Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-10-23 / 32. szám

SZEKSZÁRDI 2005. OKTÓBER 23. vasárnap JÖNBÍRÁSKODÓK Megdöbbentő és elgondolkodtató eset történt egyik reggel, még nyolc óra előtt a Bezerédj utcában. Egy személygépkocsi közeledett a Szivárvány Altalános Iskola felé. Az út szélén túl szilajul ficánkoltak a gyermekek, ezért lassított a vezető, óránként alig tíz kilométerrel haladt. Hirtelen kirántotta magát idősebb leánytestvére kezéből egy roma kisfiú, átfutott az úton, majd eltűnt a sofőr látóteréből, emlékezett vissza a történtekre a kocsi vezetője. Úgy gondolta, leguggolt, vagy lehajolt a fiú, majd rádőlt a már szinte álló kocsi motorháztetejére. Ezután a gyermek befutott az iskolába. Az autó vezetője rémülten rohant utána. Közben hallotta az iszonyatos ordítozást. Csak később derült ki, hogy a fiú egyik nővére hisztériázott, amivel pánikot keltett, mondta a tantestület több tagja is. A harmadik osztályos fiún sérülés nyomai ugyan nem látszottak, az iskola egyik asszisztense elkísérte őt a kórházba. Csak egy kis zúzódást találtak rajta... Közben több szemtanú is bement az iskolába. Nevüket és lakcíműket megadva valamennyien határozottan állították: a balesetet - amennyiben ez annak mondható - a fiú okozta. Kifejezték szándékukat: tanúskodnak az ügyben. Miután a pedagógusoknak sikerült a kocsit vezető asszonyt kicsit megnyugtatniuk, a fiú szülei dühödten rohantak az iskola kapuja felé. (Később derült csak ki, hogy néhány tanuló mobilon értesítette őket a történtekről.) A tanárok csillapítani igyekeztek a házaspárt, de hiába. Válaszul - kőműves - asztalos - ács-állványozó - épületburkoló - szobafestő-mázoló és tapétázó - könnyű- és nehézgépkezelő durva szavakat és fenyegetést kaptak. Amikor az asszony beszállt a kocsijába, egyik diák mégfogta az apa karját és rámutatott a nőre. A feldühödött férfi feltépte a kocsi ajtaját és öklével verni kezdte a nőt, majd obszcén szavak kíséretében rugdosta és öklözte a jármúvet. Amikor segíteni próbált az egyik pedagógusnő, (férfi nem volt a közelben) az apa ellökte. Eközben az anya is odarohant, s a hajánál fogva kirángatta az autóból a „vétlen és védtelen" aszszonyt. Napokig látszottak rajta az ütésnyomok, a tövestől kitépett haja helyén most is csupasz folt éktelenkedik. Az iskola tantestülete egyként háborodott fel, mondván, hogy a gyermek szülei nem a társadalmi, hanem a saját normáikat követve önbíráskodtak ahelyett, hogy megköszönték volna az asszony körültekintő óvatosságát. Hiszen az ő figyelme óvta meg a fiút az esetleges súlyos következményektől. - gumiabroncs-javító és kerékkiegyensúlyozó - NC-, CNC-gépkezelő - munkavédelmi technikus - ingatlanközvetítő-értékbecslő -társasházkezelő -műszaki ellenőr Eddig a történet, amiről lehe-tetlen nem roma ügyként beszélni. Hiszen a roma fiú roma szüleit a rájuk jellemző felfokozott reakció jellemezte. Mint tudjuk, e kisebbség abszolút gyerekközpontú. Ha bármi éri a gyermeket, akár - mint ebben az esetben is - önbíráskodással nyomban „igazságot" szolgáltatnak. Igaz, semminek nem lehet ez az elintézési módja, amit a kisfiú édesanyja később úgy fogalmazott meg, hogy borzasztóan idegesek lettek, amikor telefonáltak nekik: „elgázolták gyermeküket". Távol áll tőlem, hogy felmentsem a szülőket, hiszen tettükre nincs bocsánat, sőt ők tartoznának bocsánatkéréssel. Ennek ellenére megpróbálok együttgondolkodni velük. A más kultúrájú embereket folyamatosan sérelmek érik, s ha nem is fogalmazzák meg, de naponta azt érzik: emberi mivoltukban gyalázzák meg őket. Mindez millió konfliktus forrásává válik, ami „saját érzelmi intelliA Nők Lapja főmunkatársa, a sokat utazó publicista A Nagy Könyv program előadójaként volt vendége a könyvtárnak. írásainak mottójával, „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk" (Simoné Weil), idézzük előadásának lényegét. * Sokszor szeretnék visszaparasztosodni, mondja. Jó lenne, ha látnák unokáink, hogyan kel ki a csibe a tojásból, válik éretté