Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-03-12 / 9. szám

vasárnap HÉTRŐL METRE 2006. MÁRCIUS 12. „Hazudni, pedig nem szabad” Újra mester lehet a tévészerelő A Polgári Védelmi Vi­lágnap alkalmából „Ka­tasztrófa és tájékozta­tás” címmel rendeztek konferenciát a Művé­szetek Házában. A ren­dezvényen az előadók a helyi és az országos mé­dia felelősségét és fel­adatait elemezték.- A kommunikációs szakember legyen hite­les, a különböző jogszabályok köz­nyelvre fordításánál pedig, tol­mácsként is szerepeljen. A sajtó és a kommunikátorok feladata a köz­vélemény gyors, hiteles, tényszerű tájékoztatása - mondta Dobson Ti­bor, a Belügyminisztérium Orszá­gos Katasztrófavédelmi Főigazga­tóságának szóvivője. A szakember az előadásában ki­emelte, a veszélyhelyzeti tájékozta­tás alapelve, hogy csökkenteni kell az érzetek és a tények közötti kü­lönbséget. Ha nem így történik, ak­kor szárnyra kapnak az ál- és rém­hírek. A szóvivők felelőssége az üzenetek összeállítása, és a megfe­lelés a környezet előtt. Véleménye szerint jó sajtos kétszer hibázhat: először és utoljára. Az ezredes hoz­záfűzte, a veszély- helyzetekben fon­tos a megelőzés, a lakosság tájékozta­tása. Informálni csak onnan szabad, ahol az események zajlanak. Az orszá­gos média csak ál­talános információ­kat közöl, az embe­rek nagy része a he­lyi csatornákon keresztül tájékozó­dik. A kommunikátor a média nagy hibáját abban látja, hog/ sokszor indokolatlanul előnyben részesül­nek az országos lapok, tv-k; pedig a veszélyhelyzetek utáni elemző anyagok készítése a helyi szakem­berek feladata lenne. Hogyan tájé­koztassunk? - tette fel a kérdést a szóvivő. Nem szabad mindent el­mondani, a fikciókat kerülni kell; ellenkező esetben kétségeket ger­jesztünk, ami már a dezinformáció és vaklárma szintje. A kommuniká­ció nem csodafegyver, túlértékelő­dött a szerepe, nem tudja kiváltani a tevékenységet. Híreket szolgáltat­ni kiváltság, és nagy felelősség, de a megelőzésben is legyünk hatéko­nyak - tette hozzá Do.bson Tibor. Közel tíz év után Szekszárdon te­hettek ismét mestervizsgát a közel­múltban a háztartási gépszerelők. Az iparkamara által szervezett megmérettetésre még Esztergom­ból is érkeztek. A nyolc mesterje­lölt többsége tíz-húszéves szakmai gyakorlattal rendelkezik, ezért vál­lalta, hogy egyénileg készül fel a vizsgára. Az írásbeli után a gyakor­lati ismereteikről a Honfi-Duó Bt. műhelyében adtak számot. Antal Vilmos, a mestervizsga-bizottság elnöke hangsúlyozta: ma rengeteg új háztartási gép jelenik meg a pia­con, amelyek javítása korszerű is­mereteket igényel. Különösen, mi­vel ezek akár balesetveszélyesek is lehetnek. Egy jó szakembernek nagy elméleti tudással kell rendel­keznie, és minden berendezést meg kell tudnia javítani a klímától a mosógépen vagy a házimozin át a porszívóig. A mostani mestervizs­ga az első lépés afelé, hogy a ház­tartási gépek szerelői felismerjék, a rendszeres továbbképzés nélkülöz­hetetlen a kor igényeinek megfelelő munka végzéséhez. A Tolna Me­gyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett mestervizsgát vala­mennyi jelölt eredményesen zárta. A nyolc résztvevőből hárman di­cséretben is részesültek. mk Végrehajtó vagyok - és ember!- „Itt a végrehajtó!" - ez az a mondat, amit egyikünk sem sze­retne hallani. Az átlagos ember er­re a felkiáltásra összerezzen, és akarva akaratlanul is egy kopasz, napszemüveges, bőrkabátos izom­kolosszust képzel maga elé. Ön azonban egy cseppet sem hasonlít erre a figurára.- Nekem is van sötét napszemüve­gem, és a hajam is rövid. Persze nem azért, hogy megrettentsem az embe­reket, akik meglátnak. Igyekszem a helyzet komolyságának megfelelően öltözködni, ezért inkább maradok az öltönynél, ez a „munkaruhám". - kezdte beszélgetésünket Farkas Jó­zsef, a Farkas és Társai Végrehajtói Irodájának egyik alapítója. A problé­ma az, hogy az emberek a „végreha­jtó" szó hallatán egyből az adási ol­dalra állnak, és minket könyvelnek el az „ellenségnek". Ahelyett, hogy az jutna az eszükbe, hogy nekik tar­tozik valaki és itt van valaki, aki tör­vényes úton segíti hozzá a pénzéhez. Ehelyett inkább minket könyvelnek el a rossz oldalnak. Itt a szemlélet- móddal van gond.