Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-10-23 / 32. szám

2005. OKTÓBER 23. VASÁRNAP J­SZEKSZÁRDI m i LBCDWQxúijp Egy világbajnok cabernet franc A Szent Gaál pincészet 34,5 hektáron gazdálkodik. A tulajdonosok (Kupa Enikő és Kovács Tibor) igyekeznek egyedi, személyiséggel bíró, szekszárdias borokat készíteni, melyek stílusa elüt a globalizálódó borkultúra trendi bora­inak, a hamburgerboroknak a stílusától. (És elütnek az előző, Aliscavin-es korszak boraitól is). E törekvéseket idén látványos siker koronázta. A Szent Gaál idén a bor­dói bor - világversenyen, a Challenge International Du Vtn-en két borral nevezett, a cabernet franc (Passionata) 2003 aranyérmet, a Cabernet sauvignon 2003 ezüstérmet kapott. A birtok centrumában áll a névadó Szent Gaál-kas­tély, mely reprezentatív középpontja azoknak a tudatos törekvéseknek, melyekkel a pincészet a helyi eladást és a borturizmust igyekszik fejleszteni, kicsit az olasz agrit­urismo mintájára. Ez a csodálatos mozgalom, mely a ki­lencvenes évek elején indult Itáliában, a helyi terméke­it kínálja az utazónak. Ez a táji adottságok és a kultú­i mellett hallatlan hozzáadott értéket jelent, mert egy tájat akkor ismer meg igazán az ember, ha az ott termő élelmiszereket is bekebelezi, nemcsak a szellem termé­keit. E szellemben a Szent Gaál kistermelői sajtokat, he­lyi nénik főzte házi lekvárokat, savanyúságokat, a rene­szánszát élő új malac-sztárból, a man­galicából transzformált kolbászokat ­sonkákat adnak el és fel, valamint ge­menci vadakat. Az egészet a végén le­dugózzák egy kis helybéli pálinkával. Fontos megjegyezni, hogy az agrártu­rizmus, más szóval falusi turizmus és a borturizmus két dolog, a bort ön­magában kell kezelni, maximum a gasztronómiával összekapcsolva. Ha a falusi turizmust összekeverem a borral, akkor gyengül a bor pozíciója. Ezúttal a Cabernet franc 2003­at vesszük szemügyre. A caber­net franc a pinot noir mellett az a francia eredetű világfajta, mely Magyarországon szinte második otthonára lelt. Ru­« nszíne mély, telt,, fűszeres il­tában alkohol. ízlelve izzó benne ez a szesz, de az alko­hol kiegyensúlyozott szerke­zetet alkot a még mindig fia­tal, nagyon kellemes tanni­nokkal és savakkal. E három komponens egyensúlya min­den száraz vörösbor harmóni­ájának támasza - talpköve. (Édes vörösbor pedig Ma­gyarországon nincs, ne tessék elfelejteni, az édes vörös ciki. Ha mégis van, és erre alapos a gyanú, mert a mai magyar borpiac vezető terméke a fél­édes vörös úgy 70%-kal, ak­kor az répacukortól édes.) Szóban forgó cabernet-nek tehát még mindig nincs a csú­cson, de elegáns és koncent­rált ital, mely telt faktúrával simogat. Friss, ropogós gyü­mölcsösségét leginkább meg­gyes aroma jellemzi. Tompa Imre 2003 SZENT GAAl KASTÉLY v,. fisn&zAto»"««»' GaLcmeí zfnwc Amikor a látássérültek segítettek a látóknak... Bizonytalanság, tehetetlenség, rémület, pánik - legtöbbünknek efféle érzé­sei támadnak, ha sötétben kell tartózkodnunk. Magyarországon több mint 20.000, megyénkben mintegy 1.300, városunkban közel 200 ember folyamato­san sötétségben él, és kénytelen ehhez az állapothoz alkalmazkodni, hiszen világunkban ők vannak kisebbségben. Igazodniuk kell hát látó társaikhoz, még sincs külön vakok világa. Ugyanab­ban a világban élünk mindannyian együtt, egymást segítve. Egy vak angolta­nárnő például kizárólag nehéz anyagi körülmények között élők tanítását vál­lalja, az általában szokásosnál jóval ala­csonyabb díj ellenében. A fehér bottal, illetve három fekete ponttal ellátott sár­ga karszalaggal közlekedőknek pedig időnként arra lenne szükségük, felte­gyük