Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-02-06 / 3. szám

2005. FEBRUÁR 6. -Interjú Jjr atszázan várták Dr. Papp Lajos szív- házteremben. Reflektorok nélkül, tekinte­i i sebész professzor Magyarok békét- tek tükrében. Léleképítő szó és csönd zu­lensége című előadását a megújult szín- hatagában. A Újra tanulni a csöndet, hogy lélekkel tudjunk beszélni Krisztus azért jött e világra, hogy mindent megváltoztasson, hogy ne csak szeretteinket, emberségünket is szeressük. A harag odalán­col ahhoz, akit gyűlölünk. Bajaink forrása, egészségünk megromlásának oka, ha egymást bántjuk, ha nem szeretünk. - Bár szép helyünk megvan hozzá. Isten ka­^íján a bokréta. „A rossz események csökkentik a szervezet immuntermelő szintjét..." - A Kárpát-medencében nem Várható, hogy a hegyek leomlanak, hogy az óceán átsöpör. A viharokat megfogja a hegyek gerince, bárha a fenyőket derékba is töri. Majd lesznek új fe­nyők. Itt minden rög földhöz egészség tapad. Más az értéke a búzának, más zamata van a gyümölcsnek, más az állatok teherbíró képes­sége. A tönkölybúza száz százalékban haszno­sítható, a mangalica zsiradéka jó koleszterint tartalmaz. - És itt vannak kiváló édesvizeink. - Mi itt édesvíztengeren ülünk. Nem hiába jönnek a külföldiek, hogy megvénnék ásvány­vizeinket, földjeinket. Nem szabad engedni, mert mi nagyon gazdag nép vagyunk, csodála­tos adottságokkal, nyelvvel, kevert vérű népes­séggel. Ezért szeretni kellene végre egymást, és a golgotai kereszthez letérdelni. Saját egészségünk érdekében meggondolni, hogyan ^fcánjunk a másik emberrel. Kimutatták, hogy a ^pssz események csökkentik a szervezet im­muntermelő szintjét, amíg a szép élmények növelik. Jót kell cselekednünk. Nem csak ke­nyerünket megosztani, hanem a szívünket is. így lehet megelőzni a testi-lelki bajokat. A zsi­dó emberek a családot tartották és tartják a legszentebb köteléknek. Mindent megadnak a gyereknek, megtanítják a zsidó történetet és történelmet, mert az az ő kincsük. Vér köti össze őket és a történelmük. Minket, magya­rokat a hét vezér vérszövetsége kötött össze. Miért? Mert már a kezdet kezdetén sem vol­tunk azonos vérűek. Hét különböző nemzet­ségből kellett hogy egy néppé legyünk. A ma­gyar sok vérű, sok eredetű. - A belátható történelem sem szól másról, mint hogy a vér tovább keveredett. - A tatárdúlás után behívtuk keleti rokona­inkat, a jászokat és a kunokat, a törökdúlás után jó svábjainkat, és közben az ország mind­végig nyitott maradt, mindenkit befogadott. Adni tudott abból, amije volt. A gazdag és a szegény közül az az igazán gazdag, aki a keve­set is megfelezi. Erről szól a szeretet. Hogy erejével nem tudunk egymás ellen építkezni. - Őseink kultúrája is új színeket hozott Euró­pába. - Próbálták velünk elhitetni, hogy olyan ke­letről jött hordanép vagyunk, akik az európai civilizációba érkezvén a kultúrát itt kapták. Pedig abban a kis óvodai mondókában, ősi rit­musunkban, hogy szita-szita péntek, szerelem csütörtök, bab(pap) szerda, minden benne van. „Ha magyar az anyanyelve, ajándékot kap" Amikor őseink bejöttek Ázsiából, állatbőr­ben jártak az európaiak. A magyarok hozták be az alsóneműt, ők találták ki a gombot, a ru­haujjat. És rendszeresen tisztálkodtak. A szita volt a tusoló. A