Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)
2005-11-20 / 36. szám
m Zenesarok ÍV? Liszt Ferencre emlékeztünk SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. NOVEMBER 20. Kiváló fazekasmesterként robbant be az iparművészeti egyetemre 1976-ban - kezdte Fusz György bemutatását Kádasi Éva, keramikusművész, az egykori iskolatárs, aki ma tanszékvezető az iparművészeti egyetemen. A szekszárdi tanítóképző főiskola főigazgató-helyettesének, az alapfokú művészeti iskola alapítójának 50. születésnapját pályáját bemutató szimpozionnal, és műveinek kiállításával ünnepelték meg a kollégák november 8-án. ^ft A megbízható szakmai tudás - mint Kádasi Éva elmondta - már alkotói pályájának kezdetén sajátja volt. Tudásvágya, elkötelezettsége mégsem csökkent. 1981-ben diplomázott egy életnagyságú figurával. Fusz György a beszélgetés folyamán elmondta, hogy mesterében, Csekovszky Árpádban kétségek ébredtek diplomavázlata láttán. Arra biztatta, csináljon mellette edényeket is. Valószínűleg azt gondolta, ez egy „megtalált" dolog, és nem annyira megalapozott. Életvidám természet - drámai plasztikák Fusz György megpróbált bizonyítani. Végül diplomamunkájaért Gorka-díjat kapott. Egykori iskolatársa hosszan sorolta a keramikusművész pályájának mérföldköveit. 1986-ban már tanított: a mesteriskola felkérte egy hallgató mesterének. A sok kapott tudást önzetlenül megpróbálta átadni. 1997 óta tanít az iparművészeti egyetem kerámia szakán. Ma sem unatkozik, és minden formáját megtalálta annak, hogy a kapott tudást, vissza tudja adni. Szakmaszeretete, elkötelezettsége nem változott, viszont a számos teendő között kevesebb az idő, több lett a gond. Nagyon meghatározó keramikus, jó pedagógus, kiváló családapa, és nem utolsósorban jó borász - zárta beszédét Kádasi Éva. A következő felszólaló, Probstner János, a Nemzetközi Kerámiastúdió vezetője felvetette vívódásának tárgyát, az ellentmondást miszerint: Fusz György piknikus alkatát, állandó mosolyát, jókedvét, nem tudja összeegyeztetni drámai szobraival. A szigorú és minőséget követelő tanár mély szakmai, mesterségbeli háttértudásához, életvidám természet párosul, mindehhez drámai 3. világháború utáni plasztikák, amelyeket nem lehet elgondolkodás, filozófiai megközelítés nélkül nézni. Ekkor még nem volt műhelye. Ehhez kellett alkalmazkodni. Olyan alkotást készített, amelyikhez csak kokszot kellett beszerezni, a figurát megformálni, körberakni téglával, és a tüzelésnél elérni 1300 fokot, ahol megolvad az anyag. így találkozhatott a szakmai tudás, gondolatokkal és érzésekkel. A következő tapasztalatok ebbe beépülve hozták az újabb munkákat. A drámaiság mellett a szépség is megmutatkozik bennük, ha a megfelelő tartalommal találkozik. Az első időkben a kerámia kétpólusú volt: létezett népi kerámia, amit kézzel készítettek és gyári porcelán. Amit ő művelt a kettő között volt, technológiájában is. Akit egyszer a hőfok, a nyílt láng megcsap, és érzékeli azt, amikor 1250, 1300, 1340 fok kiáramlik a kemencéből, ezt esetleg nyílt lánggal maga éri el, érzi ennek a szépségét. A kis műhelyekben ezt nem tudták létrehozni. Nem volt ilyen tradíció A népi kerámiát 960 fokon égették, a nyílt lángú technológiát nem ismerték. Okét azonban ez megérintette, mert ők próbálták létrehozni, hóban, fagyban, esőben, olajégővel, ejtőtartállyal, porszívóval, döbbenetes technikákkal. Ennek a küzdelemnek életre szóló a hatása. Hamuban és salakban ... ^^ A mai hallgatók ezt az eljárást készen kapják. Ok azonban közel kerültek a technikához. Amikor tüzeli a kemencét azonosul a tárgyával. Egy műtárgy nagyméretű kemencében készült és 72 óráig égették. Rakták-rakták a kemencét. Az ő tárgya