Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-04-09 / 13. szám
2006. ÁPRILIS 9. FÓKUSZBAN SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A kórházi megállapodás és tanulságai Háztűznéző - Órabérszámolás - Biztosítás Rendesen felborzolta a városlakók és a kórházi dolgozók kedélyét az a januári értesülés, hogy a Balassa János Tolna Megyei Kórház sebészetéről négy szakvizsgával rendelkező orvos távozik. Mind a négyen lemondtak közalkalmazotti munkaviszonyukról, január 23-án felmondtak, mivel a kórház vezetésével nem sikerült megállapodniuk. A közalkalmazotti bérek megalázóan _____alacsonyak_____ A történésekről bár folyamatosan tájékoztattuk olvasóinkat, röviden összefoglaljuk az előzményeket. A négy igen jó kezű sebész kft- t alapított arra számítva, hogy a kórház munkavégzésükre a gazdasági társasággal köt szerződést. Ez a szekszárdi intézmény esetében sem számít különlegesnek, hiszen többen - elsősorban aneszteziológusok - vállalkozóként, vagy betéti társaság formájában végzik a munkájukat. A sebészek az utóbb említettekhez hasonló bért és ügyeleti díjat szerettek volna kapni. Ám a kórház vezetése a doktorok anyagi igényét teljesíthetetlennek ítélte. Dr. Muth Lajos főigazgató-főorvos az elvárt összegekről azt mondta, azok kigazdálkodhatatlanok. A doktorok tehát március végéig felmondási idejüket töltve végezték munkájukat, miközben máshonnan - külföldről is - sorra kapták az állásajánlatokat. A kórház pedig meghirdette az állásaikat, tegyük hozzá, nem sok sikerrel. Az ügy azt követően vett fordulatot, miután a korábbi osztályvezető - közös megegyezéssel - távozott a sebészet éléről. Az új főorvosnak, dr. Szilágyi Károly egyetemi docensnek sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket. így két hónap után mégis megszületett az a megállapodás, amiben már senki nem reménykedett. Ezt követően dr. Muth Lajos elmondta, a sebészek bére napi 17 ezer forint, ami közelít ahhoz az összeghez, amit a kórház a tárgyalások kezdetén ajánlott nekik. Tegyük hozzá, az említett összegekből a kft. fizet minden járulékot, amelyek jelentős összeget tesznek ki.- Amikor leültünk tárgyalni, közöltem, csak olyan megállapodást köthetünk, aminek nem lehet az az üzenete a kórház dolgozói felé, hogy bármikor és bármelyik osztályon összeáll két-három meghatározó személy, s nagyobb fizetés reményében gazdasági társaságot hoz létre. Hangsúlyoztam, s teszem ezt most is, amennyiben ilyen formában vállalkozóvá válik valaki az egészségügyben, attól nem lesz több bevétele a kórháznak. - szögezte le a főigazgató-főorvos.- Nem számít arra, hogy a sebészeknek mégis lesznek követőik más osztályokról1- Nem. Nem számítok rá - közölte határozottan dr. Muth Lajos, s hozzáfűzte, a kórház lehetőségei igen korlátozottak. A már élő szerződést kommentálva megjegyezte, hogy az igen szigorúan szabályozott, mellette a szakmai munka feltételeit garantálja, az orvosoknak pedig a biztonságot. Hozzátette, a doktorok és az ápolók közalkalmazotti bére megalázóan alacsony, ám ezen a szekszárdi kórház nem tud változtatni. Tragikus az egészségügyben működő rendszer Az osztály orvosi szobáját úgy jellemezhetném: borzasztóan lelakott, az ülőalkalmatosságok rozogák, a szőnyegnek tűnő valami rettenetesen kopott, az egyik falat lehangoló állapotú öltözőszekrények borítják. A négy adjunktussal - Győri Attila, Szemes László, Schönfeld János és Wéner Gábor - délutánra beszéltük meg a találkozót, ám egyikük még mindig a műtőben volt, később Schönfeld doktor is követte, mert egyik - előadásra induló - kollégája helyét kellett átvennie a műtőasztalnál. Már a beszélgetés kezdetén kiderült, hogy két doktor családja örült a megállapodásnak, kettőé viszont nem. Mivel mind a négyen megállapodottak, nyilván nem lett volna gondoktól mentes a - munkahely és otthon - váltás.- Egyetlen pozitívuma a megállapodásnak, hogy működhet a kft. szögezték le. - így valamivel több lesz a bérünk, mint a hasonló szakmában dolgozóké.