Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-03-05 / 8. szám
2006. MÁRCIUS 5. WrDEKLL-■? tasAkíap f BEMUTATJUK! „Akit a föld szaga megérintett... az egy életen át érzi az illatát” Heimann Ferenc, a csodálatos pincék építője, vagy inkább alkotója azt javasolta, kövesse őt e hasábokon öccse, Heimann Zoltán, az MKB Bank szekszárdi fiókjának igazgatója. Hozzátette, bár „testvérek vagyunk, mégis két külön világ...”. Hozzáfűzte, ez már gyermekkorukban kiderült: míg ő farigcsált, vagy rohangált, Zoltán inkább a házban olvasott. Tegyük hozzá, a fantázia és a tettrekészség egyiküknél sem hiánycikk.- Egy-két évvel ezelőtt jegyeztem meg az arcát. Valamilyen rendezvényre érkeztem, s szívélyesen köszönt. Pedig akkor még nem ismertük egymást.- Ez a megfigyelés telitalálat... Általános iskolába ide jártam a Garayba, ami szemben van a bankfiókkal. Akkori furcsa élményeim egyike most visszaköszön. Gyerekként rendre azt éreztem, ha én nem is ismerem az embereket, engem valószínű ismernek. így megtanultam, ha valaki rám néz, annak köszönni kell... Ez most is jó szokásaim közé tartozik, hiszen harminc év után kerültem vissza Szekszárdra, s itt nagy- szüleim, szüleim, bátyám révén valószínű engem is ismernek. Szóval köszönök a rám nézőnek, a mellettem elhaladónak.- Azt mondta, „visszakerült". Ferenc viszont úgy fogalmazott, hogy ön nem kerül egyszerűen vissza, nem megy sehova, hanem berobban.- Biztosan igaza van. Szeretem megvalósítani az ötleteimet, kedvelem a társaságot, szívesen kötök ismeretséget. Viszont feleségem szerint itt, Szekszárdon lelassultam, ám a szekszárdiak úgy mondják, túlzottan gyors a tempóm. De most vissza kell kanyarodnom az általános iskolához, ahol nem csak a betűvetést tanultam meg, hanem szobrász szakkörbe jártam, négy évig tanultam zongorázni, súlyt emeltem, sok tantárgyi versenyt nyertem, az iskolai úttörőtanács titkára voltam, a városinak pedig a mókamestere. Utána Pécs következett, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségiztem, de szívesen emlékezem a kollégiumi évekre, a mély barátságokra, a nagy szerelmekre, a kellemes pipázásokra...- Most is szívja?- Nem vagyok dohányzó, de alkalomszerűen és hangulatfiiggően egyet-egyet elszívok. A középiskola után egy év katonaság következett, majd Budapesten, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen diplomáztam. Albérlet, majd diákotthon következett, ahol a Chikan Attila nevével fémjelzett szakkollégium vezetőségi tagja, majd titkára voltam. Ezekben az években valami nagyon fontos dolog történt: megszerettem egyik katonatársam húgát, Ágnest, akivel másodéves koromtól együtt jártunk, majd összeházasodtunk.- Ágnes asszony mivel foglalkozik?- Szintén közgazdász, s ő a Heimann családi birtok kft. ügyvezetője.- Fiaik mekkorák?- Mindketten magasabbak nálam. Korra pedig: Zoltán 18 esztendős, s most úgy tűnik, borász lesz belőle, tehát tovább viszi a „szerelmetes” szakmát. Gábor 15 éves, a továbbtanulást illetően egyelőre még bizonytalan.- Már-már megszállott borász, több nyertes borral dicsekedhet, említette a bátyja. Zoltán fia önállóan választott szakmát, vagy kicsit apai ráhatásra?- Alapvetően egyiküket sem befolyásolnám a jövőjüket meghatározó döntések meghozatalában. De úgy gondolom, Zoltán fiam vonzódik a földhöz, a szőlőhöz és a borászathoz, ahogyan valamikor én is, ami soha nem szakadt meg. Mert akit a föld szaga megérintett, az egy életen át érzi az illatát, mondom én Moldova György után szabadon. Visszatérve a pályaválasztás előtt álló fiamra, abban állapodtunk meg, hogy a felvételi vizsga után kihagy A -JrA *A MENIÁLHIGÉNÉS MŰHELY* Akkreditált MENTÁLHIGIÉNÉS ALAPKÉPZÉSTés SEGÍTŐ BESZÉLGETÉS TRÉNINGET INDÍT. Empatikus lelkületű, legalább középfokú végzettséggel rendelkezőknek-További Információ: 74/511-721- I—wwwjoKBttLlm—I egy évet, s elmegy Dél-Tirolba egy szövetkezetbe szüreti segédmunkásnak, utána egy-két hetes intervallumokkal a legjobb hazai borászoknál metszene, pincemunkás lenne, dolgozna egy kádárüzemben... hogy készségszinten legyen a kezében a borászkodás fizikai munkája. Majd kimehetne Németországba megtanulni a szakmát.