Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-11 / 39. szám

SZEKSZÁRDI 2005. DECEMBER 11. VASÁRNAP M Mesélő emlékeink 29. Egy nevezetes kard Az 1896-ban megrendezendő ezredéves kiállítás sokakat ösztönzött arra, hogy a családi ereklyetárból elővegyék a nemzetünk dicsőségét megidéző tárgyakat. így került megyei múzeumunk birtokába Béri Balogh Ádám már addig is kalandos utat bejárt kardja. * A Tolnavármegye csak jóval az eset megtörténte után, 1895. december 22-én tudatta a nagy hírt, amely elmondta, hogy „a kardnak ez idő szerint Forster István földbirtokos a tulajdonosa", s az a család birtokába jutott, arról azonban nem szól, •

iképpen. Erre majd Thaly álmán és Bodnár István világít rá a családtörténeti kutatások nyomán. A kuruc brigadéros egyik fia ugyanis Franciaországba ment, másik azonban Tolna megyében élt tovább. Leszármazottai közül egyik unokája Forster Antal felesége lett, az ő ötödik gyermeke az 1849 utáni császári megyefőnök, Károly. Ennek hetedik csemetéje Zsigmond, akinek fia az adományozó Forster István. Eléggé titokzatos marad ugyanakkor, hogyan is kerülhetett örökösödés révén a család birtokába ez a nevezetes díszkard, hiszen az nem szerepel a vitéz ^hiruc igen gondos ^^nég a kecskegidákat és gombokat is felsoroló) végrendeletében. Nem elképzelhetetlen, hogy ezt a jelképes kardot ekkorra ő már kellően elrejtette, mivel annak jelentősége messze túlnőtt személyén. Csak annyi bizonyos, becses ajándékként XIV. Lajos küldte II. Rákóczi Ferencnek, de arról, hogy mikor, nem szólnak följegyzések. Még furcsább, hogy még a kérdést sem tette föl eddig a kutatás. Legkorábban 1704-ben érhetett ide, amikor a francia király seregei is szorult helyzetben voltak, mert ekkor toppant be Eger ostromakor Fierville lovag, aki XIV. Lajos hitlevelét hozta néhány hadmérnök kíséretében. Ez azonban az első kapcsolatfelvétel, ily megtiszteltetés túl korai lenne. Ugyanide jött, már követként 1705ben Desalleurs őrgróf, akit ünnepélyesen fogadtak, de a várt fegyvereket nem hozta - talán csak épp ezt a jelképes kardot. Ezután még az erdélyi fejedelmi beiktatás (1707), vagy a közvetlen utána lezajlott ónodi országgyűlés mutatkozik alkalmasnak a kard átadására. Leglogikusabbnak azért látszik az 1705-ös dátum, mert a míves ötvösmunkán a kezdendő harcra utal a francia szöveg: "Ne me tire pas sans Raison, ne me Remette point sans Honneur." (Ne húzz ki ok nélkül, ne rejts el becsület nélkül.) Az is jelképes, hogy ezt a kardot a brigadérosi cím mellé a fejedelem az 1708. szeptember 2-án véghezvitt kölesdi győzelemért adta Béri Balogh Ádámnak: igen fontos, önbizalomerősítő visszavágás volt ez az éppen egy hónappal előbb elAz eltűnt kard fényképe Bodnár István müvében szenvedett trencsényi kuruc vereségért, ahol Rákóczi lebukott a lováról, mire a sereg szétfutott. A kard a millenniumi kiállítás után a megyei múzeumba került. Korabeli leírás szerint a szablya 92, ebből a penge 78,5, a hüvely 80,7, a penge szélessége 2,4 centiméter. Mindezt azért érdemes elmondanunk, mert már csak fényképen csodálhatjuk meg, mivel 19441945-ben eltűnt. Semmi közelebbi adat nincs arról, hogy német, magyar vagy orosz gazdája lett-e, de talán egyszer még felbukkan valahol. Mindenesetre hivatalos úton kellene kérnünk holléte felkutatását, hiszen nemzeti ereklyénkről van szó. Dr. Töttős Gábor M