- És mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon?- Ez egy jó kérdés. Nem tudom. Talán az lenne a megoldás, ha fel­lendülne a gazdaság. Ezáltal a csa­ládok vagyoni helyzete is javulna. így a szemléletmódjuk is változna velünk kapcsolatban. A tartozás szó hallatán nem a saját elmaradásuk jutna eszükbe, mert az nem lenne. Ez azonban még időbe telik.- Mit lehet önökről tudni? Mióta foglalkoznak ezzel a tevékenység­gel?- Önálló bírósági végrehajtással 1995 óta foglalkozunk. Előtte ugyan­is a bíróság alkalmazásában áll­tunk. Egy idő után azonban túl sok volt a munka, bíróságon belül nem lehetett megoldani a problémát, így később, mint egyéni vállalkozók folytattuk a tevékenységet. Aztán 2002-ben néhány kollégámmal ösz- szedugtuk a fejünket, és elhatároz­tuk, hogy közösen létrehozunk egy gazdasági társaságot. Egy évvel később ez meg is történt, és ekkor lettünk hivatalosan is Far­kas és Társai Végrehajtói Iroda. Ta­kács Gyula kollégám bonyhádi, Marsai Zoltán szekszárdi, én pedig paksi és dunaújvárosi illetékességű vagyok. Elsősorban jogerős bírósági, vagy közigazgatási (APEH, illetékhi­vatal, önkormányzatok) határoza­ton alapuló tartozások behajtásával, tehát pénzbehajtással foglalkozunk, ez a tevékenységünk mintegy 98%-át teszi ki. De vannak egyéb meghatá­rozott cselekmények is, melyeket fo­ganatosítanunk kell. Erre konkrét példa, amikor két te­lekszomszéd azon vitatkozik, hogy hol kell húzódia a kerítésnek. Itt gyakran szó szerint 20 cm-ről van szó, és nekünk kell megállapítani - esetleg szakértő közreműködésével -, hogy a felek közül kinek van iga­za. De volt gyermek kiadatási ügyünk is, ami az esetek döntő több­ségében szintén nem egyszerű fel­adat.- Mit lehet elmondani a tavalyi évről? Hogyan értékelhetjük az el­múlt időszakot?- 2005-ben összesen több mint 3000 ügy érkezett be hozzánk, ezek majdnem 80%-át sikerült is befejez­nünk az év végéig. Ha összegben szeretnénk mindezt kifejezni, el­mondhatjuk, hogy közel 450 millió forintot realizáltunk, de ebbe nem tartozik bele a letiltással, részletfize­téssel vagy felfüggesztéssel járó köve­telés. Ha mindezt összeadjuk, akkor a tényleges érvényesített összeg en­nek körülbelül a duplája.- Ha belegondolok, nem lehet ép­pen üdítő a munkája. Nem fárad bele időnként?- Ritkán, hiszen mindig van vala­ki, akinek nem tetszik, hogy végez­zük a munkánkat. Ha behajtjuk, ak­kor az adós „küldene épp nyaralni". Ha késünk a végrehajtással, akkor pedig a másik fél sürgetne. Itt nem lehet mindkét fél megelégedettségére tenni. Azonban változatos!- Ebben rejlik a munka szépsége?- Pontosan. Minden ügy más. Más a történet, a szereplők, a körül­mények, más életek, sorsok. Egy va­lami azonban mindig ugyanaz: mi az ügyfélre figyelünk. Nem az a cé­lunk, hogy nekiessünk az adósnak, mi is emberek vagyunk. De a határ­idő viszont minket is sürget. A mi esetünkben a kulcsszó a teljes törvé­nyességi felügyelet, hiszen minden lépésünkkel szemben jogorvoslat­nak van helye, ekkor a bíróság ellen­őriz bennünket. Ha bármilyen kis mértékben is etikátlanul járnánk el valamelyik ügyfelünkkel szemben, akkor a Ma­gyar Bírósági Végrehajtói Kamara szankcionálna bennünket. De nem hagyjuk, hogy bármiben is kifogást találjanak!- Az ön munkájában mi jelenti az elismerést?- Erre egy konkrét példával tud­nék csak válaszolni. Egy háromgyer­mekes asszonynak sajnos el kellett árvereznem a házát. Szomorú törté­net, de elkerülhetetlen volt. Büszke nem erre vagyok. A tárgyalás után azonban megkeresett, és megkö­szönte, hogy olyan emberségesen in­téztem az ügyét. Tudta, hogy nem rajtam múlott a dolog, ezért nem is hibáztatott engem. Ezért érdemes to­vább folytatnom a munkát! M

Next

/
Thumbnails
Contents