Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-05-22 / 18. szám

, SZEKSZÁRDI VAS4RNAP 2005. MÁJUS 22. A Kabaré megtréfálta az igazgatót Legutóbb nem másutt, mint a Wosinsky Mór Múzeumban szólaltak meg - és játszottak is - magyarul a szekszárdi Német Színház művészei. Mindez már nem is jelent igazán nagy újdonságot, hiszen a Deutsche Bühne Ungarn több darabot is két nyelven, németül, illetve magyarul tűz műsorára. • Az arányok természetesen így is döntően az előbbi nyelv javára szólnak, utóbbi egyfajta művészeti, bár kellően figyelemre méltó művészeti kirándulásnak is nevezhető. Frank Ildikó igazgató úgy fogalmaz: ha már tudunk magyarul és színészek vagyunk, akkor a múzeumi bemutatkozáshoz hasonló módon is érdemes részt venni a város művészeti életében, sőt, annak formálásában. - Miképpen fontos a múzeumnak, vagy bármelyik más intézménynek, hogy számíthat ránk, nekünk ugyanolyan fontos, hogy hívnak bennünket - folytatja az igazgató. - Azt gondolom, hogy ebben kivetnivalót senki nem találhat. Ami a magyar nyelvű fellépéseket illeti: nagyon sok érdeklődőt éppen ez vonzott a színházba. Sőt, érdekes megfigyelni azt, hogy iskolás csopqrtok mind a magyar, mind pedig a német előadást megtekintik, éppen azért, hogy a már jól megértett történet ismeretében képesek legyenek nyelvtudásukat továbbfejleszteni. Tehát a németül tanuló diákok számára akár segítséget is jelenthet ugyanannak a darabnak a magyar nyelvű bemutatása. Nem vitás egy pillanatig sem, hogy mi Német Színház vagyunk, soha nem engedném, hogy a magyar nyelvű előadások a német nyelvű darabok rovására menjenek. Viszont ha van időnk és energiánk egyfajta kiegészítő tevékenységre, akkor miért ne tennénk meg azt, hogy nyitunk a csak magyarul értő közönség felé? -A német nyelven megtanult darabok magyarra váltása követel-e jelentős többletenergiát a művészektől, avagy egyszerű a feladatuk, hiszen csak a betéve ismert német szöveget kell azonnal lefordítaniuk? - Kezdetben azt gondoltuk, hogy egyszerű lesz a feladatunk, hiszen mi sem könnyebb, mint a németet áttenni magyarra, ez a fajta fordítás pedig egyetlenegy kollégánknak sem okozhat gondot. Rá kellett azonban jönnünk, hogy gyakorlatilag újra kell tanulnunk a darabokat. Egy nagyon egyszerű példát említek: a fogalmakat tekintve a magyar sok esetben egészen másképp fejezi ki magát, mint a német. - Tapasztalta ezt esetleg egy-egy próba, avagy előadás idején? - A Kabaré című darabban produkált különös pillanatot az a jelenet, melyben egy mondatot hirtelenjében németből fordítottam szó szerint magyarra. A német eredetiben a szóban forgó mondatnak átütő ereje van, ugyanez magyar tükörfordításban viszont teljesen erőtlenné, sőt érthetetlenné válik. Ilyenkor kell azután valahogy kivágnia magát a színésznek a kínos helyzetből, amikor egy betervezett poénon senki sem nevet... - Az utóbbi hónapokban több premier várta a közönséget a Német Színházban, valamennyi szép sikert aratott. - Ebből a szempontból a Nobeldíjas Elias Canetti művét, az Esküvőt említettem. Ezt a komoly erőA Wosinsky Mór Múzeumban kedden délután Taskovics Judit, Solymár Dániel, Kovács Gyula és Frank Ildikó adott elő részleteket Molnár Ferenc műveiből. A felvételen Frank Ildikó és Kovács Gyula látható próbát jelentő fekete komédiát április végén tűztűk műsorra. Ezt megelőzően Ephraim Kishon vígjátéka, a Pacsirta volt... került színre. Ez egyúttal hazai ősbemutatónak is számít, még le sem fordították magyarra. - Ami figyelemre méltó