Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-07-03 / 22. szám

(5- 2005. JULIUS 3. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Szekszárd, a (politikai) kultúra városa... Gondolatok egy interpelláció nyomán „Szekszárd mindig is híres volt színvonalas fesztiváljai­ról" - így hangzott a mondat, amelyre felkaptam a fejem, majd megilletődötten bámul­tam a Szent László napi viga­dalom képeit az MTV Regio­nális Híradójában. Egy ilyen mondatért - amit mások mondanak rólunk - érdemes erőfeszítéseket tenni, ezekből lehet erőt meríteni. Mindany­nyian abból töltekezünk, ami közel áll a szívünkhöz: ma­gam a kultúrából, hiszen an­nak közvetítését választottam ^élethivatásul mintegy 32 évvel "ezelőtt. Azt a kultúrát, amely túl sokszor állt a sor végén, mint felesleges kiadás. Igen, a kultúra valóban felesleg. Az a felesleg, amely nélkül nem emberi az élet, nem lehet Emberként élni. Egy kisváros életét alapve­tően meghatározza az embe­rek közötti viszony, a kultu­rált magatartás, amely alatt én egymás tiszteletben tartá­sát, az egymás méltóságának megsértése nélküli, tényeken alapuló vitát, hátsó szándé­kok nélküli, konkrét kérdése­ket, egyenes beszédet értem. Ezért is érintett mélyen a legutóbbi közgyűlésen Fajszi Lajos képviselőtársam gúnyos jelzője, miszerint én a város „lobbi alpolgármestereként" ^megérem-e a pénzem? A kér­dés jogos, magam is igénylem, hogy rendszeresen beszámol­jak az elvégzett munkákról. Tartalma azonban valótlan ál­lításokra épült, stílusa pedig nélkülözött minden kulturált­ságot. „A stílus maga az em­ber" mondta a francia Buffon akadémiai székfoglaló beszé­dében, s ennyivel el is intéz­tem a dolog személyes részét. A hivatásom azonban nem hagy nyugodni, s azóta is vá­laszt keresek olyan alapvető kérdésekre, mint hogy hová vezet az indulatoktól, egyéni érdekektől vezérelt hatalom­gyakorlás, miért van szükség a folyamatos harcra, ízléste­len támadásokra, mikor ért­jük már meg, hogy egymás hi­tének rombolása helyett az együttműködés vezet előre? Miközben temérdek időt, energiát fecsérelnek méltat­lan támadásokra a kiválasz­tottak, soha nem gondolnak arra, hogy a képviselő nem csak a döntéseiért felelős, ha­nem a viselkedéséért is? Szekszárd, a kultúra városa valóban ezt érdemli? Hosszasan vívódtam, mit is tehetnék? Magyarázkodhat­nék, hogy három év alatt 3,5 milliárdot lobbiztam össze vá­rosfejlesztésre, többek között a kultúra házának felújításá­ra. Ha szót kaptam volna, be­számolhattam volna a külön díjazás nélküli feladataimról: a Kistérségi Társulás és a Ká­bítószerügyi Fórum vezetésé­ről, a különböző szintű fej­lesztési tervekről, végzett munkákról... és még sorol­hatnám. De én alpolgármesterként, képviselőként is, egy egész életre kultúraközvetítőnek tartom magam. Halmai Gáborné alpolgármester Táncosaink Szarvason Június 3—5-ig ren­dezték meg Szarvason a IX. Országos Szóló­tánc Fesztivált. A ren­dezvény szervezője, létrehozója az Örök­ség Gyermek Népmű­vészeti Egyesület or­szágos szervezete volt. A Liszt Ferenc Mű­vészeti Iskola a Bar­tina Néptánc Egyesü­lettel karöltve két pá­rost indított e rangos versenyen. Mecseki Boglárka Sipos Gergővel, Vida Enikő Péter Zoltánnal táncolt. Mindnyájan nagyon fiatalok, mégis Enikő és Zoli 9, Bogi 8, Gergő 10 éve táncol. -A verseny címében a szólótánc szót találjuk, s ti mégis párban tán­coltok. Ez hogy lehet? - Az a lényege a dolognak - vá­laszol rögtön Gergő -, hogy nem egy nagyobb