Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-04-10 / 12. szám

2005. ÁPRILIS 10. Irodalmi meléklet T - ELET Vffai Szatmári Juhos László grafikái Say István HAIKUK Tavasz friss pocsolyában fürdőző szédült veréb havat feledtet * csupa csicsergés tölt meg csalitot, cserjét • madárparlament • megbolydult hangyák már földet térképeznek ím mégis mozog * friss rügyfakadás harsogó forradalma kertre viharzik * riadt fű iszkol ébredő szelek elől szálanként borzong * orgonasövény szórja tele utadat vad illatokkal Amore fortissimo esti tűz hamván hirtelen parázs üt át éjemen ajkad * égő virágok szememet kápráztatják köntösöd szétnyílt * forró bújásra ölelő párnát kínál hullámzó kebled * halk pihék közé égetett kérlelő csók combjaid titka * csúcson együtt fönt oldott összekacagás ölbe gyöngülten * zuhatag alján szétterült folyam - álom ölelkezésre Baka István Gacsályi József Szabó Ernő TAVASZ Márciusban még kisbaba, de gyorsan kibújnak hóvirág-tejfogai, rilisban kamaszodik - az arca ügyek pattanásával teli, s májusra nagylány - napsugár-sütővas bodorítja orgona-fürtjeit, egész nap magát cicomázza, s éjjel a hold tükre előtt diggyeszkedik. Jankovics Zoltán MÁRCIUS ablakába könyököl a nap fehér kabátját leveti az erdő madarak bújnak elő a zsebekből szél sebzi fel megkövesedett szemüket csőrükben vérző felhők KIKELETI SZONETTEK (4) Tiéd e zöld, tiéd a harsogás, por fellege libben eléd az útra majd elszáll, mint a régi ifjú láz. Alámerül az ingaóra súlya. A zúzmarában fogytak a dalok. Völgyet rótt arcodra a fagy ezüstje most magadba tekintve láthatod: te lettél a kemény táj benti tükre. Ahogy megújul rügyétől az erdő, ahogy lombot készít rá a teremtő, s levelenként örül a föld újra itt, ahogy kék hajat bont az ég a rétre, úgy éljen benned a kikelet fénye húzd föl a mélyből az óra súlyait! MAJDNEM VERS Az élet (részlet) Azok az érzelmes esték a folyóparton a szomorú fűzekkel és a Holddal, a séta a girbegörbe utcákon... Ma már mindez csak nemes penész, mint túlérett gyümölcsök egy csendéleten. Vannak soha fel nem sorolható, ésszerű és ésszerűtlenül egyszerű kategóriák, mint gyerekkor, szerelem, festés, kutyák, nénikék, ismerősök és így tovább. Ilyen egyszerű világra születtem, időre, nővérem után, a legnagyobb háborúban, ígéret voltam beteljesülés nélkül. Az utcákon kergettem a napfényt. Komor világba születtem, és a fűből kék mosoly volt az ég, és csók a Nap. Lehet, hogy boldog vagyok, lehet, hogy nem. Csak az utókor igazolja az emlékeket. Vágyódtam a valóság s a valótlanság után. Most már ecsetben és szóban szeretnék élni tovább: két mondat között a vesszőben, száz színben, mindig továbblenni abban, ami utánam marad. MBMMBEMIBBHÍj.