pontosan a tűztérben volt - mesélte. Az égetés végeztével hamu és salaktömegben volt, mikor lebontották mégis ez lett a legszebb tárgy. Durva samottos mint, amit a természet létrehoz. Éz meg kell, hogy fogja az embert. Kovács Etelka Szekszárd városa igen gazdag Liszt-emlékekben; nemcsak négy szekszárdi látogatása, amit jegyezni kell, de fontos a mester Augusz Antalhoz fűződő 40 éves barátsága. A Liszt-hagyományok ápolása városunk erkölcsi kötelessége. Ezt elsősorban a ma is tevékenyen működő Liszt Társaság végzi, melyet Hűsek Rezső zongoraművész alapított 1976-ban. Minden év legrangosabb eseménye (mert e mellett számos klubestet is tart a Társaság neves előadók meghívásával) a Liszt születésnapjához (október 22.) közeli időpontban megrendezett Liszt-emlékest. Idén november 8-án este - mint már több alkalommal - a Művészetek Házában került megrendezésre a koncert, mely a 29. volt a sorban. Fontos megemlíteni, hogy Budapest mellett egyedül Szekszárdon rendeznek minden évben Liszt-emlékhangversenyt. Ebből is látszik a szervezők, Hűsek művész úr, s a fellépők a kitűnő, s töretlen lelkesedése az ügy iránt. Sajnálatos, hogy két állandó fellépő, Hűsek Rezső és Klézli János szereplesét idén hiányolnunk kellett. Mindketten betegség miatt mondták le a fellépést. Örvendetes viszont, hogy a Budapesti Liszt Társaság nemrégiben megválasztott új főtitkára, Király Csaba (nemzetközi hírű zongora- és orgonaművész) vállalta a szekszárdi szereplést. Főglein Klára színvonalas műsorvezetésével kiváló produkciókat hallhattunk. Lózsányi Tamás orgonaművész darabválasztása örvendetes volt; általa bepillanthattunk a kevésbé ismert darabok világaba. Dobai Jenő lírai módon tolmácsolta a 47. Petrarca szonettet. Lang Ottilia énekművészt Dobai Tamásné kísérte zongorán; a három Goetheversre írt dal előadásukban mélyen átélt, megindító volt. Különösen a 2. és 3. teremtett varázslatos atmoszférát. Király Csaba az Esti harmóniák című transzcendens etűdöt fölényes biztonsággal, lenyűgöző előadásmóddal zongorázta. Deák László - aki 6 nemzetközi orgonaverseny győztese - orgonajátéka zárta az ünnepi hangversenyt. Ezúttal egy átiratot játszott a Szent Erzsébet Legendából a tőle megszokott igényességgel, színes regisztrációval. Gratulálunk, s várjuk a jövő évit, a 30. Liszt-emlékestet! Lakatos Orsolya Vidékiként Budapesten Az 1981-ben készített kokszos figura az ő munkásságában letett egy bizonyos jelet - mondta el válaszul Fusz György. Azóta benne nem változott semmi, csak a munkák változtak meg. Ugyanaz a gondolatkör más módon jelenik meg. Világháborús hatások helyett azt látjuk műveiben, hogy érezte magát vidékiként Budapesten 1981-ben: látta a külvárosokat, látta, hogyan vesznek el házakat, látta, hogy kínlódik édesapja, édesanyja az iparával. Érzések gyűltek benne. Ekkor már kezében volt a kerámia megmunkálásának az a fajtája, amit népi kerámiának nevezünk. Az ilyenféle anyagismeret, szakmai ismeret, amivel el lehet jutni addig a pontig, hogy a gondolatok kifejezésének nincsenek szakmai korlátai, ma nagyon hiányzik a hallgatókból. Rotary jótékonysági bál A hétvégén, november 19-én 19 órától tartja jótékonysági bálját a Szekszárdi Rotary Klub Szekszárdon, a Bezerédj u. 7-9. szám alatti Wellness Centrumban, a Rotary Klub székhelyén. Az est bevételét a jótékonysági célra ajánlják fel a szervezők, a Hospice-alapítványt, a faddi Gyermekotthont, valamint tehetséges és rászoruló gyermekeket támogatnak. Külön kiemelik a Hospice-alapítvány támogatásának fontosságát, a súlyos betegek emberhez méltó ápolását, gondozását, a rászoruló betegek testilelki gondozását, melyet elkötelezett önkéntesek végeznek városunkban. t HP^ kemence yj raB
