Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-01-22 / 2. szám

t , SZEKSZÁRDI vasArnap HÉTRŐL HETRE 2006. JANUAR 22. A legnagyobb elismeréseket is „elzongorázták” a lányok A fővárosban tartott I. Országos Bartók Zongoraversenyre Szek- szárdról két leány, a másodikos gimnazista Farkas Judit és a ha­todikos Erős Ditta Rebeka neve­zett. Mindkét tehetség egyaránt elkápráztatta a zsűrit és a hallga­tóságot: a versenyen megnyert dí­jaik mellett elismerésképpen a következő napi gálán is felléptek. „Vagy tanulok, vagy ______gyakoriok... ”______ A Garay János Gimnázium má­sodik osztályos diákja, Farkas Judit tíz éve tanul zongoráz­ni. Kezdetben a szülők „irányították" a nagy húros hangszer felé, amit hamar megszere­tett az akkor még kicsi lány. Az évek múlásá­val egyre több örömöt okozott neki a zongorá­zás. Ma már - mint mondja - vagy tanul, vagy gyakorol.- Nem idegesít, ha gyakorolnom kell, sőt a kikapcsoló­dást jelenti. A zeneiskolában egy héten két órám van. Hogy otthon mennyit gyakoriok, az változó. Amikor a versenyre készültem, ak­kor szinte elválaszthatatlan voltam a hangszertől... Tanárom, Dobai Tamásné javasolta, hogy induljak. Először a kötelező Bartók darabról döntöttünk, majd a romantikus művet választottuk ki. Sokat dol­goztunk a tanárnővel, de a család­nak is többször eljátszottam a dara­bokat. A Zeneakadémián hegedűt tanuló nővérem is adott néhány ta­nácsot - mondja feszélyezetlenül a fél éve énekelni is tanuló, iroda­lomszerető Judit. Ehhez Pecze István, az iskola igazgatója máris hozzáfűzi, diákja­iknak megteremtik a fellépési lehe­tőségeket, így a diákok idejében megtanulják legyőzni a -drukkot, azaz a szereplés izgalma nem megy a produkcióik rovására. A teljesség okán azonban Judit meg­jegyzi, a gálán való részvétel hirtelen jött, úgyhogy izgult egy ki­csit. De minden jó, ha a vége jó! Remekül si­került a produkció, amihez - talán - az előző napi díjak is hozzájárultak. Judit nívódíjban részesült a „legszebben előadott" Bartók darabért, valamint korcso­portjának kiemelt nívódíjasa lett. Ditta maga választotta _________Chopint_________ Sz intén a zene az egyik megha­tározója Ditta napjainak. Az előké­szítőt már ötévesen kezdte. Úgy fo­Műalkotások a híd túlsó oldaláról kulturális kapcsolatokat. A galéria koncepciója, hogy bemutassák a kortárs magyar képzőművészetet, így a szekszárdi művek is értő kö­zönségre találtak a híd túlsó olda­lán, olyan befogadókra, akik kere­sik, és élvezik a kortárs alkotáso­kat. Asperján Istvánná szerint nem lehet úgy élni a 21. században, hogy csak a 19. század művészete tetszen, hiszen azóta sok minden történt, más lett a világ. A mai kor műalkotásai nem érthetőek első pillantásra, el kell gondolkodni raj­tuk, meg fogja érni - mondta az igazgatónő. „A híd túlsó oldaláról” című kiál­lítást Asperján Istvánné nyitja meg január 28-án 11 órakor a Művésze­tek Házában. Bevezetőt mond Loibl László Kalocsa város alpol­gármestere, Erős Edina fuvolajáté­kával működik közre. A tárlat feb­ruár 25-ig tekinthető meg. K. E. A híd túlsó oldaláról érkezik a következő kiállítás a Művészetek Házába. 12 ma is élő és 6 kortárs, de már elhunyt művész mutatko­zik be nálunk Kalocsáról és annak környékéről. Festők, grafikusok szobrászok többféle technikával készült, más-más irányvonalhoz kapcsolódó munkáit láthatjuk majd, klasszikust és modernet egy­aránt. Egyedül az igényesség közös a munkákban. A szervezők Perity István, Dargay Lajos és Asperján Istvánné, a Városi Közművelődési Intézmények igazgatója azt kérték a magas színvonalú munkáikról is­mert művészektől, hogy legjobb al­kotásaikat hozzák el erre a kiállí­tásra — mondta az igazgatónő. A híd megépültének örömére a kalocsai galériába meghívták a szekszárdi képzőművészeket, hogy ezáltal is erősítsék a két város között már hosszú ideje meglévő galmaz, „van, ami­kor anya noszogat, hogy gyakoroljak”, ám nyilvánvaló, hogy csupán a szü­lői nógatás a gyerek zeneszeretete nél­kül nem vezet olyan eredményre, mint amit Ditta ért el. Ugyancsak kor­csoportjában ő nyerte el a nívódíjat a legszebben előadott romantikus műért, valamint kiemelt nívódíj­ban részesítette a zsűri. Judithoz hasonlóan ő is a gála nagy sikert aratott fellépője volt.