Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-02-26 / 7. szám
I vasAüap MOZAIK _____________________ 2006. FEBRUÁR 26 „N EM ELÉG CSAK KIVÁLÓAN TERMELNI” Egy külföldi részvénytársaságba vinné a magyar méhészeket Talán a méhészek azok az agrári- umon belül, akik nem panaszkodnak, nem vádaskodnak, nem fenyegetőznek demonstrációkkal, noha a helyzetük nem sokat változott a tavalyi brüsszeli figyelemfelhívó demonstráció óta. Bár ebbéli sommás megállapítás utolsó részével nem igazán ért egyet a Szekszárdi Méhész Egyesület rendkívül agilis titkára, Nagyer- nyei Attila, az országos egyesület vezetőségi tagja. Ő amondó, hogy azért a magyar akác ára klónként átlagban egy százassal följebb ment, és ha nincs a meglehetősen kulturált értekezés az unió illetékeseivel, amivel a szakma kivívta rokonszenvét a későbbiekre nézve is, akkor önmagától nem javult volna a helyzet. Persze a 14 ezres hazai méhésztársadalom azon tagjai, akik nem tudják még mindig kilónkénti másfél euró fölött piacra dobni a portékájukat. Alapvetően nem javult a helyzet semmiben, már ami az exportkilátásokat illeti.- Van egy mézdirektíva rendelete az uniónak, ami elméletileg jó, rendkívül fontos és jó dolgokat ír le a fogyasztó és az uniós termelő számára, azonban nem jogerős. A probléma továbbra is fennáll, ötven százalékát sem adják az európai termelők a közös piacnak, tonna számra áramlik be Ázsiából és Dél- Amerikából a méz. Megcsontosodtak a kereskedői frontvonalak, sportnyelven szólva nem tudunk labdába rúgni, a magunk kis piaci részesedével, azzal a tizenhatezer tonnánkkal, amit a vegyes virágmézből és az akácból megtermelünk. Nem vagyunk, nem lehetünk tényezők, és a helyzet csak rosz- szabb lehet - jegyezte meg a rá jellemző nyíltsággal, és szókimondással a hazai méhészek elnöke Bros Péter a szokásos szekszárdi tavaszváró országos összejövetelükön, amely már kiállítással is párosult. Az a baj, hogy az európai mézrendelet paraméterei olyannyira alacsonyan kerültek megállapításra, ami után ami sárga folyik és ragad az már méz.- Nincs a tisztességes üzleti magatartást sértő pancsikolások további leleplezésének sem érteimé, ezek mind az ötszázezer uniós méztermelő jelentős részének érdekét sérti. A mézzel mindent meg lehet tenni, más élelmiszer esetében már „botrányhegyek" alakultak volna ki...- Nézze, mi már vittünk olyan kiszerelést a demonstrációnk során, ahol dél-amerikai kiszerelésben magyar akácméz volt keverve, Az az igazság, hogy óriási pénzbe kerülne ez, hogy ezt az uniós fogyasztóknak elmagyarázzuk, bizonygassuk az igazunkat, esetleg perre menjünk, nem tudunk győztesen kijönni ebből. Más megoldásokat kell keresnünk igazodva a nemzetközi trendhez, tudomásul véve azt, hogy kik hogyan irányítják a nemzetközi kereskedelmet. Kaptunk az országos egyesületnél egy nagyon komoly ajánlatot egy ezen a piacon járatos külföldi cégtől, amit most megosztottunk a tagsággal, amivel esetleg meg tudunk egységesen jelenni. A filmszínházban megtudhatták a szakma képviselői, hogy egy külföldi vállalkozás 3 milliárdos részvénytársaságot jegyeztetne be abban az esetben, ha maga mögött tudja a magyar méhészek legalább hetven százalékának támogatását. Ez abban nyilvánulna meg, hogy csak is ide apportálják a külföldi piacra szánt kiváló mézüket, máshová tilos, és ezzel belépnek abba a részvénytársaságba, ahol tagokká válnának, ahol háromszáz forintot egyfajta előlegként mindjárt meg is kapnának az áruért, ahol egy gazdasági év után megkapnák a nyolc százalék osztalékot, ahol a taggyűlésen az ő megkérdezésük nélkül nem dönthet senki, semmilyen gazdasági-pénzügyi, technikai kérdésben. A bejelentés roppant mód elgondolkoztató volt a Szekszárdra sereglett háromszáz méhész körében. Az ilyenkor szokásos tanúskodó, a kákán is csomót kereső magatartással nem találkozhattunk. A szekszárdi méhész egyesület elnöke, az országos vezetőség tagja, úgy látja ez egy a válságból való kilábalást nagyban segítő korrekt ajánlat, ami után