Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-18 / 40. szám

2005. DECEMBER 18. , SZEKSZÁRDI TASARNAP L

elkész édesapám vezetésével 1928-ra épült fel templomunk és 1931-ben kaptuk a bonyhádi gyülekezettől a barokk orgonát. Kilencéves fiúcskaként láthattam, ahogy a pécsi Angster gyár mesterei beépítik és megszólaltatják a hangszert. Mechanikus szerkezet, azonnal megszólal, szemben a pneumatikussal, ami kis késéssel hangzik fel. Addig egy egy nagyon szép, sok regiszteres harmónium állt a kitűnő akusztikájú templom karzatán, amit édesapám hozott Erlangenből, ahol teológusként ösztöndíjas volt az 1900-as évek elején. Ma is ezen a hangszeren gyakorolok otthonomban. - Ki adta az első zongoraleckéket? - Szabó Ilonka néni, magántanár. Hét évig tanultam nála. - Kik játszottak először az orgonán? - Győri János nyugalmazott őcsényi református tanító, majd bátyám, Németh László, akit, amikor a Ludovikán való tanulmányai elszólítottak itthonról, Komlóssy Margit tanítónő követett 1939-ig, s utána következtem én. •

Hatszáz dallam kíséretét tanultam meg, és okKiber l-jén beálltam a szolgálatba. - Mi volt az első felhangzó ének? - Jer, dicsérjük Istent, szívvel, szájjal, lélekkel. Sohasem felejtem el. Ha valamiért nem lehettem ott, Szabó Ilonka néni és Gaskó Vilma gyülekezeti tagunk orgonált. Utóbbi a zsinagógában szolgált rendszeresen, lévén e tevékenység szombat napi munka, tehát nem lehetett az izraelita hitközség tagja az orgonista. Magam 1941-ben kezdtem jogi tanulmányaimat Pécsett, de hétvégeken hazajártam a szolgálatot ellátni. - Mi történt 1944. március 19. után? - Be kellett vonulnom Várpalotára, ahonnan a Keleti-tenger partjára vezényeltek, Wiesmarba. Éppen karácsony táján érkeztünk oda, s azt tapasztaltuk, hogy a németek nemigenjárnak istentiszteletre. Az egyik hatalmas templomban alkalmam volt a Luther Márton költötte evangélikus himnuszunkat, az Erős vár a mi Istenünket eljátszani. Ma is emlékezetemben él az öreg, szakállas egyházfi arca, ahogy hullottak a könnyei. •- Talán 1944 adventje lehetett a legfájdalasabb... - Sok-sok hozzátartozót gyászoltunk akkor. Amikor szeptemberben atyám a szószékről bejelentette György fia, bátyám elestét, még odafent orgonáltam... Karácsonykor a többi testvérem sem volt már otthon. László bátyám súlyos sérüléssel kórházban feküdt Pápán, Gyula a körülzárt, ostromlott fővárosban tartózkodott, István öcsém Sopron sokat bombázott városának teológiáján volt veszélyben. - Dermesztő bejelentések hangzottak el a szószékről, de Németh Gyula állhatatos maradt. - Az egész gyülekezet is fájdalmas megpróbáltatásokon esett át. 1941-től egymás után hívták be előbb a fiatalabb, majd az idősebb nemzedéket katonának. Édesapám ellenezte a háborúba való belépésünket, menekülteket is befogadott, és nem hagyta el állomáshelyét. Eltökélt hangú családi levelezés maradt fenn ebből az időből. Advent első vasárnapján, feljegyzései szerint 2 nő és 3 férfi volt jelen az istentiszteleten. Sokan elmentek biztonságosabb helyre, de azért maradtak is. - Fényképen látni, hogy volt német katonai temetés is. - Két katona oldalkocsis motorral olyan gyorsan robogott, hogy a Széchenyi utcánál nem tudták bevenni a kanyart és a sarkon álló vasüzletbe rohantak. Halálos balesetet szenvedtek. Evangélikusok voltak, végtisztességet kaptak. - Mikor jött haza a háborúból? - 1945 júniusában, vasárnap reggel 9 órakor. 11-kor kezdődött akkoriban az istentisztelet, de nem volt még erőm beállni. Aztán az úrvacsorai résznél mégis csak orgonálni kezdtem, mind a mai napig. -1947-ben végzett. Állás voltl - Alkalmi munkákat kaptam, részben fizikait. A felvidékiek betelepítésekor mint jogász a birtokrendezési teendőkben segítettem. Falvakba járva készítettük elő a helyeket az újonnan érkezőknek. 1951-ben úgy kaptam állást a téglagyárban, hogy valaki felelősséget vállalt értem. '62-ig dolgoztam ott. Nem volt rossz időszak, mert a munkásoknak sok ügyét el tudtam intézni, pedig nem volt kötelességem. Akik még élnek, ma is örömmel üdvözölnek. Később a vállalat jogi ügyei tartoztak hozzám, majd a központba kerültem, amelyet 1963-ban Pécshez kapcsoltak. Az illetékhivatalban is dolgoztam, azután a tervező vállalat jogásza lettem, nyugdíjazásomig. Előtte 20 évig nem kaptam végzettségemnek megfelelő munkát. - Család? - Feleségem Parragh Julianna, ősei is evangélikusok, itt született, édesapám keresztelte, konfirmálta és ő is esketett minket, 1951-ben. Három fiúnk született, Pál lelkész, László és György pedagógusok. - Milyen volt az ötvenes évek elejei - Akkor már sokan féltek, tartózkodtak, elmaradtak a templomból. A