Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-05-28 / 20. szám
2006. MÁJUS 28. A N N O___________vasÄrIIpJlff EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 102. Wigand János példázata ...és szülőháza Varsádon: emléktáblára vár Tarthatnánk az idő játékának, hogy 1806 májusához, mikor a sár- szentlőrinci algimnázium felépültéről tudomást szerzett a vármegye, éppen ötven évre, 1856. május 22-én született varsá- di, nyolcgyermekes parasztcsaládba Wigand János, akit 40 évesen, 1896-ban neveztek ki első főgimnáziumunk igazgatójának. A Bach-korszak után tudatos választásnak tarthatjuk, hogy a Balassa Jánost és Petőfi Sándort is útjára bocsátó algimnáziumba íratják, folytatásként pedig Sopronba megy, ahol Kiss János óta a magyar nyelv ápolása a legszentebb kötelességek közé tartozik. Wigand gimnazistaként, majd pesti egyetemistaként pallérozta német nyelvtudását, amelynek bizonyítékai később az Akadémián is bemutatott fordításai, irodalomtörténeti bírálatai és tanulmányai. Lehetett volna tudós, s ha nem tette, nyilvánvaló szándékának kell érezniink a tanári pályát, amelyen Aradon és Pancsován egyaránt eredményesen működött. Hihetőleg ez és nem személyes ambíciója játszott közre szekszárdi kinevezésében. Jól tudhatta, nincs nehezebb, mint a húsz éve sikeres polgári iskola mellé, annak vetélytársaként szinte a semmiből új intézményt teremteni. A semmi nem túlzás: Wigand a városházán maga jegyzi az anyakönyvbe az első tanulókat, akik osztálytermül egy Széchenyi utcai polgárház szobáiba szorulnak a Pártos Gyula tervezte Alma Mater elkészültéig. Az igazgató azonban hamar megszerettette magát és intézményét. Már idekerülése évében a nőegylet szilveszteri műsort adó díszvendége, minden jó ügy és szándék igényes barátja. Helyet ad évekig a megyei múzeumnak, 1908-ban intézményében alakul meg az evangélikus gyülekezet, két esztendővel később itt indul a munkásgimnázium, a világháború idején pedig tűzoltócsapat alakul. Közben már kiröppentek az első végzős osztály 1903-ban érettségizett tagjai, köztük dr. Holub József, a pécsi egyetem későbbi rektora, történettudós, vagy Vendel István, Szekszárd 1921-1944 közti polgár- mestere. A tanári gárdából Ács Li- pót a Sárköz motívumait gyűjti ösz- sze, Haugh Béla rendszeres munkatársa a helyi sajtónak, Valló Albert a komoly drámáról ad ki műértő könyvet - hogy csak néhányat említsünk. Mindenki, aki a megyeszékhely értelmiségi körébe tartozik, köszönhet valamit a gimnázium igazgatójának. Még az 1911-ben szülővárosában először bemutatkozó Babits Mihály sem kivétel ez alól, hiszen nőegyleti Prológján ott érezzük Wigand ötleteit, féltő, baráti figyelmét. (Hogy ez mennyire így lehetett, jól mutatja Wigand Edit Ba- bits-szobra, amely egyszerre tanúskodik mívességről és a megformázott benső ismeretéről.) Felsóhajtunk, ha látjuk, mindössze 63 évnyi földi utat járt be Wigand János, aki gimnáziumunk első negyedszázadában végzett munkájával lehetővé tette, hogy a rábízott tanulóifjúságból a társadalom vezetésére hivatott, tudománynyal, emberséggel egyaránt felvértezett állampolgár váljék. Nekik mondta, nekünk is szólnak szavai: „Legyen bátorságod titkon és nyíltan becsületesnek lenni..., magad odaadni egy jó ügynek, mikor mások cserben hagyják, szeresd hazádat akkor is, mikor nem adja meg, amit tőle vártál... Dr. Töttős