Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-02-06 / 3. szám

VSlgysÍB-Ifresliíl Takarék Mégis vastag a pénztárcám! , SZEKSZÁRDI 2005. FEBRUÁR 6. VASÁRNAP Konczos Eva képei a Koronában Ódon derű Szekszárdi pénzcsinálók Igényelje a Völgység-Hegyhát Takarék kirendeltségeiben. A kevesebb néha több! Február közepéig tekinthetők meg a szarvasi származású, ám jelenleg Budapesten élő festő képei a Korona Hotel galériájában. Hogy mi, szekszárdiak gyönyörködhetünk az alkotásokban, az Matvon Andrásnének, a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnökének köszönhető, aki régóta kíséri figyelemmel a művész munkásságát, s ezúttal városunkba invitálta őt. A kortárs művészetek kedvelői bizonyára nem most találkoznak először e névvel: Konczos Éva. Kiállított pár Budapesten, a szülőhelyén, Érden, Salgótarjánban, hosszan lehetne sorolni még a helyszíneket. Az eredetileg biológia-földrajz szakokon végzett tanárnő annak idején a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait - az idő őt igazolta -, s akkoriban tartotta első kiállításait. Napjainkban a tanítás legalább oly fontos szerepet kap életében, mint az alkotómunka. LÉLEKÉPÍTŐ Ha a megyeszékhely anyagi ügyeit három-négy emberöltőig nézzük, csupán az eladósodás különböző fokozatait tanulmányozhatjuk. Ha azonban azt a naiv álmot szeretnénk nyomon követni, hogy pénzt készít, már némi érdekes eredményre is bukkanhatunk. * Az első világháború után, 1919-ben az egykor értékálló korona becsülete igencsak alább szállott. A Tanácsköztársaság idején az új hatalom fehér pénzt nyomtatott, de hiába tiltották, a lakosság mégis a régi kék pénzt használta. A megyei hetilap, az Igazság megírta ugyan A kékpénz alkonya című vezércikkét, de még az itteni direktórium is kénytelen volt ilyet adni, ha csempészárut akart venni. Aprópénzt, ami ekkor már a száz korona alatti címleteket jelentette, egyáltalán nem lehetett kapni. Élelmes gazdáink már a háború első évében permetezésre használták el a krajcárokat: a rézgálic dúsítására. (Mindezt majd 1916ban fedezi fel egy rendőr...) Központi indítványra minden jelentősebb helységben elhatározták a papír aprópénz kibocsátását, Szekszárdon még a próbanyomatok is elkészültek, de a szükségpénz forgalomba már nem került. Negyedszázad múlva, 1944ben a pengő értéke huszonötödére esett, és ehhez a szovjet hadsereg is hozzájárult. A történelemben példátlanul kötelezően elfogadandó papírpengőket nyomtatott - számolatlanul. Szekszárd városparancsnoka, Davidov kapitány már decemberi napiparancsában leírta: 'minden üzlet tartozik azonnal kinyitni és árusítani', de ettől még nem lett a forgalom megindításához szükséges aprópénz. Az ekkortól polgármesteri teendőket ellátó Senye Sándort 1945. január 31-én az alakuló képviselő-testület megerősítette. Az ő javaslatára döntöttek eleink önálló pénz vagy mondjuk szerényebben pénzhelyettesítő eszköz - kiadásáról. Elhatározták, hogy az 1, 5, 10 és 50 pengős utalványjegyeket félmilliós névértékben a háborús károktól viszonylag megkímélt Molnár Nyomdai Részvénytársaságban terveztetik meg és készíttetik el. A pénzcsinálás tulajdonképpeni derűs része csak ezután következik. Abban ugyanis a kommunista, kisgazda és pártonkívüli, 60 tagú testületben nagy volt az egyetértés, hogy a pénz kell, de az egymás iránti bizalomnak nem voltak bőviben. így esett, hogy február elején, amikor a pénzt nyomtatni és vágni kezdték, kevés képviselő mulasztotta el a felügyeletet. E sorok írójának Vadász Józsi bácsi, a könyvkötőmester mesélte el, mennyire bosszantotta őt és nyomdász szaktárA Vörös Hadsereg húszpengöse és a szekszárdi szükségpénz elő- és hátoldala sait az irántuk is megnyilvánult bizalmatlanság. Hiába kérte például ő, hogy legalább egy kis helyet hagyjanak a méretre vágáshoz, centiméterekre is alig tágítottak a városatyák. Erre Józsi bácsi szemükbe mondta, hogy most már azért is előbb lesz neki szekszárdi pengője, mint ahogy a megfigyelők szeretnék. Azok gondosan követtek minden munkafolyamatot, másnap - még a szükségpénz hivatalos szétosztása előtt Józsi bácsi mégis mutatott egyiküknek egy marokra valót a nyomatból. Éppen annak, aki majd a sarkára lépett. Csak az 1980-as években árulta el, hogy vágógépének peremét vékonyan megkente ragasztóval, így egy sor ottmaradt, s némi áztatás után már nem különbözött testvéreitől. Lanius Excubitor Hitelkártyánk feleslegessé teszi a pénztárcát! Olyan készpénzkímélő fizetési eszköz, amely Önnek könnyű felhasználhatóságot és korlátlan szabadságot biztosít! Sőt! • akár 45 napig kamatmentes • hitelkerete 100 000 - 500 000 Ft-ig terjedhet • szabad felhasználás, az ország valamennyi MasterCard Electronic elfogadóhelyén! 2005. február 14. hétfő 18 óra Szekszárd: Művelődési Ház felújított színháztermében Előadó: Dr. Bőzsöny Ferenc a Magyar Rádió főbemondója Előadásának címe: Magyarság és kereszténység BELÉPÉS DÍJTALAN