megmaradt 50 főnyi magra azonban mindig lehetett számítani. Az én káderlapomra is felkerült, hogy egyházi szertartásokon veszek részt, de ez a fajta hátrány nem érdekelt. A szolgálat érdekelt, és bár hivatalosan a kántorizálás lett a mellékfoglalkozásom, valójában a fordítottja volt igaz. -A '60-as évekl - Már szerveztünk egyházzenei 'hangversenyeket. Dr. Tucsni László, Lugosi Béla és a fiaim is játszottak hegedűn, csellón, így főleg az ünnepi időszakban játszottunk. Vasárnap délutánonként a város szép számú közönségének is énekelt kamarakórusunk, olykor hegedű, cselló, nagybőgő kísérettel. Aztán még a '70es években is közreműködött Gyurka fiam. Az általunk játszott darab volt a fő ének prelúdiuma. Orgonafélórákat is tartottam, Bach Hándelt, Telemann műveket adtam elő. Szívesen jöttek ezekre az alkalmakra is a zenebarátok. - Milyen az oigona állapotai - A '60-'70-es években is tisztították, javították, hangolták. Híres művészek jól tudtak játszani rajta. István öcsém nyugalomba vonulása után lelkészek váltották egymást és téves hírek jelentek meg az orgona leromlott állapotáról. Tény, hogy 1989 után divatba jött az orgonálás, sokan jöttek hozzánk gyakorolni, azok is, akik csak zongorázni tudtak, s ezzel kárt okoztak az érzékeny hangszeren. Legutóbb 1990-'91-ben történt átépítés. A tölgyfa pedált kibővítették, sípokat cseréltek, így most több hangot lehet megszólaltam. Legközelebb jövő év tavaszán tisztítják és hangolják újra. - Az orgonának elsősorban az istentiszteletet kell szolgálnia a templomban. - Én olyan darabbal készülök, ami az egyházi évhez kötődik. Nem előadni akarok, hanem szolgálni. Dobszay László zeneesztéta, aki 1989-ben újra beindította az akadémián az egyházzenei tanszakot, mondta, hogy a szakrális muzsika csak akkor egyházzene, ha kapcsolódik az aktuális liturgiához. Ézért ha templomban van fellépési lehetőség, figyelembe kell venni, hogy az egyházi év mely időszakában vagyunk. - Mi tölti fel a kántor-zenész lelkétl - A sok énekelt korál. Trajtler Gábor orgonaművész, aki szakértő volt orgonánk átépítésekor, írja, hogy „Mentsük meg koráljainkat", mert a fiatalok közül kevesen ismerik azokat. Szerencsére a mi gyülekezetünk mindig is dinamikusan éneklő közösség volt, ahol az újonnan érkezőknek is fel kellett venni a ritmust. E szellemben vettem részt kántor továbbképzőkön, ahol Trajtler Gábor mellett Gárdonyi Zoltán zeneszerzőtől is sokat tanultunk. Amióta 1968-ban a Mészáros Lázár lakótelep cölöpözésekor repedések jelentek meg a templom falában és Lőrinczy Gyula építészmérnök a nagy felújításkor fa mennyezetet javasolt, azóta különösen jó az akusztika. Örömmel töltött el az is, hogy az új énekeskönyv 13 liturgiáját minden nehézség nélkül bevezettük. Csodálatos érzés énekkel is szolgálni az istentiszteletet. - Játszott-e más gyülekezetben isi - Finnországban, Hollandiában és egyházmegyénkben, Tolna-Baranyában. Olykor a kitelepített németek majdnem üres templomainak elárvult orgonáin. Majdnemhogy megköszönték a hangszerek a megszólaltatást. -Emlékezzünk karácsony előtti - Volt idő, amikor mi öten testvérek egyházi énekeket adtunk elő a gyülekezet előtt. A szopránt Gyurka, Pisti és én, az altot Öcsi (Gyula), a tenort Laci, a basszust pedig édesapánk énekelte. Később az unokák szerepeltek. Szentestén az istentisztelet után mindig összejöttünk a parochia nagyszobájában, akkor is, amikor már elkerültünk otthonról. Ahogy növekedtek a családok, egyre többen énekeltünk, imádkoztunk gyertyagyújtáskor. Áldott karácsonyok voltak, soha nem lehet feledni, mert útmutatással szolgáltak az életre. - Sok gyakorlás, jó erőnlét szükségeltetik a kántorizálás művészetéhez. Mennek az évek, 83. esztendejében van Pali bácsi. Megint karácsony jön, a 67. az orgonánál. - Sokszor mentem már úgy vasárnaponként templomunk felé, hogy nem éreztem jól magam. Mégis bizonyságot tehetek arról, hogy amint az első billentyűt lenyomom, eltűnik minden sötét felhő. Ezt teszi a szolgálat. Elfáradni benne nem lehet. Az ember egyszerűen átadja magát Istennek és a gyülekezetnek. Az évtizedek során, amikor fájdalmas eseményekkor is szolgáltam és a hívek könnyeztek, bizony, nem volt könnyű. De tudom, hogy az ének is fohász, amikor dallam és szó lélekből száll Isten elé. Az adventi várakozás idején Bach híres korálján át,Gerhardt Pál költő megindító verse kísér: „lm, jászlad mellett térdelek, ó, Jézus, üdvösségem. Elhoztam minden kincsemet, mit ingyen adtál nékem: a szívem, lelkem, életem, ó, fogadd tőlem kedvesen. Ne szolgáljon, csak téged." Borúban, fényben így legyen áldott karácsony. Németh Judit Fotó: - kafi -