a szőlőfürt... Lekvárt főznénk nagy vitorlás üstben ahogy kell, 12 órán át. Magam kotlóst ültetnék, regölyi pálinkát innánk, kínálnánk, mert a kínálás az élet fontos eszköze. Ezt az életmódot szeretném. Nemcsak vágy van bennem, valóban ellene mennék a világnak abban, amit tehetek. Hogy a gyerekek lássák azt, amit én láttam. A régi recepteket is azért őrzöm és csinálom meg, hogy el ne vesszenek. Emlékszem még a gödi nagyi stanglijára, amit útravalónak vittünk mindig. Ezek az ízek nem tűnhetnek el. Hiszek a találkozásokban. Sokáig magammal viszem az arcokat, a kicsi pillanatokat. Lorenz híres könyvében, A civilizált emberiség nyolc halálos bűnében íija, hogy úgy vagyunk kódolva, hogy ha a másik embert meglátjuk, intünk, bólintunk vagy köszönünk. Szekszárd belakható kisváros, ahol még létrejöhetnek ezek a kis kontaktusok. De azt is íija Lorenz, hogy a nagyvárosban az ember már nem tud megfelelni annak a késztetésnek, hogy visszaüdvözöljön minden szembejövőt, s kezdi magát rosszul érezni. Látgenciájuknak megfelelően" - ahogy az iskola tanárai fogalmaztak olyan reakciókat vált ki belőlük, mint az önbíráskodó házaspár esetében azon a reggelen. Szerencsére a rakoncátlan kisfiúnak nem történt baja. Bár komolyabb sérüléssel is végződhetett volna az eset, amennyiben a gépkocsi vezetője a megengedett negyven kilométeres sebességgel halad, s nem méri föl időben, hogy baj történhet. A rendőrség folyamatosan inti óvatosságra a járművek vezetőit, s kéri, hogy az iskolák környékén nagy figyelemmel közlekedjenek. Számítsanak arra, hogy bárhol és bármikor átszaladhat az úton egy gyerek. Magyarok, romák... bárki. Es elütheti őket magyar, roma vagy bárki által vezetett gépkocsi. fl Az összevert asszony nem jelem tette föl bántalmazóit. - bbm hatatlan stressz ez is. Nem ismerem a másikat, de nem is akarok sok ismeretlent látni. Ebből alakulnak a lehetetlen helyzetek. Például, ha a pályaudvaron fekszik a földön valaki, mindenki elvonul mellette, megszokottá vált, hogy oly sokan fekszenek ott. Lepusztult bennünk a máshoz odahajló készség, inkább tovább megyünk., Szeretek vonatozni. Útközben sem keresem a találkozásokat, csak úgy adódnak. Van, amikor az ember beleszáll egy történetbe, van, amikor hallgatja. Egyik kedves esetem is folt, túlfűtött vonaton történt. Az ablaknál 16-17 éves forma kismama ült 3 hónapos gyermekével. Szemben egy morgós házaspár, egy jegyzetet bújó főiskolás, mellettem egy örökmozgó fiú sportújsággal. Az ablakot nem lehetett lehúzni, feszült volt a légkör. Egyszer aztán a fiatal nő, amikor már nagyon sírt a csecsemő, elnézést kért, megfordult és elkezdte táplálni. Abban a pillanatban elsimult minden idegesség, béke lett a 8 összezárt ember szívében. Sok ilyen, békét hozó találkozás van az életben, amelyek megerősítik az érzést, hogy a kis dolgok a nagyok. Ezekbe érdemes kapaszkodni, rengeteg van belőlük. Nem vadászom a történetekre, azok csak úgy megtalálnak. Nem feltétlenül azért, hogy leírjam azokat, hanem hogy erősödjön az érzés: az ember szeretve van a földön. A világ színes tartalékai bennünk vannak, mindnyájunkban. Hát legyen az a fontos, ami karnyújtásnyira van. Németh Judit Jelentkezés és bővebb információ: Nagy Géza, 7100 Szekszárd, Holub u. 6. Tel./fax: 74/528-926, Mobil: 06/20 9859-699 AUU Ismerkedés Határ József alkotásaivá A Művészek és diákok kiállítás-sorozat következő megnyitójára október 26-án délután négy órakor kerül sor a Dr. Kelemen Endre Szakközépiskola folyosógalériájában. Fotósorozat ismerteti meg a nézőt Határ József alkotásaival. A Fából faragott emlékezet című kiállítást Hazafi József, a Tolnai Hírlap főszerkesztője nyitja meg, amit az iskola hagyományőrző népdalkörének műsora követ. A nyitóünnepségre és a november 29-ig - iskolaidőben - látható tárlat megtekintésére minderr érdeklődőt szívesen fogadnak. Az Adu Oktatási Központ Szekszárdon a Kreátor Kft.-vel közösen OKJ-s képzést indít az alábbi szakmákban: Nem vadászom a történetekre, azok megtalálnak"