Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-05-22 / 18. szám

, SZEKSZÁRDI VAS4RNAP 2005. MÁJUS 22. A Kabaré megtréfálta az igazgatót Legutóbb nem másutt, mint a Wo­sinsky Mór Múzeumban szólaltak meg - és játszottak is - magyarul a szekszárdi Német Színház művé­szei. Mindez már nem is jelent iga­zán nagy újdonságot, hiszen a Deutsche Bühne Ungarn több dara­bot is két nyelven, németül, illetve magyarul tűz műsorára. • Az arányok természetesen így is döntően az előbbi nyelv javára szól­nak, utóbbi egyfajta művészeti, bár kellően figyelemre méltó művészeti kirándulásnak is nevezhető. Frank Ildikó igazgató úgy fogalmaz: ha már tudunk magyarul és színészek vagyunk, akkor a múzeumi bemutat­kozáshoz hasonló módon is érdemes részt venni a város művészeti életé­ben, sőt, annak formálásában. - Miképpen fontos a múzeumnak, vagy bármelyik más intézménynek, hogy számíthat ránk, nekünk ugyan­olyan fontos, hogy hívnak bennün­ket - folytatja az igazgató. - Azt gondolom, hogy ebben ki­vetnivalót senki nem találhat. Ami a magyar nyelvű fellépéseket illeti: na­gyon sok érdeklődőt éppen ez von­zott a színházba. Sőt, érdekes megfi­gyelni azt, hogy iskolás csopqrtok mind a magyar, mind pedig a német előadást megtekintik, éppen azért, hogy a már jól megértett történet is­meretében képesek legyenek nyelv­tudásukat továbbfejleszteni. Tehát a németül tanuló diákok számára akár segítséget is jelenthet ugyanannak a darabnak a magyar nyelvű bemuta­tása. Nem vitás egy pillanatig sem, hogy mi Német Színház vagyunk, so­ha nem engedném, hogy a magyar nyelvű előadások a német nyelvű da­rabok rovására menjenek. Viszont ha van időnk és energiánk egyfajta kiegészítő tevékenységre, akkor mi­ért ne tennénk meg azt, hogy nyi­tunk a csak magyarul értő közönség felé? -A német nyelven megtanult dara­bok magyarra váltása követel-e jelen­tős többletenergiát a művészektől, avagy egyszerű a feladatuk, hiszen csak a betéve ismert német szöveget kell azonnal lefor­dítaniuk? - Kezdetben azt gondol­tuk, hogy egyszerű lesz a feladatunk, hiszen mi sem könnyebb, mint a németet áttenni magyarra, ez a fajta fordítás pedig egyetlenegy kollégánknak sem okozhat gondot. Rá kellett azonban jönnünk, hogy gyakorlati­lag újra kell tanulnunk a darabokat. Egy nagyon egyszerű példát említek: a fogalmakat tekintve a ma­gyar sok esetben egészen másképp fejezi ki magát, mint a német. - Tapasztalta ezt esetleg egy-egy pró­ba, avagy előadás idején? - A Kabaré című darabban pro­dukált különös pillanatot az a jele­net, melyben egy mondatot hirtelen­jében németből fordítottam szó sze­rint magyarra. A német eredetiben a szóban forgó mondatnak átütő ereje van, ugyanez magyar tükörfordítás­ban viszont teljesen erőtlenné, sőt érthetetlenné válik. Ilyenkor kell azután valahogy kivágnia magát a színésznek a kínos helyzetből, ami­kor egy betervezett poénon senki sem nevet... - Az utóbbi hónapokban több pre­mier várta a közönséget a Német Szín­házban, valamennyi szép sikert ara­tott. - Ebből a szempontból a Nobel­díjas Elias Canetti művét, az Eskü­vőt említettem. Ezt a komoly erő­A Wosinsky Mór Múzeumban kedden délután Taskovics Judit, Solymár Dániel, Kovács Gyula és Frank Ildikó adott elő részleteket Molnár Ferenc műveiből. A felvételen Frank Ildikó és Kovács Gyula látható próbát jelentő fekete komédiát ápri­lis végén tűztűk műsorra. Ezt meg­előzően Ephraim Kishon vígjátéka, a Pacsirta volt... került színre. Ez egyúttal hazai ősbemutatónak is szá­mít, még le sem fordították magyar­ra. - Ami figyelemre méltó mindkét