kobakos növényeket, mint amilyen a lopótök, kiszárították, kilyuggatták, belemerítették a cseberbe vagy a vederbe, és fölülről lefelé letusoltak. Pénteken a fiú és a lány megtisztálkodtak, csütörtökön el kellett hálni a szerelmet, és ha az elhálás eredményes az innováció, a fifikás észjáráshoz kell, úgy­hogy mindegy, hogy valaki feketének vagy sár­gának születik, ha magyar az anyanyelve, aján­dékot kap. -A természettudósok, az orvosok talentumot kaptak ahhoz, hogy többet, jobban tudjanak se­gíteni az élőlényeknek. Ön évtizedek óta operál. Reménytelen helyzetben volt betegek emlékeznek bátorító szavaira. Hány és hány embert hozott vissza? Bizonyára másként tekint az élet és halál nagy kérdéseire, az érző szívre. - Én mint belgyógyász azért tanultam és jár­tam be a világot, hogy összegyűjtve egy kosár tudást, meg tudjam gyógyítani az emberek szí­vét. Hosszú volt az út. A vége felé rá kellett jönnöm, hogy tudásom nagyon is korlátozott. A mindentudás elérhetetlen az ember számá­ra. Ha azonban felismeri korlátait, szerénnyé válik. Nem hiszi magát tévedhetetlennek. Mi, orvosok azt a feladatot kaptuk, hogy ismerjük meg a természet törvényeit és vilá­gát. A tudást jó irányban kell hasz­nálni, különben pusztítunk. - Szabó Magda írja Az ajtóban, hogy hány és hány kis előhalálunk van. Valahányszor a szív erkölcsből rosszul vizsgázik, szorít, megdermed. A belső hang ellenére is az eredeti bűn, a félelem állapotába kerülünk. Előadásai, könyvei célja szerint Ön több ember szívével törődik, mint ahányat orvosi tudása szerint meg­gyógyít. „Szeretem a várost • emberléptékű" fotó: LöJJler Péter volt, jött a pap, és megáldotta őket. Ebben a kis énekben koncentráltan benne van a csoda. Péntek, csütörtök, szerda? A rovásírás jobbról balra kezdődött, a tudósok úgy mondják, hogy ez a retrográd gondolkodás kivetítése, egyfaj­ta titok. Csak mi, magyarok értettük. Meg­jegyzem, az a székely bácsi, aki a rovásírást is­merte, zsinórban tudta olvasni az egyiptomi hieroglifákat. -A nyelvészek szerint mindannak, ami szava­inkban megmaradt, megvan a valóságalapja. - Minket nem a vérség köt össze, hanem a nyelvünk. Ez az ősi kincsünk. Logikusan épít­kező ragozott ősnyelv, ami az agyunknak azt a részét fejleszti, ami az újra alkotás, a kitalálás, - Hátralevő életemben talán ezer-ezerötszáz embert gyógyítha­tok meg, pedig nem a megromlott egészséget kellene helyreállítani, hanem elérni azt, hogy ne beteged­jen meg a szív. Szomorú, hogy bár a világon számos helyen nagyon rossz helyzetben levő népcsoportok élnek, mégis nálunk, ezen a csodá­latos vidéken a legromlandóbb az emberi egészség. A szív- és érrendszeri, a da­ganatos megbetegedésekben és az öngyilkos­ságban élenjárunk. Meg kellene tanulni újra a csöndet, hogy a lélekkel tudjunk beszélni. Ke­resztutunkat azonban végig kell járni. Nem fegyverrel és hangos szóval. Krisztusi szerete­tet hirdetve, csöndben kell Európát meghódí­tani. Mindenki előtt nyitva áll az út. Az első lé­pést nem lehet megspórolni. A másodikat sem. - Végezetül, szívesen jön-e Szekszárdra, Pro­fesszor Úr? - O, igen. Rég a szívembe zártam. Felesé­gem Tolna megyei, hőgyészi, anyósomék pedig itt élnek. Szeretem a várost. Emberléptékű. Németh Judit

Next

/
Thumbnails
Contents