Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-18 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2005. NOVEMBER 27. VASÁRNAP JL A

krónikák följegyzései szerint egyszer esett meg az a csoda, hogy egy magyar király itt töltse karácsonyát, az akkor éppen fennállása 25. esztendejét élő bencés apátságban. A tényen kívül legalább ennyire izgalmasak az esemény hazai és külföldi politikai összefüggései. Római karácsony 1075-ben Amikor a soanai ács fia, a későbbi Hildebrand bencés szerzetes a római zeneiskolába járt, aligha gondolta, milyen kalandos életet szán neki a sors. Tanárát, aki 1045-ben lett pápa, az a III. Henrik fosztotta meg címétől, Különös királyi karácsony ' Szekszárdon aki őt befogadja, viszont Hildebrand visszamegy az örök városba, s IX. Leó, majd utóda, II. Sándor fontos embere lesz, végül 1073-ban közfelkiáltással őt választják pápává. VII. Gergelyként rögtön fellépett az egyház megújításáért, a világi hatalom fölöttiségéért, ismételten kiadta a papi nőtlenségről szóló rendeletet, ami vegyes fogadtatásra talált: a franciák megtagadták az engedelmességet, Passauban majd széttépték papjai a püspököt, nálunk pedig meghallgatták, és tovább házasodtak. így került sor az 1075-ös római zsinatra, amelyen IV. Henrik német királyt kiközösítették bár, Me a pápa békülékeny levelet írt ffeki decemberben. Néhány nap múlva gyanútlanul kezdte meg karácsonyi miséjét, ám eközben egy római nemes, Cencius megtámadta, megsebezte, majd palotájába hurcolta. A nép erre fellázadt, megrohamozta a kastélyt, visszavitte VII. Gergelyt, aki folytatta miséjét, amelynek végén még támadójának is megkegyelmezett. Ennek a bűnbocsánatnak később két helyen is szerepe lett: Szekszárdon és Canossa várában. A magyar királynak sem könnyű... ... különösen, ha még elismertsége is kétséges, mint I. Gézának. Kényszerből és jogosan lépett föl 1074-ben az ellene öszszeesküdött Salamonnal szemben - éppen a hűséges szekszárdi apát, Vilmos mentette meg az életét -, de még koronája sem volt, mert azt a legyőzött király magával vitte. Igaz, ő is kapott egyet a bizánci császártól, amesemmilyen más ország királya alá nem vethető, csak az egyetemes római anyaszentegyháznak, amely alattvalóit nem szolgaként tartja, 'hanem fiának fogadja." VII. Gergely küldötteinek aligha fel nem VII. Gergely - éppen kiközösít tűnt a bizánci korona, s nem késett sokat a pápai reakció sem: a tárgyalások megszakadtak, az ellenlábas horvát fejedelem pedig királyi címet és jelvényeket kap tőle, vélhetően Géza nem kis bosszúságára. O azonban minden erejét a belső ügyekre fordította: legyűrte az éhínséget, megreformálta a vásártartást, szabályozta az árakat, és jó pénzt veretett. Ennek hatása 1076-ra már biztosan kedvező volt. A pápától Matild őrgrófnőig IV. Henrik az 1075-ös római zsinati határozattól nem rettent meg, sőt. Az 1076-os zsinatra levejet küldött e megszólítással: „Én, Henrik, aki nem bitorlóként, hanem Isten akaratából vagyok király, Hildebrandnak, aki most nem pápa, csak álnok szerzetes." Erre a pápa a zsinattal együtt átnossába húzódott. (A kegyes hölgy érdekes életutat fut majd be: 1077-ben birtokát a pápaságra hagyja végrendeletében, s jutalmul II. Orbán pápa 1089-ben a 43 éves nőhöz férjül adja a 17 éves Welf bajor herceget...) VII. Gergely tehát itt tölti karácsonyát, kétségek közt várja ellenfele seregeit. Géza különös bűnbánata