtad ez az első interjú, amit életedben adsz. Mesélj magadról:honnan indultál...- Váralján születtem, tisztességes, dolgos, példamutató életet élő bányászszülők gyermekeként. Mint minden falusi gyereknek, számomra is az első példaképem a tanítóm volt. Pedagógus szerettem volna lenni. A szüleim szerint pedig első a szakpia, amivel pénzt lehet keresni, s el lehet kezdeni az életet. Elvégeztem az egészségűgyi szakközépiskolát, aztán Pécsett, a Tanárképző Főiskolát, majd Szegeden, á József Attila Tudomány Egyetemen szerezem meg a második diplomámat. A biológia az a tantárgy, ami a legközelebb áll hozzám, s elmondhatom, hogy első és egyetlen munkahelyemen immár több mint három évtizede tanítok,- Mint mindén hi0íísban, a három évtizedben a pedagóguspályán is sok minden változott...- Vákoztak a gyerekek, változtak a szülők, mi magunk is, ahogy a világ is nagyot változott. A pedagógusnak ma a munkájában sokkal több mindent kell figyelembe yenni,ugyanis sosem tudhatjuk, hogy egy gyermek viselkedésének hátterében mi húzócme meg. A sok elvált, vagy túlhajszolt szülő nem mindig veszi észre, mi történik a gyermekével, s a pedagógusoknak az állandó változások miatt ,egyre keyesebb idejük és energiájuk marad a nevelésre, sőt mondhatom, hogy háttérbe szorult. Pedig a pedagógia egy csoda - bár sokan elhagyják ajrályáf éppen a fenti nehézségek miatt -, nekem az a véleményem, hogy először keN nevelni, még a tanulásra is, s ha ezen túl vagyunk, akkor lehet tanítani. ’- Szerinted mennyire határozza meg egy gyermek - kicsi, vagy nagyobb - életét, hogy milyen pedagógussal hozza össze a sors?- Nagyon*meghatározza. Főleg a kamaszkorban, amikor a felnőtté válás folyamatában a sírnő mellett a pedagógus a példa. Az a jó pedagógus, akinek nem kénysgeneza pálya, mert a gyermeket nem lehet becsapni. A gyerekek érzékenyek - a--maiak pláne - megérzik, hogy mennyire fontosak a pedagógus számára. Mint minden pályán, itt is van pályára termett és pályára tévedt pedagógus. .-Ez az utópftiúondatod mellbevágott... Milyen pedagógus az, akire nyugodtan rábízhatjuk, (jjfet?- Fontossági sbrrend nélkül: szakmai ismeret: hogy át tudja adni a tudást, pedagógiai képpsség: hogy nevelni tudjon, türelem: hogy ebben a rohanó világban legyen ő*tyizfos pont a gyermek életében, emberség: hogy a gyerek merjen hozzá fordulni gondjaival, felelősség: hogy tudja, minden szavával és tettével jó vagy rossz géMiét mutat a gyermeknek. Egy szülő sosem tudja olyan objektiven nézni a gyermeket és dolgait, mint a pedagógus. Ez, úgy gondolom, természetes, hiszen más az érzelmi kötődés. Viszont az együttműködés nagyon fontos lenne éppen a gyerek érdekében. S itt jelentkezik a,bizalom,^ szülőnek bíznia kell a pedagógusban, a pedagógusnak pedig el kell hitetnie á szülővel azt, hogy bízhat benne. Ez nem könnyű feladat. Ahogy nem könnyű az egész pálya. A fiatal pedagógusoknak azt javasolnám, hogy kollégiumi nevelőként kezdjék pályájukat, hogy közel kerülve a gyermekek lelki világához jobban megértsék őket, hogy megtalálják a közös hangot, s akkor a közös, célban iá jobban számíthatnak egymásra.- Alig maradt hely.'és idő az álmodról, a Portatárlatról beszélgetni.- Szerencsére Miklós elmondta a lényeget. A legfontosabb, hogy az üres folyosót és a porta részt ma már megváltoztatta az a sok szép és értékes alkotás, amely ma 13. alkalommal kerül fel a falakra. Az iskola tanulói és tanárai részesei voltak a kiállítás megnyitóknak, s az azt követő beszélgetésekben érzik, hogy érték, amit kaptak. Elértük a célt, a nyitott iskolát, az érték felé irányítottuk gyermekeinket, s az a meglátásom, hogy mély nyomott hagyott bennük.- Reméljük, hogy folytatódik ez a rendkívül nemes és igazi pedagógiai kezdeményezés, s végül egy mondatot még. A 2006-os üzeneted mi lesz?- „Labor omnia vincit improbus" azaz „A kitartó munka mindent legyőz”. (Vergilius) ■V
