Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-01-15 / 1. szám
2006. JANUAR 15. SZEKSZÁRDI vasArnap Sas Erzsébet oldala Ezen az oldalon, ahol a kedves olvasók a „Kávéházi randevú” című sorozattal találkozhattak éveken keresztül, egy új sorozat indul. A Belvárosi Kávéházat választottam a sorozat helyszínéül, s - megnehezítve a sorsomat - a vendég sosem érkezik egyedül. Férfi vendégeim magukkal hoznak egy hölgyet, aki édesanyjuk, házastársuk, üzlet-, vagy munkatársuk, illetve lehetnek hobbi- vagy egyéb társak is. A lényeg, hogy életük valahol, valamilyen formában keresztezi, segíti, alakítja, befolyásolja a másikét. Vendégem a Belvárosi Kávéházban hétről hétre egy férfi és egy nő. Egy nő: Keszthelyiné Vajda Mária- Az Isten is vendéglátósnak teremtett - ha már a régi mondásokat idézzük - továbbá arra, hogy ezt a „tudásodat" átadd, s létrehozz egy olyan családi vállalkozást, amely szinte a vendéglátás minden ágában kiteljesedik.- Valóban elégedett ember lehetek, mert ezt a vállalkozást van kiknek átadnom. Gyerekeim: Szabolcs, Orsolya és Erik megállják a helyüket, akár a Kávéházat, akár a Szász Sörözőt, akár a Repeta Éttermet nézem. A legfontosabb, amire szerettem volna őket megtanítani - s érzésem szerint sikerült - az a szakmai tisztesség, amit jómagam egész életemben igyekeztem képviselni. S szerencsésnek érzem magam, hogy a fejlődésben nemcsak a kiteljesedést, hanem a sokszínűséget is látom. Számomra az igazi „tanulóéveket” a Gemenc jelentette, ahol étteremvezető voltam, s ahol Csorba Lászlótól, az akkori vezetőtől és azóta is életem társától, sok mindent megtanultam. Ő az, aki még ma is racionalitásával, napra készségével, ötleteivel, pályázatokkal részese ennek a nagy családi vállalkozásnak.- Egy nehéz szakmát sikerült a gyermekeiddel megszerettetni, számukra vonzóvá tenni, aminek a nehézsége sokrétű, de talán a legnagyobb, hogy alig van magánélet, akkor dolgoznak, amikor más ember szórakozik. Hiszen a vendéglátás erről szól...- Rátapintottál arra a pontra, amiről magam is sokat gondolkoztam. Arról, hogy milyen életformát igényel a mi szakmánk, hivatásunk. Hiszem, elsősorban az édesanyjuk vagyok, és másodsorban csak a tanítójuk. Sokszor, s hosszú éveken keresztül tettem fel magamnak a kérdést, hogy ezt akartam? Ma már biztosan tudom, hogy igen. Látom, tapasztalom, hogy jó úton haladnak, s ma már azt tervezem, hogy fél év múlva visszavonulok, s a stafétabotot, Szabolcsnak adom át. Természetesen, ha a háttérből valamit tudok segíteni, s igénylik is, mindent megteszek, méghozzá szívesen. A több évtizedes vendéglátást egy pillanat alatt úgysem lehet elfelejteni, s kivonulni belőle. Vannak terveim, amelyeket, amíg keményen benne voltam a szakmában nem volt idő megvalósítani. Ezek a tervek, ötletek foglalkoztatnak manapság. Egy férfi: Keszthelyi Szabolcs- Fiatalon lett egy elegáns, a régi kávéházak kicsit ódon hangulatát visszaidéző Belvárosi Kávéház vezetője...- A kávéház 2003-ban nyitott, a berendezés, a falon lévő képek, a folyóiratok, a pianínó, valóban azt „szolgálják”, hogy az ide betérő - úgy mint a régi-régi kávéházakban - jól érezze magát. Egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni - a városi ember életmódjához és időbeosztásához alkalmazkodva -, ahol emberi kapcsolatok alakulhatnak ki, ahol a szabadidőt kellemesen, kényelmesen lehet eltölteni, ahol a hely és a munkatársaim szakmaisága biztonságot, otthonosságot, állandóságot nyújt, a város forgatagában.- Beleszületett a vendéglátó szakmába. Szeretett volna valamikor mást csinálni?