- Eléri a vállalkozóként működő aneszteziológusokét? - kérdeztem.- Á, dehogy. Körülbelül a felét kapjuk. Ez érdekes dolog egy olyan országban, amelyik aláírta az ENSZ deklarációját, ami magába foglalja az egyenlő elbírálás elvét. Egyébként az anesztézia külön téma. Ők „helyzetben vannak”.- Önökre pedig rásiitötték, hogy „zsaroltak".- Ez pontosan így hangzott el - kaptam megjegyzésemre a választ, majd szó esett arról is, hogy olykor verbális inzultus érte még a doktorok családtagjait is. Főként a sebészek „pénzsóvársá- gát” kommentálták, noha a többségnek fogalma sincs az orvosi vagy ápolónői fizetésekről. Ezért a négy sebész beleegyezésével a „zsebükbe néztem”. Négyük közül egy lakik családi házban, hármuknak panellakás jelenti az otthonát. Személyautóikat - ne tessenek „meseautókra” gondolni, hanem például Skodára - lízingelik. Kiszámoltuk a közalkalmazott doktorok órabérét: ami fékét én-fehéren 800 forint! Persze, most sokakban fölvetődik az úgynevezett paraszolvencia, azaz a hálapénz és annak nagyságrendje. Jól tudjuk, hogy ez létezik, ám kiszámíthatatlan, olyan, mint a kutya vacsorája. És a tények okán tegyük hozzá - bár erről nincs hivatalos állásfoglalás - feltehetően az egészségügy és a politikai pártok egyetértenek abban, hogy az orvosi fizetések megállapításakor a hálapénzzel is számolni kell.- Előbb-utóbb tisztességes bért kell kapniuk a közalkalmazottként, illetve a vállalkozóként dolgozó orvosoknak. Ez nyugaton is így működik - jegyezte meg az egyik - immár vállalkozó - sebész, s megjegyezte, hogy egy orvos ne keressen kevesebbet, de ugyanannyit sem, mint például a kőműves mellett dolgozó segédmunkás. - Az egészségügyben működő rendszer tragikus - állapították meg a doktorok. Ezt támasztja alá a jelenlegi biztosítási rendszer is, ami szintén terítékre került. Ugyanis a biztosító a kórházat finanszírozza. A kórház kvázi újra elosztja a pénzt, ami azt jelenti, hogy a különböző szinteken csökken az összeg. A sebészek átlagosan egy ügyeletben két műtétet végeznek el. Januárban például 33 akut, s kétszáz programozott műtétjük volt... Egy forinttal sem jutottak előbbre... Dr. Éger Istvánnak, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökének a szekszárdi sebészek - helyinél és jelenleginél - távolabbra mutató „ügyével” kapcsolatos álláspontja szerint nem sok remény van arra, hogy a mindenkori döntéshozatal önként és nagyot lendítsen az egészségügyi dolgozók sorsán. Az eredmény jórészt az érdekérvényesítő képességük erősítésétől is függ.- Még mindig nem sikerült elérnünk, hogy a tudat átrendeződjön, vagyis azt, hogy megértsék, az egészségügy nem improduktív, hanem nemzeti jövedelmet termelő ágazat. Hogy így van, azt kellő erővel igyekszünk bizonyítani - fogalmazott a MOK elnöke. Hozzáfűzte, hogy a Szekszárdon kialakult helyzet pontosan ennek a gondolatmenetnek az állatorvosi lova.- Szekszárdi kollégáim gyakorlatilag egy forinttal sem jutottak előbbre, mint ahol eddig voltak, legfeljebb a mozgásterük változott. A megállapodást követően is ugyanannyit fizet utánuk a kórház, mint előtte. A változás annyi, hogy a doktorok más pénzügyi struktúrában kapják meg a pénzüket - szögezte le dr. Éger István, s így folytatta:- A kölcsönösen rövid távú érdekeket érvényesítő megoldás tűzoltás jellegű. A szekszárdi orvosok eredeti anyagi követeléseit a MOK maximális egyetértéssel fogadta. Hiszen ezek a kívánságok nemhogy túlzóak nem voltak, de még az életpályamodell aktuális számait is alulról közelítették - mondta az elnök, ám megjegyezte, ahogyan az országban, úgy a szekszárdi kórházban sem állnak rendelkezésre azok a források, amelyek a jogos és reális igényeket képesek volnának kielégíteni.- Az ilyen és hasonló kérdéseket az érdemi döntéshozatal elé kell terjeszteni, hiszen a kórházi menedzsment sem tud másból gazdálkodni, mint amit az éves költségvetési törvény és az egészségbiztosítási keret lehetővé tesz a számára. V. Horváth Mária (A képek illusztrációk.)