a kérdést: hogyan segíthetek. Ne sértődjünk meg akkor se, ha a felkínált segítséget nem fogad­ják el. Október 15. a Fehér Bot Világnapja. Ez al­kalomból a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete több programot szer­vezett Szekszárdon e héten, amelyeken lá­tók és nem látók egy­aránt részt vettek. El­sőként, 11-én délelőtt, olyan segédeszközö­ket mutattak be a Tol­na Megyei Munkaügyi központtal közösen, nagyítókat, olvasógépeket, Braille­nyomtatókat és még sok egyéb mást, amelyeket látássérültek fejlesztettek ki. Kiállítás a sötétben Különlegesen érdekes élmény várt mindenkire, aki október 11-15. között ellátogatott a Toldi utca 3. szám alatti épület alagsori termébe. A látók megta­pasztalhatták, hogyan szereznek benyo­másokat a világról, hogyan tájékozód­nak nem látó társaik, akik számára pe­dig ritka alkalom adódott: igazi művészi élményben lehetett részük tapintás út­ján. Freund Antal szobrász rendelke­zésre bocsátotta mintegy húsz művét, hogy egy teljesen elsötétített teremben kiállítást rendezhessenek belőlük. A tö­kéletes sötétséget biztosító helyiséget pedig a polgári védelem és a megyei ka­tasztrófavédelmi igazgatóság adta át er­re a célra. A megnyitón az első kemény megpró­báltatás a látók számára: bejutni a telje­sen sötét terembe, megtalálni a széke­ket, és elfoglalni a helyüket. Szerencsé­re, a látássérültek segítséget nyújtottak. Dr. Sebestyén Ibolya, szemész, a Világ Világossága Alapítvány irányító testüle­tének elnöke számára ez nagy tanulságot jelentett, hiszen, mint mondta, az ő isko­lájukban a vak gyerekek ennél sokkal gyorsabban helyezkednek el a teremben. Persze ez az eredmény nem meglepő, ugyanis környezetünk információinak 80%-a a szemünkön keresztül jut el hoz­zánk - mondta a doktonő kiállításmeg­nyitó beszédében. A tárlatvezetést Fenyvesiné Nagy Ir­ma, az egyesület kulturális csoportjának vezetője, tartotta, aki, mint mondják, fe­ketevak, vagyis egyáltalán nem lát sem­mit. Úgy készült fel a feladatra, hogy először is legépelte Braille-írógépen a művész úr által megadott címeket, eze­ket később elhelyezték az alkotások előtt. Majd végigtapogatta a kisplasztikákat és a domborműveket. Neki legjobban az Antigoné című szobor tetszett, amelynek nyúlánk alakját érzékletesen írta le. - Arctalan, és nem lehet igazából megálla­pítani, hogy férfi, vagy nő. Az igazság nemte­len és arctalan - mond­ja - és felül akar kere­kedni a gonoszon. Irma korábban, mikor még látott, úgy 10-12 éve, járt kiállításokra, de azóta most először volt erre lehetősége. Szőts Andrásné, az egyesület elnökségi tagja számára az Apa című szobor volt a leg­megragadóbb: „arcán érezni a kort". A látók közül néhányan nem bírták megállni, és bekapcsolták mobiltelefon­jukat, hogy némi fényhez jussanak. ­Másként nem megy - mondta egyikük mentegetőzésképpen. Tapogatás útján valóban nehéz volt képet alkotni a mű­vekről, bár, segítséget nyújtott az, hogy a címeket hallhattuk. Pénteken a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete ünnepi gyűlést tartott a Művészetek Házában. Az elnök Kovács Lászlóné köszöntője után zenés­verses műsor következett. Majd átadták a Dr. Thész László-emlékérmeket és emléklapokat a kitüntetetteknek. Tájé­koztató hangzott el az egyesületi munká­ról valamint a vakokat és gyengénlátókat érintő szociális ellátásokról és végrehaj­tásukról. Szombaton délután az ünnepség zárá­saként „leleplezték" a kiállítást, vagyis bekapcsolták a világítást. A látóknak így rendelkezésükre állt néhány óra, hogy ily módon is megtekintsék az alkotáso­kat. Kovács Etelka

Next

/
Thumbnails
Contents