csoport lép színpad­ra, hanem egy szólótáncos, vagy egy szólistapár és kettejük telje­sítményét értékelik. - Felsőnyárádmenti forgatást és szöktetőst táncoltunk és tényleg „jól jött ki a lépés" - mondja Bogi mo­solyogva. - Kik készítik fel a gyerekeket a versenyekre? - kérdeztem Huszá­rikné Böröcz Zsófiát, a,Művészeti Iskola Táncművészeti Agának ve­zetőjét. - Pillanatnyilag Kár­páti Katalin, Zsók Vil­helmina és Kaponya László foglalkozik Enikővel és Zolival, Szabó Lászlóné és Ka­rácsonyi Zoltán pedig a Bogi és Gergő alkot­ta párost tanítja. Az ő munkájuk tükröződik a kitűnő eredmény­ben, melyet a fiatalok elértek. Matókné Ka­pási Júlia művészeti vezető kolléganőmmel nagyon boldogok va­gyunk és szívből gratu­lálunk mindnyájuk­nak! - Hogy érezted ma­gad a verseny alatt? ­kérdeztem a komoly tekintetű Zolit. - „Bokrétás" tán­cosként indultam, har­madik alkalommal jár­tam Szarvason. Úgy éreztem, mintha ott­hon lennék, s talán ezért nem izgultam a fellépések előtt. Jó érzés volt ott eltölteni néhány napot. - Főleg, hogy két különdíjat is kaptunk - veszi át a szót Enikő. Az egyiket sárközi ruhánkért, amelyet „A legszebb legeredetibb népviselet" oklevéllel jutalmaz­tak. A másik felirat így hangzik: „A legjobb szabadon választott táncért". Sárpilisi lassú és friss csárdást táncoltunk. - A verseny mindegyik napján színpadra léptünk - meséli Gergő -, de volt idő egy kis strandolásra, városnézésre is. A legjobban a gá­lán éreztem magam- folytatja el­gondolkodva -, kicsit meg is ha­tódtam, amikor Farkas Zoltán táncművész a mellényemre tűzte a „Bokrétát". - Büszke vagyok, hogy én lehe­tek Gergő párja ­mondja Bogi. Együtt táncoltunk, mielőtt a zsűri úgy döntött, hogy ezzel az országos I. dí­jnak megfelelő elisme­réssel jutalmazza őt. E nagyszerű ered­ménnyel Gergő bevál­totta egykori kiváló táncos szülei álmait, kívánjuk, hogy a többi­ekéi is mind teljesülje­nek! Gratulálunk! - Lo ­Árbevételben egy hölgy a listavezető Dr. Bíró Zoltán, az APEH megyei igazgatója aktuális sajtó­tájékoztatóján arról számolt be, hogy Tolna megyében a 2004-es év adóbevallását több mint 8600 egyéni vállalkozó nyújtotta be, ami 7,3 százalékkal volt keve­sebb a megelőző évnél. A csök­kenés üteme megegyezik az or­szágos, illetve a régiós mérséklő­désnek. A bevallások számának csökkenésében szerepet játszott a 2003-ban bevezetett EVA. Az egyszerűsített vállalkozói adó­formára a megye vállalkozóinak 9,8 százaléka -1100 adózó - tért át. A tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozók 2004-re összesen 49,8 milliárd forint összegű bevételt vallottak. Az egy főre jutó bevétel összege 6.316 ezer forintot tett ki, ami az előző évihez képest 5,2 százalé­kos növekedést jelent. Az átla­gos bevétel meghaladja a régió átlagát, sőt az országos átlagot is. Mint már többször írtunk ró­la, az APEH minden évben ösz­szeállítja a bevételekről, illetve a tiszta nyereségről a 100-as TOP listákat. Mint azt az igazgató el­mondta, 2004-ben a legmaga­sabb bevételt a kereskedelem produkálta. A legnagyobb, 1.3 milliárd forintot meghaladó be­vételt egy kereskedelemben dol­gozó hölgy érte el, a sorban a ti­zedik „helyezett" pedig 185 mil­lió forintot. A tiszta nyereség legnagyobb összege 40 millió fo­rint, amit egy férfi tudhat a ma­gáénak, s éppen ennek a felét érte el a tizedik helyen álló hölgy. A tíz legnagyobb nyeresé­get elért adózó közül öt a nő, öt pedig a férfi. - h -

Next

/
Thumbnails
Contents