Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-10-30 / 33. szám

. SZEKSZÁRDI TA§4RNAP 2005. OKTOBER 30. Üzenet a mának: merjünk nagyok lenni Októberi napfény a forradalom és szabadságharc ünnepén Úgy emlékezünk '56-ra, hogy közvetlenül itt van mellettünk mutatott rá Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere a forradalom és szabadságharc 49. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. A múlt vasárnap késő délutánján tartott szekszárdi megemlékezés a már hagyományos helyszínen, a Szent István téri emlékműnél, Csíkszentmihályi Róbert bronz és márvány alkotásánál várta a közönséget. A megyeszékhely polgármestere az érdeklődők sokaságán végigtekintve megállapította: talán először fordul elő, hogy egy középiskola testületileg kivonul. - Éled tehát valami, örülünk, hogy így van - folytatta a polgármester. - Amikor '56ról beszélünk, emlékek élnek bennünk, s nem a történelemkönyvek emlékei, hanem a miénk, sajátunké. Mindenkinek megvan az emléke, s ez az októberi ragyogás rendkívül furcsa számunkra: mert október 23-át a fekete-fehér filmfelvételeken mindig sötétnek és feketének láttuk. Néhány évvel ezelőtt egy nyugati tudósító filmjét láttam először színesben: s az döbbentett meg, hogy '56-ban ugyanolyan színek voltak, mint most. Ugyanaz a zöld és fehér és piros és kék, mint most. Pedig az emlékek, melyeket már átvettünk, melyeket filmekből, visszaemlékezésekből ismerünk, fekete-fehérek. Ám úgy szeretnénk, annyira szeretnénk, ha újra színesek lehetnének. Van egy vidám nap az életünkben: 1956. október 23. A nagy felszabadulás pillanata. Amikor meg tud szólalni tartalmát kell megértenünk: a nemzet ünnepe, a mi ünnepünk, az ország polgárainak az ünnepe, a szívünk és érzelmeink ünnepe. Az októberi napfény ezt most megvilágította egy kicsit. Köszönet érte, hogy ezt a vidám, szép napot láttuk nemzeti ünnepünkön. Mert így kell ünnepelnünk, így kell éreznünk és így kell világot felépítenünk. Dr. Braun Márton, Szekszárd és körzete fiatal demokrata országgyűlési képviselője Nagy Imre szerepét és alakját egy nép, akkor az örök időkre a nemzet ünnepnapja lesz. Ennek a jelzős szerkezetnek a Evangéliu

m zsoltár 50,14-15 Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak és te dicsőítesz engem. A vallásos gondolkodás tévedése, hogy a maga áldozatával, a cselekedeteivel utat készíthet a Mindenható Isten felé. Az áldozatot Isten maga rendelte el. Nem is az a baj, amit a templomban tesznek, teszünk, hanem, amit nem szívből teszünk. Megüresedett az áldozat. A cselekedet vallásos, de nem a szív indulatát fejezi ki, hanem a szokást, kötelességet teljesít. A szívben pedig bűn van. Mi van a cselekedeteink mögött? Istennek nem valami kell, hanem te magad! Az Ur Jézus Krisztus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet" Az ember számára ez az egyetlen megoldás, egyetlen lehetőség az Istennel való megbékélésre, közösség felvételre, hogy felülről lejön hozzánk az Isten! Jézus Krisztus az egyetlen lehetőségünk! Hívj segítségül - biztat maga az Isten! Engem hívj ne a szerencsét, ne a sötét hatalmakat, ne élettelen dolgokba kapaszkodjál, ne a hűtlen emberekben. Ha segítségül hívod, annak mindig súlya van, értéke az Isten előtt. Aki az útra vigyáz, Isten annak mutatja meg a szabadítást. Rajtad - kedves Olvasó - akarja Isten megmutatni a szabadítást. Hadd lássák rajtunk a szabadítást! A megtisztított életet Isten meg is áldja. Az áldás az nem csak egyes emberek számára elég. Mindig egy egesz közösség élhet belőle. Van-e a földön valaki, aki érted áldja az Istent? Hajduné Csernák Erzsébet lelkész idézte fel ünnepi beszédében. A mártír miniszterelnök fokozatosan jutott el a nép követeléseivel való azonosulásig. - Október 30-án már forradalomról beszélt, s az új, immár többpárti koalíciós kormány megalakulásáról. November elsején bejelentette Magyarország semlegességét, s kilépésünket a Varsói Szerződésből. S eljött november 4e. Világossá vált, hogy elvtársai ismét becsapták. Miközben a szovjet delegációval a csapatok kivonásáról tárgyalt, addig azok az ország lerohanását készítették elő. Hajnalban beolvasta utolsó, híressé vált rádiónyilatkozatát, melylyel végleg kívül helyezte magát a kommunista mozgalmon. November 4-én számára a forradalom befejeződött. 49 évvel ezelőtt a tömeg egy államférfit várt és egy pártfunkcionáriust kapott. Mégis, a forradalom h^^ sára, napról napra egJR inkább államférfivá vált. A párt és a nemzetközi munkásmozgalom érdekeivel és dogmáival szemben Nagy Imre a nemzet követeléseivel azonosította magát. Nagy Imre példája azt mutatja nekünk, hogy egy politikusnak, egy vezetőnek túl kell tennie magát azon, hogy a saját érdekeit nézze; hogy egy szűk üzleti-, vagy érdekcsoport kiszolgálója, vagy bármilyen eszme rabja legyen. Nemcsak kiélezett, nemcsak válság-, vagy forradalmi helyzetben, hanem mindig. Nagy Imre példája azt is mutatja nekünk, hogy manapság, amikor azt halljuk, hogy tanuljunk meg kicsik lenni, mi ri^^ jünk nagyok lenni. Ifjú szívvel 1956 jelentőségéről Kora délután a városháza dísztermében adtak egymásnak találkozót 1956 veteránjai, azok, akik megélték és alakították a forradalom napjait Tolna megyében, azon belül Szekszárdon. Töttős Pál, a Politikai Foglyok Szövetsége megyei szervezetének elnöke nemcsak az időseket, hanem azokat a fiatalokat is köszöntötte, akik részesei voltak a Pofosz korábban közzétett pályázatának. A szerveződés azt kérte kiírásában, hogy középiskolás diákok örökítsék meg a tanúk elmondása, saját kutatásaik alapján: mit is jelent számukra, illetve mit is jelenthet mindannyiunk számára 1956. Töttős Pál Kocsis Imre Antal polgármesterrel együtt gratulált a díjazottaknak: harmadik lett Hajdú Alex (Bonyhád, Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium), második Benkő Gabriella, első pedig Honti Bettina (mindketten Szekszárd, Garay János Gimnázium). Különdíjban részesült Gáli Viktória (Garay János Gimnázium) és Kozma Zsuzsanna (Szekszárd. I. Béla Gimnázium). A Pofosz elismerésben részesítette a diákoknak komoly segítséget nyújtó történelemtanárokat is: így Nagy László (Garay J. Gimnázium), Kuti Andrea (I. Béla) és Takács Józsefné (Petőfi S. Gimnázium) pedagógusokat is.