Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-10-09 / 30. szám

SZEKSZÁRDI 2005. OKTOBER 16. vasárnap M Halálos gázolás - közömbös elkövető Halálos közlekedési baleset gondatlan okozásáért főbüntetésként egy év és négy hónap fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte jogerősen a Tolna Megyei Bíróság azt a szekszárdi fiatalembert, aki a belvárosban - a központ és a főiskola között - mintegy száz kilométeres sebességgel közlekedett, s a gyalogátkelőhelyen halálra gázolt egy férfit. Az elkövető akkor még fiatalkorú volt. A megyei bíróság a főbüntetés megállapításával jóváhagyta a Szekszárdi Városi Bíróság ítéletét. (Ez ellen idén májusban az ügyész súlyosításért, a vádlott védője és törvényes képviselője enyhítését fellebbezett.) A mellékbüntetést a megyei bíróság megváltoztatta: a gázolót három év helyett öt évre tiltotta el a gépjárművezetéstől. Dr. Molnár István, a büntetőtanács elnöke a történteket összefogJalva elmondta, hogy 2004. május •-án a kora esti órákban az alig háromhetes jogosítványával a vádlott Szekszárd központjában - a szakértői vélemény szerint - óránként mintegy száz kilométeres sebességgel közlekedett szülei Rover típusú autójával. A baleset bekövetkezése előtti szakaszon átrobogott a pirosan jelző közlekedési lámpa által védett kereszteződésen. Onnan már jól láthatta (volna) a gyalogosoknak elsőbbséget biztosító, felfestett átkelőhelyet, amelyen egy 41 éves férfi haladt át 12 éves fiával. A gyermek egy-két méterrel apja előtt ment, s amikor fellépett a járdára, a Rover elsodorta édesapját, aki a motorháztetőre vágódott, s a kocsi legalább hetven méteren át vitte magával. A férfi a helyszínen életét vesztette. Az ítélet indoklásaként a büntetőtanács elnöke hangsúlyozta, az Í

ljárás során enyhítő körülmény em merült föl. A fiatalember már a gázolás előtt is sorra követte el a tudatos és durva közlekedési szabályszegéseket. A baleset színhelyén féknyomok nem voltak. A fiatalember sem a bírósági tárgyalásokon, sem azokon kívül egyszer nem kért bocsánatot az elhunyt családtagjaitól. Az eljárás során mindvégig közömbös volt, nem tanúsított megbánást. Arra is kitért dr. Molnár István, hogy a vádlott főbüntetésének, azaz elzárása időtartamának indoka, hogy az elkövetéskor még fiatalkorú volt. A fiatalember védője pszichológus vizsgálatát kérte elrendelni, ám azt a büntetőtanács nem tartotta indokoltnak. A védő elmondta azt is, hogy védence idén leérettségizett, s felvételt nyert az egyik főiskolára. De tanulmányait „irracionális" lett volna megkezdeni az „elsőfokú ítélet fenyegetettsége okán", ami számára hátrányos helyzetet idézett elő. Továbbá kijelentette a védő, szerinte eddig nem sikerült minden kétséget kizáróan bebizonyítani, mi és hogyan történt 2004. május 6-án este. Hozzátette, a helyszínrajz nem egyezik azzal, amit a két tanú elmondott. A bírói tanács úgy döntött, mellőzi a további bizonyítást. A sértett családjának jogi képviselője leszögezte, az elkövető súlyos gondatlansága miatt három ember élete visszafordíthatatlanul megváltozott... Dr. Ökrös Magdolna ügyész a tárgyalást követően újságírói kérdésre közölte, aggályosnak találja a fiatalember főiskolai felvételét, mivel annak bizonyítékául csupán egy fénymásolatot csatoltak be. V. H. M. XI Postánkból Tisztelt Szerkesztőség! Egy kiegészítést szeretnék tenni a Szekszárdi Vasárnapban szeptember 11-én megjelent dr. Töttős Gábor által írt Liszt egy hete 1865-ben című cikkhez. Ezen írás forrása Édesapám, dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól című írása, mely a Tanulmányok Tolna megye történetéből II. című könyvben jelent meg 1969-ben. Ezen dolgozatából kiderül, hogy a Liszt-anyag felkutatása, összeállítása az ő érdeme volt, s csak halála akadályozta