- Úgy is szokták mondani, hogy az anyatejjel szívtam magamba ezt a szakmát, s ez irányított már az iskolaválasztás felé is. A Vendéglátó Ipari Szakközépiskolában érettségiztem, ahol az elméletet tanultam, s a gyakorlatot már kisiskolás koromtól kezdve a szüleimtől, akik más-más területen tanítottak meg arra, hogy mi a legfontosabb az igazi vendéglátáshoz.- Mi a legfontosabb?- A szakmai tisztesség, az alázat, a színvonal, az alaposság. A minden vendég egyforma elve, ami azt jelenti, hogy mindegy, hogy „csak” egy teára tér be hozzánk, vagy egy nagy rendezvény részeseként, akkor, abban a pillanatban ő a legfontosabb. Ugyanis a vendég megérzi azt, hogy hogyan viszonyulnak hozzá. Törzsvendég abból a vendégből lesz, akit a dolgozók családtagként üdvözölnek, s ahol a vendég otthon érzi magát. Ma már elmondhatom, hogy sikerült egy olyan munkatársi csapatot kialakítani, akik valóban otthonossá teszik a kávéházat. Jómagam megjártam a szamárlétrát, így vezetőként - talán éppen ez adta meg a hitelességemet a munkatársaim és a vendégek számára - tudom, mit kérhetek tőlük, s azt is, hogy a vendégnek mire van szüksége.z HETI KÖNYVAJÁNLAT: Zeke Gyula: Kávézók Kalauza Napjaink kávéházi világát térképezte fel a szerző. Aktuális, akár kutatjuk, akár élvezzük a kávéházakat. HETI BÖLCSESSÉG: Egy régi képeslap felirata, a kávéház faláról, idézve a Garay Kávéház hangulatát: „Ez a művelt Szegzárdi közönség találkozóhelye. ” Pista, 1904. 111. 21. Kávé, dupla habbal „Lángokból született világ” A Dr. Kelemen Endre Szakközépiskolában 2006. január 11-én 17 órakor - Mözsi-Szabó István, Mattioni Eszter és Cseh Gábor után - újabb kiállításban gyönyörködhetett a szépet szerető közönség. Stekly Zsuzsa hozta el a fenti címen legújabb tűzzománc képeit, s mutatta be, sorrendben 193. alkalommal. Az igényes és ígéretes kezdeményezés az iskola valamennyi résztvevőjének - tanár, diák, szülő - mesz- szemenőkig elnyerte a tetszését. Köszönhetően a szervezőknek, Vékonyné Pancza Ibolya, igazgatónak Kubanek Miklósnénak. A rendezésben oroszlánszerepet vállaló Kubanek Miklós minden alkalommal meglepi a kiállítás résztvevőit. Stekly Zsuzsa kiállításán egy nagyon összefogott, képileg tökéletesen megfogalmazott „információt” adott a tűzzománckészítés munkafázisairól, egy remekbe sikerült videofelvétellel. Stekly Zsuzsát a közelmúlt összegzésére, valamint további terveiről kérdeztük: „A 30 éves jubileumi kiállításom itt volt Szekszárdon 2003. októberében. Amit ma bemutatok, azok mind új munkák, igényes válogatás. Jelenleg nagy munkákon dolgozom, családi és városcímereket készítek. Izgalmas szép munka. A következő kiállításom ennek lebontása után február 10-én nyílik Móron, majd március 7-én Hévízen, azt követően Csornán és Kapuváron. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért állítok ki ilyen gyakran. A képeimet, a munkáimat nem kívánom galériákba adni, mert akkor a közönség többszöröséért juthat csak hozzá, ha meg kívánja vásárolni. így a kiállításokon, illetve, ha megtisztelnek otthon a műhelyemben, láthatják és vásárolhatják meg. Ősszel egy nagyon izgalmas dologra készülök, az idén ötödik alkalommal rendezek nyári alkotótábort, a saját műhelyemben, amelyre négy kollégát hívok meg. Az akkori munkáinkból közös kiállítást rendezünk a Bonyhádi Városi Művelődési Házban. Szeretném megmutatni, hogy zománcozás terén nincs egyetlen kötelező érvényű út, ahogy a hegycsúcsra is különféle utakon lehet feljutni, így a mi szakmánkban is többféle, sokszor egymástól teljesen eltérő megoldások születhetnek, és mindegyik igaz, teljes értékű és eredeti.” A kiállítás-megnyitót a Szekszárdi Gitár Quartett játéka, Németh Judit szavalata tette ünnepélyessé, valamint Frankné dr. Kovács Szilviának, a Tolna Megyei Közgyűlés Elnökének közvetlen, meleg hangú köszöntője. Sas Erzsébet
