Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-06-04 / 21. szám
2006. JÚNIUS 4. FÓKUSZBAN SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Szekszárd szinte mindent vitt a kékfrankos fesztiválon EGY HUNGARICUM, AMI KÜLÖNLEGES ÉLMÉNYT NYÚJT frankos-barikjával kitűnő Cham- pion-díjas szekszárdi bor-ász, Vesztergombi Ferenc úgy látja: tényleg ideje volna a kékfrankos termesztési gyakorlatában is megvalósítani azt, amit a világfajták esetében megcsináltunk. Nem standard bor- Az ország minden borvidékén még az a jellemző szemlélet a kékfrankossal kapcsolatban, hogy minden évjáratban egy jó közepes minőséget hozó strapabíró fajta, így állunk hozzá, azt hiszem ezt felül kell bírálnunk, mert megfelelő terméskorlátozással jó fekvésben foglalkozunk vele, akkor ebből is - lásd kékfrankos-fesztiválok - különlegességeket lehet készíteni, nem csak standard borokat, és meggyőződésem, hogy ezek a kuriózumok a világfajtákkal is felvehetik a versenyt. Eme többször többek által fölvetett gondolathoz azonnal csatlakozott a kékfrankos fesztivál ötletadója, főszervezője Ferenc Vilmos, aki - noha tudja, azt hogy saját hazájában nem lehet próféta - azt szeretné, hogy e fajta, az ebből készült bor marketingje a következő szekszárdi fesztivál között időszakban napirendre kerülne, és a borral gasztronómiával kapcsolatos temérdek szakmai és populáris hazai rendezvényen egyre többször terítékre kerülne a kékfrankos. Erre irányította rá a figyelmét az esemény második napján, az előadásokon résztvevő Magyar Turizmus Rt. egyik igazgatójának, hogy egy- egy hazai borvidék nagy fantáziával bíró hungaricuma köré kellene továbbra is rászervezni hazai és nemzetközi eseményeket. Sokszor fölvetődik, ha majd a marketing is megfelelő lesz, akkor az lesz magyar export gátja, hogy nem tudunk a minőségből kellő mennyiséget adni. Nos a kékfrankosból a mennyiség adott, s a jelekből ítélve a különleges minőség is elérhető.- Egy soproni, egri, szekszárdiból álló nagy kékfrankos-cuvé csak a hozzá nem értő tollforgató fantáziájának szüleménye csak? - vetem föl a főszervezőnek.- Egyáltalán nem, hiszen a kontinens vezető bortermelő országában, keresve a válaszlépéseket az új világ piachódító borainak ellen- súlyozására, már csinálnak azonosfajta tájjellegű boraiból különleges cuve-t. Izgalmas kérdés ez a felvetésed. Annál is inkább, mert a bordeux-i aranyaink a kékfrankos már ismertté tették, bizton állítom, hogy valami egzotikus különlegességet tennénk az asztalra egy ilyen házasítással. Egy hőn óhajtott pinceszövetkezet berkeiben majd el lehetne meditálni, mit is kezdhetnénk a kékfrankossal... B. Gy. zőbb ízekkel a világon fellelhető, térképen jelzett borvidékeken. Az eltérő karaktereket az egyik feltörekvő, különlegességekben is gondolkodó szekszárdi pincészet képviselője, Sebestyén Csaba is jól érzékelte, aki a zsűri egyik tagjaként is közreműködött a fesztiválon.