- A verseny előtti két hétben na­ponta két órát gyakoroltam. A meg­szokottakon kívül szombatonként is voltak zongoraóráim.- Nem kímélt a tanárod! - mon­dom sejtelmesen, hiszen tudom, hogy a bájos leány zongoratanára, édesanyja, Erősné Máté Éva.- Nem ám, de én sem magamat - jött a nevetős válasz, majd arról is hallhattam, hogy a Chopin-darab nagyrészt Ditta választása volt, mert egyébként is na­gyon kedveli a romanti­kus zenét. A zenélés mel­lett szívesen kézilabdá­zik, de a számítógépe sem hagyja hidegen. A Babits iskolás Ditta osz­tályfőnöke és igazgatója is értesült az országos el­ismerésekről.- A szekszárdiak min­dig rendkívül jól szere­pelnek a regionális és az országos versenyeken. A két me­gyeszékhelytársunk a díjakban nem tud bennünket lekörözni - szögezi le Pecze István, majd jogos büszkeséggel mutatja azokat az el­ismeréseket, amelyeket az iskola kapott az utóbbi években. Majd ki­jelenti, hogy megfelelő tanáregyé­niségek híján ilyen sikereket nem arathatnának a diákok. V.H.M. - Fotó: N.Á. Bohócok és beszélgetők Baky Péter kiállítása a Kapualj Galériában „Ebben a helyzetben amiben élünk, több fajta magatartás le­hetséges. Lehetne kiáltványokat szerkeszteni, protestálni, fogal­mazni hiányérzeteket, Baky Pé­ter megfesti és megrajzolja azt. A művész azért érzi az alkotás kényszerét, hogy az elveszett egységét a világgal megtalálhas­sa” - olvasható Knox aláírással a Garay 8 Kapualj Galéria új kiállí­tásának „fülszövegén”. Az érdeklődő megnézheti a „kényszerszülte” alkotások né­hány darabjának reprodukcióját: festmények, kréta-, tus- és ceruza­rajzok, melyekkel az alkotó szól hozzánk, melyekben megmutat­kozik világlátása. A „Keresztút” nála összességé­ben nem gyötrelem és szenvedés - inkább a célba érés örömünnepe. Témája ugyan szakrális - megfogal­mazása emberi történet. Megejtő „A velencei emlék” álomködből fel­tűnő rózsaszálas portré finomsága. Sajátos a „Mária és Erzsébet talál­kozása", a két női akt, minden tit­kok tudójaként egyszerre földöntú­li és anyagszerűen valóságos. És a bohócok! Többször visszatérő té­maként: ironikusak, szemlélődök, kitárulkozók, szomorkásak és esendők, másutt erotikus vágyak hordozói. De! Soha nem cinikusak, nem magamutogatók, nem törte­tők és erőszakmentesek. Önarcké­pek: megfejtendők, elgondolkozta- tók és szeretetreméltók. Több tab­lón beszélgetőket látunk. Figura­torzók - a beszélgetők hangulatá­ról egymásnak feszülő (vagy simu­ló?) arcokból és dinamikus kéz­mozdulatokból értesülhetünk. Lé­nyegre törő testbeszéd, ezért nincs szükség teljes alakos ábrázolásra. De ki beszélget, ki vitatkozik és ki­vel? A festő önmaga két énjével? Az alkotó mindenkivel? Vagy minden­ki mindenkivel? Fejtsük meg! Gon­dolkozzunk el rajta! Baky Péter realisztikus figurái sziirrealisztikus közegben mozog­nak. Ködből előbukkanó, finom alakjai expresszív élmények tolmá- csolói. A világ abszurditása néhol absztrakt megfogalmazásban jele­nül meg. Elemzője szerint: „Baky Péter mindent tud a rajzról. Mun­kái „pókháló finomságú vonal- gombolyagok,” „álomszerű mági­kusterek,” „jól elhelyezett vonalak­kal jelzett testek és arcok.” (Knox) A Garay téri kiállítást Hepp Ádám - a jó barát - nyitotta meg. A személyes hangulatú szavak mel­lett azt is felsorolta, hogy az ország számos településén megrendezett kiállításai mellett Baky Péter be­mutatkozott már Lengyelország, Ausztria, Románia, Franciaország és Németország nagyvárosaiban is. Jelenlegi megjelenése a Kapualj Galéria színvonalát tovább erősíti. Akad néhány percük bizonyára, hogy betérjenek a kapualjba. Néz­zenek szembe egy-egy alkotással, s gondolkozzanak el sugallatukról. Mi is többek leszünk általuk - kö­szönet a művészeknek. M.É.

Next

/
Thumbnails
Contents