szerzőben, az nem más, mint az, hogy egyik sem sorolható a klasszikus né-. met irodalmárok közé. Canetti, bár sokáig élt Ausztriában, Bulgáriában született és élete nagy részét Angliában töltötte. Kishon pedig magyar gyöke­rekkel rendelkezett. - Azt vallom, hogy a közös Euró­pa ház megállapodott tagjaként nem mellőzhetjük a széles kitekintést. Éppen ezért nem lehet kizárólagos szempont a műsorválasztásban a szerző német mivolta. Más kapcso­lódásokat is figyelembe veszünk, ezért kerülhetett színre nálunk Mol­nár Ferenc Olympia című darabja. S ugyanígy célzatosan esett a választá­sunk Kishonra: a közelmúltban hunyt el, s ezzel a művével is szeret­nénk felhívni a figyelmet arra, hogy milyen értékekkel rendelkezünk. Nem is szeretnénk magunkat beska­tulyázni olyan értelemben, hogy ki­zárólag született német szerző da­rabjait játsszuk. - Lassan véget ér az évad, mit tö^fe még a nyár elejéig a Deutsche BüWr Ungarn? - Egy hónap múlva, június 15-én gördül le a függöny. Úgy érzem, hogy Canetti darabjával méltókép­pen zártuk le az évadot. Most már „csak" játszunk a hátralévő harminc napban. Ez az időszak tehát a juta­lomjátékot jelenti társulatunknak, valamennyi színművészünk átadhat­ja magát ennek a kellemes, felszaba­dultságot jelentő érzésnek. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az él­ményt jelentő előzményeket ugyan­olyan élményt nyújtó befejezés kö­veti. - di ­„Szekszárd ugyanaz a kedves kisváros maradt" (Folytatás a 3. oldalról.) - Furcsa lenne, ha bármi bölcsességet pró­bálnék megfogalmazni, hiszen ebben a hely­zetben kívülről látom a dolgokat. A helyi döntésektől független a jogszabályi környe­zet, a bevételeket kellene helyben tartani, felelősen gazdálkodni, akkor továbbjutnánk. Biztosan felállítanék egy saját stábot, és az elismerést anyagi oldalról sem sajnálnám. - Hogy látja a megyék jövőjét? A város és a megye között hosszú évek óta egyfajta hallga­tólagos rivalizálás folyik Ez évtizedekkel ez­előtt is így volt? - Nem, igaz, hogy a megye lényegesen nagyobb anyagi elosztó szereppel bírt. Ma néhány intézményen kívül valójában nin­csen hatásköre a megyének. A megszünte­tésüknek már sokan nekiugrottak, de min­denki belebukott. Függetlenül attól, hogy ott dolgoztam, túl kellene lépni az érdek­sérelmeken, kimondani, hogy ekkora or­szágban nincsen szükség rájuk. Sokkal na­gyobb hatáskört kellene a településeknek kapniuk. Ez lenne az igazi önkormányzati­ság. - Ón pályája végén újra váltott és nem a közigazgatásból ment nyugdíjba... - Nyolc évet a Kereskedelmi és Hitelbank élén töltöttem, az egyszintű bankrendszer­ből ekkor tértünk át a kétszintűbe, ösztön­zött az új feladat. Mindig hangoztattam: aki eléri a nyugdíjkorhatárt, adja át a hel^^ így amikor betöltöttem a 60. évemet, t^H mentem a bankközpontba harmadmagam­mal, bemutattam a kollégáimat, hogy őket javaslom utódomnak és a helyettesének. El­fogadták. A szőlő, a tanya és a földút... - Nem okozott törést a nyugdíj? - Zökkenő nélkül éltem meg. Szeren­csémre apám 8 hold földje után kárpótlást kaptam, gyümölcsöst és szőlőt telepítettem, jelentős területet vásároltam is hozzá amit művelek és műveltetek a Decsi-Szőlő­hegyen. Gépesítettem, tanyát építettem, ku­tat fúrattam, ez is egy produktív időszaka az életemnek. - Ezek szerint nyugdíjasként építette a ta­nyát? Önre nem mondhatják, hogy beton­utat építtetett hivatala idején a „káder dű­lőben"! - Hatszáz méter földút vezet a tanyám­hoz, ilyen esős időben nem is tudok kimen­ni. Takács Zsuzsa, fotó: kafí

Next

/
Thumbnails
Contents