Kálti Márk Képes Krónikája Geréb László fordításában - így adja elő az 1076-ban itthon történteket. „Ebben az időben Magnus (Géza) király Szögszárdon ünnepelte a karácsonyt. Kérésére Dezső érsek ünnepi misét mondott, ékes beszéddel fölindította a király lelkét, és jó békességre hajlította. Miután véget ért a mise, és mindent annak rendje-módja szerint elvégeztek, meghagyta a király, menjen ki mindenki, csak a püspökök és apátok maradjanak vissza. Ekkor a király könnyezve borult az érsek és a többi egyházi személy, nevezetesen a főpapok elébe, vétkesnek vallotta magát, mert elfoglalta a törvényesen megkoronázott király országát. Megígérte, hogy visszaadja az országot Salamonnak és ilyen szerrel köt békességet: igazság szerint övé lesz a korona meg az ország harmadrésze, az, ami a hercegé volt, Salamon is király lesz az ország kétharmad részében, amely előbb is az övé volt. A püspökök örvendezve adtak hálát Istennek, mert látták, hogy a királyt meglátogatta a Szentlélek kegyelme, meglágyította és megvilágosította. Ekkor Magnus király követeket küldött Salamon királyhoz." Eléggé nyilvánvaló: Géza a bűnbánatot előre kigondolta és megrendezte. Felmérhette, hogy IV. Henrik e pillanatban képtelen támogatni az ő Salamonját, a neki tett ígéret tehát üres szó. Ezért „ide s tova jártak hát a követek", de „a megegyezés ügye nem haladt". Ugyanakkor a pápa számára - előző karácsonya rossz emlékével szemben - kedves lehet egy megtérő bűnbánó, aki viszont így törvényessé teheti uralmát. A látszólag fiatal (36 éves) Gézának erre talán felfedezett súlyos betegsége miatt, s így a Lászlónak szánt trón céljából is szüksége lehetett. (Tudjuk, pontosan négy hónap múlva betegsége miatt „minden test útjára tért"...) Még egy karácsony VII. Gergely számítása, hogy januárban a látványos bűnbánatot színlelő IV. Henriknek megkegyelmezve,, az majd megtér, nem jött be. Újra ki kellett közösítenie, de végül 1085-ben, halála előtt azt mondta: „szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot, emiatt halok meg száműzetésben". Addigra már öt magyar szentet avatott: így Géza politikája jó felé mutatott, László alatt kiteljesedett. A pápát 1606ban tették szentté. IV. Henrik utolsó karácsonyán, 1105-ben öngyilkosságra IV. Henrik - még nem sejti szomorú végét gondolt: két fia elárulta, ő a kisebbik előtt térdre esett, s fogságában értesült a nagyobbik fiú előtti 52 herceg hódolatáról. Fia lemondatta, és bár ő elmenekült, 1106-os halála után az még a megszentelt földből is kivetette: holttestét is száműzte addig, amíg a canossai csalárdságért bocsánatot nem kap. _ „ • „ * v Dr. Töttős Gábor lyen Géza képmása is látható, de ezzel meg az volt a baj, hogy a felirat, „Turkia hívő királya" a bizánci hűbéreseknek járó színnel került a későbbi Szent Korona alsó részére. A pápa erről még nem tudhatott, pártolta Gézát, hiszen az IV. Henrik szövetségesét, Salamont győzte le. Követeivel ezért üzeni 1075 tavaszán: „Magyarországnak saját szabad állapotában kell élnie, I. Géza a Bizánctól kapott koronán kozta ki a német királyt, akinek ezután nem engedelmeskedtek alattvalói, s már az év októberében űj uralkodó választásáról tárgyaltak, hacsak nem nyer a kegyvesztett bűnbocsánatot 1077. február 22-ig. A pápa eközben megindult német föld felé, de a kemény tél és IV. Henrik serege közeledtének hírére kedves híve, Matild toscanai őrgrófnő várába, Ca-