meg kell még meg kell válaszolni bizonyos kérdéseket, és ha azok után sem lehet sokakban felmerülő kételyeket megfogalmazni, akkor meg kell alapítani ezt a céget, bele kell vágni! Kategorikus kijelentésként nem hangzott el, de már az első évben a kilónként három eurós felvásárlási árról tettek említést, ami az eddig 1,75-höz képest jelentős elmozdulás, de ez már kellő mézesmadzag volt ahhoz, hogy a Méhész Rt legyen a központi téma, és néhány héten belül döntsenek a hazai méhészek, mert tartanak, vagy esetleg topognak egy helyben exportbevételekről álmodozva. Mert az azért ezen az összejövetelen is kiderült, hogy eddig a sült galambra várás jegyében teltek az évek. A méhészek naivan vártak arra, hogy a magyar mézre lecsap Európa. A magyar méz ügyével foglalkozó szekszárdi polgármester, Kocsis Imre Antal, most is rávilágított, a jó árulap szükséges, de nem elégséges feltétele a boldogulásnak, a piaci sikerekhez el is kell tudni adni magukat. Kicsit furcsa, de igaz, még mindig ott tartanak, hogy a méhészek hordóban adják le az árujukat, nincs meg a jele az egységes arculatnak, hova tovább eredet- védelemnek. Ha az élborászok még mindig hordoznának, aligha lenne azon a polcon a szekszárdi vörös, ahová eljutott a rendszerváltozás után. Kocsis Imre Antal polgármester brüsszeli tárgyalásain átadta a magyar méhészek által megfogalmazott - tiltakozó, de egyben a magyar és az európai méztermelők érdekeit képviselő javaslatait - Marian Fischer Boel asszonynak. B. Gy. Konkurens cégek együttműködése Az országban egyedülálló együttműködési megállapodást írt alá nem régen 13 szekszárdi és egy tolnai autóalkatrészekkel foglalkozó konkurens cég. Létrehozták és elhatározásuk szerint hosszú távon működtetik a Szekszárdi Autóipari Alkatrész-beszállítók Klaszterét. A 14 vállalkozás biztos abban, hogy együtt könnyebb lesz boldogulniuk a piacon. Kocsis Imre Antal, a város polgármestere a Szekszárdi Autóipari Alkatrész-beszállítók Klaszterének megállapodásba foglalt céljai közül kiemelt néhányat. Az együttműködés segíti a térségben meghatározó iparágként jelenlevő autóalkatrész gyártás hálózatszerű fejlesztését, az alkatrészgyártás bővítését, valamint a tevékenység versenyképességének növekedését. így az egyre erősödő cégek idővel új munkahelyeket teremtenek, majd együtt gondoskodnak a felvett dolgozók szakképzéséről, de a régiek folyamatos továbbképzéséről sem felejtkeznek el. Az együttműködők együttesen képviselik érdekeiket a jó értelemben vett lobbi tevékenységük során, valamint az állam és az Európai Unió által meghirdetett fejlesztési programok törekvéseivel összhangban fejlesztik a térségi beszállítói és szolgáltatói együttműködéseket. így tervezik, hogy elhatározott céljaik megvalósítása érdekében közösen pályáznak állami és uniós támogatásokért. A nagyrészt német tulajdonban levő cégek vezetői biztosak abban, hogy összefogásuk eredményeképp a piacon is könnyebben boldogulnak: olcsóbban tudják majd beszerezni az alapanyagokat, de a termékeik értékesítése is egyszerűbb lesz, mint eddig: külön, külön. A programot megalapító 14 cég mellett a város felvállalta a koordinátori szerepet, illetve támogatóként csatlakozott Szekszárd városa, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ, valamint több közhasznú társaság és szakközépiskola is támogatókként csatlakozott. A közös fellépéshez és együttműködéshez szívesen fogadnak további csatlakozókat. Az alapítók önkéntes alapon részt vesznek a klaszteren belüli közös fejlesztési projektjavaslatok kidolgozásában. E mellett oktatási és továbbképzési tanfolyamokat szerveznek. A polgármester szólt arról is, hogy a szövetségbe tömörült vállalkozások a közös megjelenés, a közös promóciós anyagok megjelentetése és az együttes fellépés ellenére is versenyben maradnak egymással. Azaz a klaszter tagcégei a hasznos együttműködés mellett egymás konkurensei maradnak. Ám e két dolog nem oltja ki, hanem inkább erősíti egymást, fogalmazott a polgármester
