Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-10-16 / 31. szám

SZEKSZÁRDI vasArnap 2005. OKTOBER 16. A főiskola legelső évfolyamán végeztek A hagyományokat is maguk teremtették Ők voltak az elsők. Az akkori Kaposvári Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozata, ma a PTE Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola legelső évfolyama 1977-80-ig koptatta az iskola padjait. * A „hőskorban" közösen osztoztak az épületen a Gyakorló általános iskolával, a Garay általános egy részével és sem uszoda, sem tornaterem nem kapcsolódott hozzá. Nem voltak felsőbb évfolyamok, a hagyományokat maguk teremtették meg, még a Gólyabált is maguknak szervezték. A legtöbben valóban tanítónak készültek Talán ezért is kovácsolódott össze szokatlan módon az a 104 Kisantalné Tekucsov Ilona ember és oktatóik. Minden ötödik esztendőben összegyűlnek és nem csoport, hanem évfolyam-találkozót tartanak. Most, a hét végén, október 15-én délután kerül sor erre, ez adta az ötletet a múltidézéshez, Harangozó Lajosné Szakái Gyöngyivel, ma a Gyakorló Általános Iskola tanító szakvezetőjével és Kisantalné Tekucsov Ilonával, a Garay János Művészeti és Sport Általános Iskola tanítójával beszélgettünk. Mindketten a tanító pályára készültek és meggyőződéssel állítják, hogy abban az időben a hallgatók nagy része pedagógusként képzelte el az életét. Máig ott dolgoznak, esetleg rokon pályákra váltottak, könyvtárosok, népművelők, pedagógiai intézmények dolgozói. Harangozó Lajosné Nagydorogon kezdte a pályát, majd 87-től először napközisként, 99-től osztálytanítóként dolgozik, az osztálya mellett a főiskolai hallgatókat is okítja. Kisantalné Tekucsov Ilona a diploma megszerzése után egy évig Bogyiszlón tanított, majd egy év gyest követően 82-től a 2-es iskolában helyezkedett el. Azóta nem váltott munkahelyet, csak az iskola neve változott többször. Paprikaszedéssel indult, almaszürettel folytatódott... Az nehezen elképzelhető a mai hallgatók számára, hogy az 1. és a 3. emeleten folyt a főiskolai képzés, a földszinten a gyakorló iskola működött és a helykihasználás miatt az l-es iskola osztályai is helyet kaptak az épületben. Négy csoportban, két pedagógiai, népművelő és könyvtáros csoportban tanultak, ezen csoportok között szerveződött az ének, a rajz és a testnevelés szakkollégium, így jól ismerték egymást a hallgatók és oktatóik. Miután nem voltak felsőbb évfolyamok, akiktől tanulhattak, elleshettek volna ötleteket, minden hagyományt maguknak kellett megteremteni. Az 1977-es év paprikaszedéssel, építőtáborral kezdődött, ahol öszszekovácsolódott a társaság, és mert nem készült el tanévkezdésre az épület, szeptemberben még elküldték őket Bogyiszlóra almát szedni. Hát így indult a legelső évfolyam a szekszárdi főiskolán. Szép emlékek és a későbbi munkában nagyon hasznos feladatok elevenednek meg, irodalmi színpad, karácsonyi műsorok, a lázadó hangú évzáró beszéd, melyben a város akkor vezetőit bírálták: miért nem élnek jobban a főiskola szellemi kapacitásával? Tekucsov Ilona olvasta fel. A gyerekek között éltek és sokkal többet foglalkoztak velük, részt vettek a mindennapjainkban, úgy készültek a tanító pályára, hogy pontosan tudták, mire vállalkoznak. Nyaranta táboroztak és a vidékiek a Rózsa Ferenc kollégiumban laktak, persze külön elbánásban részesültek a középiskolásokkal szemben. Nagytudású tanárok Kihagyhatatlanok a nagytudású tanáregyéniségek: Ákoshegyi Istvánné, Dr. Endrédi Lajos, Farkas Pál, Kappelmayer Mátyás, dr. Kalicza Rezső, Lányi Péter, dr. Mártha Lászlóné, Dr. Rónai Béla, Skandera Lajos, dr. Zsolnay József. Közülük, aki tehette évek múltán is szívesen találkozott az egykori tanítványokkal. És hogy mit jelentettek ezek az évek több, mint száz ember életében, azt pontosan mutatja, hogy minden ötödik esztendőben találkoznak. E találkozók fáradhatatlan szervezői az elmúlt idősíkban Freyné Felkert Katali^^ Bálintné Szendei Gyöngyi voltak és biztosan mindig lesznek, akik átveszik a stafétát. T. Zs. Harangozó Lajosné Szakái Gyöngyi A platánklub példaértékű kezdeményezéséről A szekszárdi emlékhelyek gondozását a Platánklub tagjai vállalták városunkban. A szép vállalást, a múltnak és a jelennek is szóló gesztust a klub egyik tagja, Mailemé Virányi Piroska kezdeményezte. * - Május utolsó vasárnapján, a Hősök Napján a Prométheuszparkban a gyermeknapon vettem részt. Tudtam, hogy e napon az emlékhelyeken megemlekezést tartanak. Gondoltam meghallgatom az ünnepi beszédet, nagyon meghatódtam az elhangzott szép szavak hallatán, melyek a háborúban elesett katonák, és áldozatok emlékét méltatták. Szomorúan, egy kicsit szégyenkezve is tapasztaltam, hogy az emlékhelyek környéke, nem volt elég gondozott. Egyes helyeken a gaz, az elszáradt virág rossz benyomást keltett, méltatlan volt az elhangzott szép szavakhoz. -A klub hogyan fogadta a javaslatát? - Megértéssel. Lelkes emberek vannak, akik a múltban is minden különösebb érdek nélkül végeztek társadalmi munkát. Fejet hajtanak hazánk azon fiai és lányai előtt, akik életüket áldozták, vesztették a vérzivataros időszakokban. Tisztelettel adóznak háborúban hazánk területén elesett, más nemzethez tartozó katonák emlékének is. Mi, ezen katonák sírjának, emlékhelyének gondozását is vállaltuk, mert tudjuk, hogy, őket is siratja, gyászolja valaki. És ha mi az „idegen" sírokat gondozzuk, akkor lehet, hogy hazánktól távol életét vesztett magyar katona sírjára is tesz valaki egy szál virágot. -Konkrétan milyen munkát jelent ez? - A Polgármesteri Hivatal szakembereinek irányításával végezzük a munkánkat. Ők a virágok telepítését, ahol szükséges a fű nyírását végzik. Mi megfelelő rendszerben az emlékhelyek tisztántartását, gyomlálását, virágok ápolását végezzük. - Vállalásuk egyszeri akciót jelent, vagy folyamatos gondozásról van szó? - Folyamatos gondozást vállaltunk. Hagyományt szeretnénk teremteni ilyen és ehhez hasonló vállalásoknak.