mindkét szerzőben, az nem más, mint az, hogy egyik sem sorolható a klasszikus né-. met irodalmárok közé. Canetti, bár sokáig élt Ausztriában, Bulgáriában született és élete nagy részét Angliában töltötte. Kishon pedig magyar gyökerekkel rendelkezett. - Azt vallom, hogy a közös Európa ház megállapodott tagjaként nem mellőzhetjük a széles kitekintést. Éppen ezért nem lehet kizárólagos szempont a műsorválasztásban a szerző német mivolta. Más kapcsolódásokat is figyelembe veszünk, ezért kerülhetett színre nálunk Molnár Ferenc Olympia című darabja. S ugyanígy célzatosan esett a választásunk Kishonra: a közelmúltban hunyt el, s ezzel a művével is szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy milyen értékekkel rendelkezünk. Nem is szeretnénk magunkat beskatulyázni olyan értelemben, hogy kizárólag született német szerző darabjait játsszuk. - Lassan véget ér az évad, mit tö^fe még a nyár elejéig a Deutsche BüWr Ungarn? - Egy hónap múlva, június 15-én gördül le a függöny. Úgy érzem, hogy Canetti darabjával méltóképpen zártuk le az évadot. Most már „csak" játszunk a hátralévő harminc napban. Ez az időszak tehát a jutalomjátékot jelenti társulatunknak, valamennyi színművészünk átadhatja magát ennek a kellemes, felszabadultságot jelentő érzésnek. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az élményt jelentő előzményeket ugyanolyan élményt nyújtó befejezés követi. - di „Szekszárd ugyanaz a kedves kisváros maradt" (Folytatás a 3. oldalról.) - Furcsa lenne, ha bármi bölcsességet próbálnék megfogalmazni, hiszen ebben a helyzetben kívülről látom a dolgokat. A helyi döntésektől független a jogszabályi környezet, a bevételeket kellene helyben tartani, felelősen gazdálkodni, akkor továbbjutnánk. Biztosan felállítanék egy saját stábot, és az elismerést anyagi oldalról sem sajnálnám. - Hogy látja a megyék jövőjét? A város és a megye között hosszú évek óta egyfajta hallgatólagos rivalizálás folyik Ez évtizedekkel ezelőtt is így volt? - Nem, igaz, hogy a megye lényegesen nagyobb anyagi elosztó szereppel bírt. Ma néhány intézményen kívül valójában nincsen hatásköre a megyének. A megszüntetésüknek már sokan nekiugrottak, de mindenki belebukott. Függetlenül attól, hogy ott dolgoztam, túl kellene lépni az érdeksérelmeken, kimondani, hogy ekkora országban nincsen szükség rájuk. Sokkal nagyobb hatáskört kellene a településeknek kapniuk. Ez lenne az igazi önkormányzatiság. - Ón pályája végén újra váltott és nem a közigazgatásból ment nyugdíjba... - Nyolc évet a Kereskedelmi és Hitelbank élén töltöttem, az egyszintű bankrendszerből ekkor tértünk át a kétszintűbe, ösztönzött az új feladat. Mindig hangoztattam: aki eléri a nyugdíjkorhatárt, adja át a hel^^ így amikor betöltöttem a 60. évemet, t^H mentem a bankközpontba harmadmagammal, bemutattam a kollégáimat, hogy őket javaslom utódomnak és a helyettesének. Elfogadták. A szőlő, a tanya és a földút... - Nem okozott törést a nyugdíj? - Zökkenő nélkül éltem meg. Szerencsémre apám 8 hold földje után kárpótlást kaptam, gyümölcsöst és szőlőt telepítettem, jelentős területet vásároltam is hozzá amit művelek és műveltetek a Decsi-Szőlőhegyen. Gépesítettem, tanyát építettem, kutat fúrattam, ez is egy produktív időszaka az életemnek. - Ezek szerint nyugdíjasként építette a tanyát? Önre nem mondhatják, hogy betonutat építtetett hivatala idején a „káder dűlőben"! - Hatszáz méter földút vezet a tanyámhoz, ilyen esős időben nem is tudok kimenni. Takács Zsuzsa, fotó: kafí