Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)
2005-11-06 / 34. szám
, SZEKSZÁRDI 2005. NOVEMBER 6. VASÁRNAP M „Tanuljuk megbecsülni amink van, és akink van" Ha egyszer majd megyénk és székvárosa felnő odáig, hogy a nagyvilággal való hajdani kapcsolatait számba vegye, különös színfolt lesz a Közérdek 1905. november 4-i vezércikke is, mert egykori hírnevünket igazolja. * A tonkini helytartó Szekszárdon cím nem sokat mond a történelmet nem ismerők számára, de elég azt tudnunk, hogy Franciaország 1873-tól megjelent Hátsó-Indiában, 1874-től kereskedelmi szerződést kötött, de a kínai rablók miatt 1882-ben megszállta a fővárost, Hanoit, s három év múlva gyarmattá tetKésőbb Indokína néven 14 ^^rtománnyá bővítette. A kormányzóság megbízásából Henry Tureau „helytartó járt itt, hogy az országos selyemtenyésztési felügyelőség szervezetét tanulmányozza, és megállapítsa, vajon e szervezettel Tonkinban - a mai Vietnamban - javítható és fejleszthető volna-e a selyemtenyésztés?" A magyar selyemtenyésztés világhírét igazoló látogatáson „a Szekszárd és Vietnam tonkini vendég nagy ambícióval fogta fel hivatását; a mi külföldi tanulmányútra küldötteink küldetéseiknek kényelmesebb és kellemesebb oldalát keresik. Ő töviről-hegyire megnézett, alaposan tanulmányozott mindent, így nem szorítkozott tisztán a petekészítés, illetve a górcsövezés berendezésének megszemlélésére, hanem kiterjeszkedett a szederfatenyésztésre is, mely egyedüli és kizárólagos feltétele a selyemtenyésztésnek. Meglepőnek találta a felügyelőség eddigi tevékenységét, amelyet e téren kifejtett." Ez nem csoda, hiszen a felügyelőség több mint 77 millió csemetét, s közel kétmillió kiültetendő fát adott az országnak. Emellett 35 megye hétezer faiskolájából, amelyet felügyel, több mint hárommillió fát ültettek ki. Azon viszont a helyi szakemberekkel együtt döbbent meg, hogy akad sok olyan község, ahol egy-egy évben több fa pusztul el, mint amennyit plántálnak... Mégis jól tudta, hogy az utóbbi három világkiállítás nagydíját a magyar selyemtermékek hozták el. Ezért „Szekszárdról Tolnára utazott, hol igazán elcsodálkozott a selyemAhová a vietnami helytartó ellátogatott: az országos selyemtenyésztési központ fonoda páratlan berendezésén. Miután itt is mindent igen behatóan megtekintett, Hídjára rándult, hol Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazott a legszívélyesebb vendégszeretettel halmozta el. Ő igaz lelkesültséggel nyilatkozott a látottak és hallottak felett, és erősen hangsúlyozta, hogy a tapasztalatokat haszonnal fogják értékesíteni." Ma már szokatlan, de figyelemreméltó az egykori cikk befejezése: „Ezzel útjára bocsátjuk az érdekes idegent, vigye el meleg üdvözletünket küldőinek távoli hazájába! Jól esik, büszkék vagyunk reá, ha velünk valaki keresi a szellemi kapcsolatot, s ha a magyar faj életrevalósága például szolgálhat más, nálunk előbbre haladt nemzeteknek. Adja isten, hogy az általa megtett sok ezer mérföld ezerszeres hasznot hajtson a lovagias francia nemzetnek, de minekünk is: tanuljuk megbecsülni, amink van, és akink van. Őszinte szívből gratulálunk Bezerédj Pál eddigi fényes sikeréhez, és további igaz hazafias működésére az isten áldását kérjük." Csoda-e ezek után, ha pár évtized múlva a Révai kislexikona Tonking címszava alatt a rizstermesztés mellett első helyen említi a gyarmat selyemkivitelét?! Dr. Töttős Gábor 2005. november 10.18 óra Szekszárd, Művelődési Ház Belépés: Ingyenes Támogatók i^rni P:
