Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-10-23 / 32. szám

SZEKSZÁRDI 2005. OKTÓBER 23. VASÁRNAP rendszerváltás előtti első 1956-os emlékhely nem másutt, mint Szekszárdon létesült az országban. Mindez 1989-ben történt. Ez azt jelenti, hogy a szekszárdiaknak az idei esztendő nemcsak 49. évfordulója '56 eseményeinek, hanem a Béla király téri kopjafa felállításának és az első szabadtéri ünnepség megtartásának el nem felejthető napja is. Erre a tényre építi a fél évszázados évforduló megyei rendezvényeit\ Politikai Fogoly ok Szövetsége. Töttős Pál, a megyei szervezet elnöke elmondta: egyrészt öt gimnázium bevonásával, pénzdíjas pályázat kiírásával a fiatalokat kívánják közelebb hozni '56-hoz; másrészt a megye minél több településén ösztönzik emlékhelyek kialakítását. Nem utolsósorban az egykori szekszárdi példa nyomán. A tizenhat esztendővel ezelőtti esemény természetesen máig példa értékű Töttős Pál számára, akivel az évforduló alkalmából beszélgettünk. Az összetartozás ereje Tqttős Pál az ország első '56-os emlékhelyéről - Felidézné az emlékhely megvalósulásának előzményeit? - A Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztal 1989. június 6-án vetette fel a városi tanács vezetőivel való tárgyaláskor az emlékhely ^fenyét. Ezt ugyan nem követte merev elTnasítás, de azonnali engedékenység sem. Még visszatérünk rá! - így köszöntek el tőlünk. Ez már azt is jelentette számunkra, hogy a városi tanácson kívül is folytatnunk kell tevékenységünket '56-os célkitűzésünk megvalósítása érdekében. - Tegyük hozzá, hogy akkor még nem létezett a Politikai Foglyok Szövetsége, mely szervezet később felkarolt és képviselt minden '56-os ügyet. - Híre sem volt a Pofosznak a megyében, mivel a szerveződés 1990. áprilisában alakult meg. - Miképp folytatódott a történet? - Végül is a városi tanács testülete Kovács János tanácselnök közreműködésével egyhangúlag a javunkra döntött. Elfogadták úgy a kért emlékhelyet, mint a kopjafa felállítását. - Ennek híre bizonyára gyorsan elterjedt. - Igen, méghozzá annyira, hogy kisvártatva Bakó László várdombi szobrászművész jelentkezett a Kerekasztal vezetőségénél, vállalva az emlékmű elkészítését. A kopjafához a faanyag és a megmunkálás költségét Görbéi József helybéli nyomdász biztosította. Adományát a forradalmi eseményekben részt vett, majd Svájcba menekülő és ott elhunyt testvére emlékének ajánlotta. Örömmel fogadtuk a segítséget, hiszen nem volt pénzünk, az idő pedig sürgetett bennünket. - Mi tűnt ezek után a szervezés folyamatában nehéz feladatnak? - A rendőrségi engedély megszerzése. Sok biztatást nem kaptunk, azt viszont elmondták, hogy mi a teendőnk: így az engedély megadásának feltételeként elkészítettettük a mellékletként csatolt bejelentésünket. Felelős személy megjelölésével 20-25 fős rendezőgárda nyújtott segítséget, a csapat egész nap ott volt a Béla téren. Feladatuk az esetleges rendzavarás megelőzése volt. - Végül is elérkezett a nagy nap, 1989. október 23-a... - ...és vele együtt a csoda is. Mintegy 200-300 fő megjelenését vártuk, de jóval többen, több ezren jelentek meg a Béla király téren, különösebb előzetes felhívás nélkül. Csendes, békés, zavarmentes, az esemény rangjának, a gyásznak, az egyéni sorsok lelkekben történő megnyilatkozásának igaz ünnepe kerekedett ki. - Személy szerint kiket említene meg a megemlékezés közreműködői, szereplői közül? - Megdöbbentő volt Illyés Gyula verse, az Egy mondat a zsarnokságról: a költeményt Kis Pál István tolmácsolta. Kapitány Ferenc a szeretet óriási mértékű megnyilvánulását köszönte meg a város népének. Dr. Tóth Lajos, '56-os nemzeti bizottsági elnök - ezért később nyolc évre ítélték - felidézte a forradalom napjait, amikor is vezetőnek választották: ezért a bizalomért harminchárom év elteltével is köszönet jár, még ha tiszte miatt meg is kellett szenvednie. Hozzátette: a hatalom szorítása lassan már enged és nincs meszsze az igazi kibontakozás. A sokaság nagy tetszéssel fogadta Daczi Margit versmondását is. Az ünnepség zárásaként az ElTörténelmi események tanúja A 86 éves Töttős Pálra igaz a mondás: élete kész regény. Ma már valószínűleg ő az egyetlen élő tanúja a Magyar Rádió 1944. október 15-i megtámadásának: a nyilas hatalomátvétel napján állig felfegyverzett német csapatok fogták le a magyar katonákból álló őrszemélyzetet, köztük a tisztiiskolás Töttős Pált. Később sebesülést szerez, a háború végét Németországban éli meg. Ott is köt házasságot néhai feleségével. Egy évvel a fegyverletétel után tér haza. Az ötvenes évek elején, a rendszer által megbélyegzett apa - egyéni gazda - gyermekeként vasúti vagonrakodóként dolgozott Székesfehérváron, jóllehet értelmiséginek számított. Ott érte az '56-os forradalom híre, mire visszatért szülővárosába. Szekszárdon cselekvő részese lett a forradalomnak, mint Tolna megye nemzeti bizottságának alelnöke. A forradalom bukása után visszautazott Székesfehérvárra, de nemsokára a nyomára akadtak és a veszprémi börtönbe zárták. 1957 kora nyarán a rendőrség visszaszállította Szekszárdra, de a börtönt végül is elkerülte. A Volánnál helyezkedett el, onnan is ment nyugdíjba mint osztályvezető. lenzéki Kerekasztal pártjai, a megyei és városi tanácsok képviselői, valamint a fegyveres testületek megkoszorúzták a frissen avatott emlékhelyet. De az igazi virágözönt a résztvevő szekszárdiak adták. Ezt a látványt tetézte az a sok száz gyertya, mely az összetartozás erejét hirdette. - di -