- Mihez kezdett Zoltán az egyetem elvégzése után- Leegyszerűsítve: mivel tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok tudóstípusú ember, hanem a reálszférához kötődöm, elhatároztam, hogy borkülkereskedő leszek és MONIN- PEX-nél helyezkedtem el, mint bonyolító. Először Budapesten laktunk, majd Solymáron építkeztünk - kétszer is. 1989-ben nagy „világmegváltóként” a Balatonboglári Kombinátnál helyezkedtem el. Kiderült, hogy a dolgokról nem egyformán gondolkodunk, ezért tovább léptem, s egy újonnan alakult cég kereskedelmi igazgatója lettem. Később a Béres Rt. élére kerültem, s hét éven át igazgattam a céget.- Nem gondolkodott el azon, hogy több cégtől is a világlátásuk különbözősége okán vált meg?- A munkahelyi konfliktusok nagyon komoly válságot jelentettek számomra. Nehezítette a helyzetemet, mivel édesapám is felvetette „fiam, lehetséges az, hogy mindig neked van igazad mindenki mással szemben?”. Csak csendesen jegyzem meg, hogy az adott cégeknél mindig én álltam fel, s mindig hívtak valahova, nem én kuncsorogtam az állásokért. Az biztos, hogy rossz volt átélnem azokat a helyzeteket, amikor rájöttem, hogy „megint és megint baj van”. Bár utólag az idő több szempontból is engem igazolt.-Én is csendes megjegyzéssel élek: a konfliktusok láttán gerincesebb volt távoznia, mint a „lila pöttyöket bámulva” sunyítani, a fizetést pedig zsebre vágni.- Ezt magam is így éreztem az adott szituációkban. Mert gondoljon csak bele, hogy az újonnan alakuló világunk piacosodó vadkapitalizmusának tobzódása milyen ellentmondásoktól - sőt! - volt terhes. Csak egy példa: volt olyan hely, ahol az adóhatóság ellenőrzése előtti napon „valahogyan” leégett az irattár...- Hogyan került az itteni bankfiók élére?- A bank vezérhelyettese felhívott, mondván, tudja, hogy Szekszárdon borászkodom, hát vállaljam el az új fiók igazgatását. Megbeszéltem a családdal, majd igennel válaszoltam.- Ha durván fogalmaznék, azt kérdezném, hogy uram, ön mindenhez ért? De már körvonalazódott bennem, hogy Zoltán született vezető, aki tud bánni az emberekkel.- Szabad ezt másképpen megfogalmazni?- Hát persze.- Képtelen lennék elvezetni egy hajót, s nem tudnám megoldani a szarvasmarha-tenyésztés egyik genetikai problémáját, mert ezekhez nem értek. Viszont jól látja, értek a cégek vezetéséhez és értek az emberek energiáinak integrálásához.- Az utóbbi már a humán szférába tartozik. Úgyhogy ebből az aspektusból szeretnék hallani - egyéb - szekszárdi terveiről.- Közreműködésemmel több borászati szervezetet hoztunk létre, magam vagyok a Szent László-napi pörkölt és bor ünnepének, vagy éppen a Kapualj Galériának az ötletgazdája. De nézzünk előre. Szerintem mostani formájában a Garay étterem egyszerűen zsákutca. Helyre kellene hozni, majd több céggel, iskolával közösen kellene kitalálni azt a működési formát, ami a legkülönbözőbb rétegeket szolgálná ki akár a jó minőségű kannás borok árusítását is beleértve. Esténként és a hétvégeken teraszos szórakozóhelyként működne. Remek lenne sajtkóstolással összekötött fröccs-partikat rendezni. De a megszépült Garay téren kiváló helybeli és másutt élő művészek részvételével hordófestő versenyt kellene szervezni. Eseményekkel kell felélénkíteni a várost, miközben tódulnának ide az ország különböző részeiből, de még külföldről is az emberek. Szóval számos városi és környékbeli - akár a gemenci kisvasút és kishajó bevonásával - lehetőséggel rendszeresen olyan tág étlapot kínálhatnánk magunknak és vendégeinknek, amiből lehetne választani. Mert az emberek a borkóstoláson kívül mással is szívesen ismerkednének.- Sajnálom, de az utolsó kérdés következik.- Frei Istvánt, a Mevaco Kft. ügyvezetőjét ajánlom figyelmébe. Remekül irányítja a német-magyar közös vállalatot, mellette alpinistaként is sikeres, de családilag szintén: nem régen ikreik születtek. V. Horváth Mária