- Két irányvonal kibontakozását jól lehetett érzékelni a mintavizsgálatok során. Az egyik a kifejezetten gyümölcsös, de nagyon harmonikus, magát szinte itató bor. Ugyanakkor megjelent egy komoly egy nagy testű tanninokban, cserzőanyagokban gazdag, vagyis a kékfrankosból egy ilyen bort is lehet készíteni, ami alkalmas a barik érlelésre is. Itt is nagyon jó beltartal- mi értékek, szép eredmények voltak megfigyelhetők. Nagy-nagy boldogsággal vettem tudomásul a mi borvidékünk számára roppant hízelgő, hogy a kiosztott huszonva- lahány aranyéremből, a fele Szek- szárdon maradt, vagyis roppant erősek vagyunk ebben a fajtában, ami Magyarországon valamennyi borvidéket alapul véve mégis csak a meghatározó fajta. Aligha véletlen, hogy a Champion-díjat is egy szekszárdi pincészet vitte el. fme egy újabb bizonyíték, hogy valamiféle összefogással, mondjuk pince- szövetkezettel, ezt a fajtát képesek lennénk az ország és borvidék, és saját magunk hasznára sikerre vinni.- Hogy szerepelt a pincészetük, melyik irányba mozdul el a Sebes- tyén-pincészet a kékfrankos témában?- Mi most egy ezüstérmet kaptunk. Mi inkább a nagy testű borok felé igyekszünk elmozdulni, követve a mediterrán stílust selymes, bársonyos vörös borokat szeretnénk készíteni, amit az emberek szeretnek. A kuriózumok közül is kékFolytatás az 1. oldalról. A piacra jutás szempontjából kifejezetten jó, hogy más karakterű a szekszárdi, az egri, a soproni, ettől is roppant izgalmas jelenség lehet abban a borturizmusban, amely az öt kontinens szakértő ínyenceire épít, akik fölkerekednek, s meg akarnak ismerkedni a legkülönböMert Szekszárd ezzel a fajtával, csakúgy mint két évvel ezelőtt fürdőit a népszerűségben, vagyis az itt termeltek most is jobb érdemjegyeket gyűjtöttek be az elfogultsággal cseppet sem vádolható zsűritől, mint az ezzel a fajtával sokáig Numero I-nek számító soproniak. De sportnyelven szólva az egriekre is vereséget mértünk ebben a műfajban. Villány termőhely adottságai a kékfrankosnál közel sem olyanok, mint a már említett borvidékeken, így ők „érdeklődő-megfigyelő” jelleggel vesznek részt, mert tudják, hogy nekik egy ilyen rangos rendezvényen a babérok learatása reménye nélkül ott kell lenni: Villány, az Villány... A szekszárdinak nem volt párja A zsűri elnöke, a pécsi kutatóintézet igazgatója, a Szekszárdon sűrűn előforduló Kozma Pál volt, akik megnyugtatott bennünket szakmailag rendben, úsztak az élvezetben, amikor a mintákhoz nyúltak.- Őrizzük azt a magas színvonalat, amit a 2004-es fesztiválon már megtapasztaltunk. A barikolással készített kékfrankosok voltak az idén a csúcsok, nem véletlen az első négy ilyen bor volt, amely például egész karakterében különbözött a bordeux-i stílusú vörös boroktól. Ezekben nem a tanninok voltak a hangsúlyosak, hanem az íz és zamatban megjelenő sokszínűség, a zamat a sav egyensúlya valami teljesen egyedi. Természetesen most is a szekszárdi borvidék kékfrankosai vitték a prímet. Ahogy itt újra megalkotják a kékfrankos borát, ez újra a jók fölé, a kiemelkedők közé emelheti a borvidéket, a 2003-as remek évjáratból valósággal művész- kedtek az itteni borászok. Megjelennek a szekszárdi borokban, ezen belül különösen a kékfrankosban azok az ízek, beltartalmi értékek, amik általában csak az északi vidékeinkre jellemzőek, mindez pedig a déli tüzességgel párosul - beszélt szuperlatívuszok- ban a legfőbb szekértő. Majd hozzátette: a kiegyensúlyozottnak mondható itteni klimatikus viszonyok, a löszös talaj, és a völgyek sajátosságai olyan lehetőségeket hordoznak a csúcs-kékfrankosok előállítására, ami más hazai, vagy Kárpát-medencei borvidéken nem adatik meg. Már a tudományos kutatásaink homlokterében van ez a fajta, hogy a legtökéletesebbre sikerüljenek az új telepítések. —
