Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-05-07 / 17. szám

2006.május7. KÁ VÉ. DUPLA HABBAL vasAríapM Jóságos két szemed őrizőm, oltalmam SAS ERZSEBET OLDALA Rendhagyó randevúnk ezen a héten kivételesen nem a Belvárosi Ká­véházban készült. Ünnepi, akár minden esztendőben május első va­sárnapja. Anyák napja! Beszélgetőtársam egy férfi és egy nő. Egy fér­fi, aki világra segíti az új kis életeket, s egy nő, akin keresztül minden édesanyát ezúton köszöntünk és kívánunk boldogságot, egészséget. JJ Egy férfi: dr. Nagy József szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvos - Aki ennyi éve gyakorolja a világ legszebb hivatását - tevékeny része­se lenni egy új élet születésének -, annak mit jelent, újra és újra átélni a „csodát"? Változik az érzés, ha igen, mennyiben?- Erre az esztendőre két évforduló is „jutott” 35 éve vagyok szülész, és 10 esztendeje vezetem a Tolna megyei kórház szülészeti osztályát. Sosem gondoltam arra, hogy egyszer utánaszámoljak, de egy falura való emberkét segítettem a világra ez alatt az idő alatt. S hogy az évek múlnak? Ha vissza­gondolok a kezdetekre talán az első években természetesebb volt, mint ké­sőbb. Amikor az embernek megszületik a saját gyermeke, akkor kezdi el másképpen látni ezt a hivatást. S ahogy halad az idő, egyre inkább felelős­ségteljesebb lesz az ember és egyre nagyobb lesz a kötődés a szülő nőkhöz és az újszülöttekhez. Minden szülés egy kihívás s minél tovább gyakorolja az ember ezt a hivatást, annál inkább érzi ezt.- Manapság gyakran lehet hallani, olvasni az alternatív szülésről. Elin­dultak egyfajta „mozgalmak" apás szülés, otthon szülés. Vannak, akik mel­lette vannak, s akik ellene szólnak. Mit mond a szakember, aki mégis csak a legilletékesebb?- A legkomolyabb és legnagyobb szaktekintélyekkel értek egyet az ott­honszüléssel kapcsolatban. Aki ilyenre vállalkozik, annak fogalma sincs, milyen veszélynek teszi ki magát és születendő gyermekét. Az apás szülés­re pedig Amerikában készítettek egy statisztikát, a válások nagyobb részé­nél ott volt a férj a szülésnél. Mindkét esetben nem a józan ítélőképesség, hanem a kegyekért való harc, ami dominál, egy szakembernek pedig a legfontosabbat kell figyelem­be venni: a biztonságot. A divatok ellen sajnos nincs mit tenni, szerencsére nálunk, Magyarorszá­gon nem annyira terjednek el, mint más országokban.- Ha már országos statisztikáról beszélünk, hol azt halljuk, olvassuk, hogy emelkedik a születések száma, hol azt, hogy csökken...- Országosan, évente kb. 30 ezerrel csökken, a mi osztályunkon évek óta stagnál.- A fiatal édesanya - akin ke­resztül ezen az oldalon minden édesanyát köszöntünk - iker gyer­mekeket hozott a világra. Mintha több lenne manapság az ikerter­hesség, mint évtizedekkel ez­előtt...- Annyiban növekedett, hogy a lombikbébi program elindulásá­val - miután több petesejt kerül beültetésre, és termékenyíti meg - sok esetben ikerterhesség kö­vetkezik be. Egyébként a normál terhességnél - amilyen Réka és Kata édesanyjáé volt - nem emel­kedett az ikerszülések száma.- Milyen érzés a második gene­ráció születését megélni, segéd­kezni annak a szülésénél, akinek a születésénél is részt vettél?- Természetesen jó érzés, ami­kor azzal kezdik az első találko­záskor a beszélgetést, hogy el­mondják, nálam születtek. Ér­zem rajtuk a bizalmat, s ez tagad­hatatlanul nemcsak jó érzés, ha­nem megtiszteltetés is. Rajtuk ke­resztül látom, hogy szalad az idő. Egy nő: Ferenczné Boros Teodóra háromgyermekes édesanya- Kislány korodban vágytál arra, hogy ilyen nagy családod legyen?