meg abban, hogy az anyagot sajtó alá rendezze. Ezt dr. Prahács Margit végezte el helyette, mint ez a szerkesztő által írt előszóból kiderül. Dr. Hadnagy Albert megérdemelte volna, hogy Töttős Gábor legalább hivatkozzon az említett írásra. Tisztelettel: Dr. Gutái Miklósné Hadnagy Ilona » Megköszönve a kiegészítést, Augusz Antal francia naplójára vezethető vissza az olvasó által említett írás. Liszt szekszárdi látogatásának részleteit abból ismerjük, a fölfedezés érdeme kétségtelenül az általam is nagyra becsült dr. Hadnagy Albertet illeti. Dr. Tg.G. Egy nevezetes szekszárdi nap 91. Dr. Roboz Zoltán búcsúja Borvidékünkön, ha a szőlőt valami pusztulással fenyegeti, akkor az tízezrek számára létkérdés, ezért nem mindegy ki és miként fog hozzá a bajok ez esetben a filoxéra pusztítása - orvoslásához. * A filoxéra, szólőgyökértetű Amerikából származott, s Franciaország után 1875-ben nálunk is, megtalálták. Ez a félegy milliméter nagyságú lény az európai szőlő haj szálgyökeréből a tápanyagot kiszívja, a gyökér leszárad, ő tovább megy, és szaporodik: egy év alatt akár húszmillióra. Mivel szárnyas formája is van, a széllel is teijed, s nyomát a szőlőkben elhaló, sárga foltok jelzik. Megyénk filoxéra bizottsága már 1881ben, négy évvel a rovar itteni megjelenése előtt megalakult és hathatós megelőző intézkedéseket hozott. Ennek is köszönhető, hogy Szekszárdon csupán 1886 őszén érzékelték a mai csatári városrészben a filoxéra pusztítását. Ugyanekkor lépett filoxérabiztosként megyénk szolgálatába dr. Roboz Zoltán, Kaposvár szülötte, akit egy francia tengerkísérleti állomásról csalt ide a feladat. Fölmérte a megye fertőzöttségét, és megtette a jövőre nagy hatású javaslatait. Sokan úgy vélték, az összes európai szőlőt ki kell vágni, helyebe direkttermőket kell telepíteni. Dr. Roboz ehelyett - főleg itt, ahol a lösz erre alkalmasnak mutatkozik - inkább a szénkénegezést pártolta. Ez ugyan költséges, de a talajba jutó gáz megöli a filoxérát, a szőlő pedig termést hoz. Emellett indítványozta, hogy a drágán behozott alanyvesszők helyett a községek létesítsenek amerikaivessző-telepeket, ott készítsenek oltványt saját használatra és eladásra, mert az itt kóstolt direkttermők borai ihatatlanok. Az államnak, amely adóalapja elvesztését féltette, nem voltak előrevivő rendelkezései. A filoxéralepett szőlőre adókedvezményt, a kipusztult területekre adómentességet biztosított, de a drága szénkéneg, a rossz eredésű amerikai vesszők és oltványok meg a szakemberhiány kérdése sokáig megoldatlan maradt. Megyénk ezért úgy határozott, hogy minden száz négyszögöl szőlő után egy krajcárt, jelképes összeget kér a gazdáktól, s az így összejött alapból szervezi a védekezést. Ennek súlya dr. Roboz vállain nyugodott. Helyi terepbejárásain kívül volt francia tanulmányúton (le is tartóztatták Luppa képviselővel, mert kémnek nézték őket), szaktanácsadással, bemutató előadásokkal, és szakcikkek közlésével egyaránt segített. Országosan A filoxéra és pusztítása (ábra dr. Roboz Zoltán egyik művéből) ismert szaktekintéllyé vált könyveivel és eredményeivel, amelyekben Nits István szekszárdi szőlőtelep-vezetőnek is oroszlánrésze volt. Talán ezért meglepő, hogy a filoxéra bizottság szenvedélyektől áthatott ülésén, 1890. október 9-én benyújtja lemondását. Okként „a könnyelműek, a saját érdekük oltalmára is szűkkeblűek" hitetlenségét, a filoxéra elleni csodaszerben hívők tudatlanságát hozta föl. Büszkén mondhatta azonban, hogy „zöldellnek, teremnek hegyeink, midőn ugyanannyi idő alatt Zala vagy Tokaj-hegyalja nagy borvidéke rom és pusztaság" - az állami támogatás dacára. Az utókor jelképes elismerése volt a napokban, hogy dr. Roboz Zoltánról utcát nevezett el Szekszárd, az első filoxéralelet közelében. Dr. Töttős Gábor