ost, hogy így leírva látom a címet, arra gondolok, akár egy mesének is adhattam volna. De nem tettem, mivel az utóbbi időben hallott bosszúságok sajnos nem mesék, hanem igaz történetek. A most következő esetek nagyon hasonlítanak egymásra. Az eltérés csupán annyi, hogy az egyik történetben a parkettázásról, a másikban a redőnykészítésről, a harrnaA régi kuncsaft és a mester dikban az ablakcseréről, a negyedikben szőnyegtisztításról van szó, és így tovább. A hűséges régi kuncsaft csináltatni szeretne valamit. Hosszas gondolkodás után úgy dönt, az általa már ismert mestert bízza meg a feladattal. Hiszen első alkalommal remekelt az iparos, s a fizetség kiszámolásánál sem nyomta meg nagyon a ceruzáját. Igaz, amikor másodszor kérte a család egy kisebb munka elvégzésére, bizony „nagyvonalúan" dolgozott, s hasonlóan szabta meg az árat is. Lehet, hogy rossz passzban volt, gondolták a háziak, de ismét őt hívták. E megállapodáskor bizony megkérték, számolja ki, mit kóstál az anyag, s mennyi lesz a munkadíj. Minden rendben találtatott, hát gyerünk... Am a régi mester nem érkezett meg a megbeszélt időben. Pedig arra a napra az asszony szabadságot vett ki. Rátelefonált a férfira, aki hetet-havat összehordott, s valamilyen anyaghiányt emlegetett. Közölte, két nap múlva meglesz a hiányzó „cucc", s a következő napon jön is szerelni. Jött is. Alig fogott a munkához, csörgött a mobilja. Érezhetően mellébeszélt. Ekkor kért egy kávét. Alig itta meg, újból csiripelt a telefonja. Megint magyarázott, majd közölte, tíz percre elugrik valahova. Jó nagy ugrás volt, mert aznap nem is ment vissza. Ekkor a családfő ripakodott rá ugyancsak telefonon, mire emberünk másnap délután visszatért a helyszínre. Pokoli gyorsan dolgozott, majd közölte, kész a szerelés. Igaz, a kért öszszeg jóval meghaladta a megállapodottat, amit - mint mmmmmmmmmm mondta - az anyagköltség növelt meg. A régi mester gyorsan eltűnt a lakásból. A házaspár csak ekkor nézte meg alaposan, mit is végzett emberünk. Megállapították, kóklermunkát. A kitisztított szőnyegen száradás után jól látszottak az ismert foltok, néhány hét múlva ittott potyogni kezdett a csempe... A házaspár megfogadta, hogy soha az életben nem hívják még kétszer sem ugyanazt az iparost. Rájöttek, a mondás igazságára, miszerint az új seprő jól seper. Természetesen kérem a mestereket, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Ugyanis nem állt szándékomban általánosítani, csupán néhány ismerősöm tapasztalatát vetettem papírra. Bevallom, magam is jártam hasonlóan, de hozzáteszem azt is, van egy régi asztalos ismerősöm. Kis munkára, nagyra is szívesen jön, s módfelett konstruktív és alapos. Minden alkalommal. Pedig már legalább tízszer dolgozott nálunk, s legközelebb is őt hívjuk. V. Horváth Mária Karácsonyi ünnepség nyugdíjasoknak A Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei és Szekszárd Városi Nyugdíjas Alapszervezete tisztelettel meghívja Szekszárd város és környéke nyugdíjasait december 16-án (pénteken) 14 órára a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében tartandó, Szörényi-Bródy: István a király című előadásra Szereplők: Bátaszéki Színjátszó Csoport Bátaszéki Pedagógus Kórus Bátaszéki Felvidéki Tánccsoport Bátaszéki Heimat Német Nemzetiségi Tánccsoport Ünnepi köszöntőt mond: Tóthi János önkormányzati képviselő Minden nyugdíjast és érdeklődőt sok szeretettel várunk ünnepségünkre! A rendezvény támogatói: Babits Mihály Művelődési Ház Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Gemenc Volán Rt. Bátaszéki Petőfi Sándor Művelődési Ház Bátaszéki BÁT-KOM Kft EZQtSULIda Számítógépes felkészítés! Személygépkocsi- és motorkerékpár-vezetői tanfolyam indul minden hétfőn 15.00 és 17.00 órakor. A tandíj 30%-a leírható az adóból! Szekszárd, Mátyás k. u. 46. Tel: 74/410-608, 06/20 9357-388. OKÉV: 03-0131 Akkr.0267 4 •