Gábor ÓDON IDŐBEN Május 29-én 110 éve, 1896-ban irtózatos felhőszakadás zúdult Szekszárdra. E napon született dr. Kun Lajos főjegyző, Bél Mátyás megyénkről szóló honismertető latin művének fordítója. Május 30-án 120 éve, 1886-ban a Tolnamegyei Közlöny vezércikke árvaház létesítését javasolta. (Ez adhatta a hamarosan meghalt báró Augusz Imrének az ötletet vagyona e célra hagyására.) Május 31-én 110 éve, 1896-ban Székely Ferenc A robotos világból címmel írt a jobbágyság helyi történetéről. Június 1-jén 115 éve, 1891-ben dr. Hangéi Ignác kórházigazgató főorvos új alorvosi állás létesítését kérte, mert az operációk narkózisát már egyedül nem tudta elvégezni. 95 éve, 1911-ben született Prantner József államtitkár. Június 2-án 90 éve, 1916-ban hunyt el Kaszás Sándor nyomdatulajdonos, a Szekszárdi Újság kiadó-tulajdonosa. Június 3-án 100 éve, 1906-ban először árusítottak városunkban margarint. Június 4-én 115 éve, 1891-ben ököl nagyságú jég vert el 1076 hold szőlőt s 600 hold vete- ményt. Főhajtás az évfordulón A nagyvárosi zajú Béri Balogh Ádám utca csodálkozva nézhette azt kicsiny, de lelkes csapatot, amely a Garay Gimnázium tanulóinak és tanárainak tiszteletét jelezte az alapító igazgató iránt. Az alsóvárosi temetőben, Wigand János leánya, a szobrászművész Edit és az egykori tanítvány, Szabó Dezső tervezte síremlék előtt a család rokonai, valamint az öregdiák-szövetség képviselői csatlakoztak a meghitt ünnepséghez. Lemle Béláné, az intézmény igazgatója bevezetőjében hangsúlyozta, hogy neves elődje örökre beírta magát Szekszárd történetébe, hiszen neki köszönhetjük az első megyei főgimnázium látványos megerősödését. Szavai után Kurcz Ivett tanuló Reményik Sándor versével tisztelgett társai nevében az emlékbeszéd előtt. Dr. Töttős Gábor, az iskola egykori diákja helytörténészként állította nagyobb összefüggések középpontjába a személyes életével és irodalmi munkásságával is megbecsülésre méltó Wigandot. Nemcsak az hajdani Szekszárd sajátos viszonyai, hanem az akkori és mai magyar társadalom sajátos - és olykor visszaköszönő - gondjai elevenedtek meg körképe nyomán. A sok példa közül elég egyetlen beszédes: az egykor úttörőként létesített munkásgimnázium célkitűzései között ott találjuk a ma is hiányolt művelt munkásság megteremtését. Ehhez és jövőbe néző terveihez a 150 éve született pedagógus mindenkor a szelíd, de határozott meggyőzés eszközeit használta, s akik kezdetben vetélytársnak gondolták, barátra és kollégára leltek benne. Intézménye és végső nyughelyéül szolgáló városa érdekeit mindenkor a sajátja elé helyezte, lemondva a tudósi karrierről, szépírói-műfordítói sikerről. Ezzel párhuzamosan magas szinten őrizte német kulturális hagyományát, és segítette mindazokat, akiket szenvedélyes szeretettel igyekezett derék, képzett emberré nevelni. A főhajtás tehát egyszerre szól a tudósnak, tanárnak és embernek. A méltatott emlékezetét a gimnázium kamarakórusának színvonalas éneke jelképesen emelte szelíden elgondolkodtató latin szövegével az egyetemes értékek közé. Dr. Ótos Miklós, az öregdiák-szövetség elnöke az intézmény vezetésével együtt helyezte el az emlékezés koszorúját, majd a közömbösség zaját győzték le a Szózat hangjai. Azok nevében is szóltak, akik talán nem is sejtik Szekszárdon és a megyében, mit köszönhetnek Wigand Jánosnak.