- Még a férjhez menést sem terveztem... Azt, hogy gyermekem lesz, azt igen, de férfit sosem gondoltam hozzá. A szerelem hirtelen jött, a házasság szintén, s az első gyermekem is. Egyiket sem bántam meg. Igaza volt az anyakönyvvezetőnek, aki azt mondta, hogy a jó házasságra nincs recept, nem attól függ hány hónapot, évet töltenek el előtte együtt az emberek, ha­nem attól, hogy az igazit találják-e meg. Nekem sikerült.- Megszületett két ikerkislányod, akik abban a szerencsés helyzetben van­nak, hogy otthon nemcsak édesapjuk, hanem Attila bátyjuk várja őket... Április utolsó napjának délutánján érkezett meg Réka 3100 grammal és Kata 2400 grammal, mindketten 50 centivel. Nagyon vártuk őket. Már az el­ső terhességem alatt elhatároztuk, hogy a gyermekünk nem lesz egyke. S ahogy Attila fiunk nőtt - ma már ötéves - egyre ért ez az elhatározás, arról nem beszélve, hogy ő is egyre jobban vágyott testvérre.- Mit szólt, amikor megtudta, hogy leánytestvére lesz, s nem is egy, ha­nem mindjárt kettő?- Nagyon boldog volt, mindenhol és mindenkinek újságolta, hogy neki ikertestvérei születnek, s most, hogy megszülettek, az első mondata az volt: „anya, ha hazajöttök a kórházból, akkor ugye nem szállsz be a birkó­zásba, mert az nem igazságos, hogy két fiú ellen három lány".- Nagyon karakánul - nincs jobb szó rá - viselted a nagy terhedet, dolgoz­tál, vezettél, úgy élted az életed, mint előtte. Boldog terhes voltál, s ez most is látszik rajtad, a szülés után három nappal. Háromgyermekes anyuka lettél.- Semmivel sem érzem magam másnak, és nem félek a felelősségtől. A terhességet is természetesnek vettem, minden velejáróval. A kisfiam meg­születése után is úgy éreztem, mintha mindig is lett volna, s most is ezt érzem a lányoknál. Már a pocakomban elneveztem őket, beszéltem hozzá­juk, tudtam melyik oldalon, melyik fekszik. Nem én vagyok az első, aki ikreket szült, nem fogom fel teherként - inkább egy csodás ajándékként -, pedig próbáltak elijeszteni. A jó oldalát nézem és látom, a szép nagy fiam után, most itt van két gyönyörű kislány. Az erőt pedig van kiből merítenem, a férjem mindenben mellettem áll, mindenben segít, nincs mitől félnem.- Sok fiatal nő esik kétségbe, nem tud mit kezdeni magával és a gyermekkel, szülés után jön a depresszió, a bezártság ér­zés, a „lemaradok valamiről” érzése, s a gyermek lepasszolá- sa a nagyszülőknek. Mit üzensz nekik?- Nincs jogom senkit bírálni, egyszerűen nem értem őket. Az én gyermekemet én szültem, én akarom nevelni, azért hoztam a világra. Úgy gondolom, a nap minden pillanatában van mit tenni, s van minek örülni. Szeretném kiélvezni min­den pillanatát, amit velük tölthetek, s már az első gyerme­kemnél is azt tapasztaltam, hogy az én optimizmusom és nyugalmam átragad rá, s ezt szeretném a lányoknál is. Való­színű a depressziós anyukák nagy részénél már a terhesség sem öröm és szeretetteljes várakozás, hanem igazi teher, s ta­lán a gyermeket szeretnék, de a vele járó teendőket már nem.- Egy pár óra hiányzott csak és május 1 -jén születik meg Ré­ka és Kata...- Gondoltam rá, hogy jó lenne, aztán mindjárt eszembe ju­tott így a jó. Ha nagyok lesznek és elmennek szórakozni, utá­na biztos mindig egy szabadnap következik, amikor kipihen­hetik magukat.- Éppen anyák napjára leszel újra otthon, a két Attilával - férjeddel, fiaddal - és a két kislánnyal.- Nálunk az anyák napja virágos. Az én anyukám imádja a virágokat, s ezen a napon ez a legszebb ajándék, amit adni és kapni lehet. Az idei anyák napjára én két gyönyörű virágot kaptam. Ennél boldogabb anyák napját nem is kívánhatnék magamnak.

Next

/
Thumbnails
Contents