Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-04-10 / 12. szám

2005. ÁPRILIS 10. -Interjú szerdai napon történt. 2000. április 6-át írtuk, amikor a Szekszárdi Nőegylet Egyesület megtartotta alakuló ülését a Belvárosi Galéria emeletén. Tíz hölgy adott ekkor egymásnak találkozót, s mint bebizonyosodott, mások javára, hosszú távon. A csapat ugyanis nem tett mást, mint mindvégig megfelelt vállalásainak: a család- és gyermekközpontú nevelés támogatásának, a hátrányos helyzetű, rászoruló fiatalok segítésének, mindenfajta különbségtétel nélkül. A Nőegylet példa értékű hatékonysággal, mindazonáltal rokonszenves szerénységgel, mondhatni különösebb hírverés nélkül haladt előre a maga meghatározta úton. Szabó Zsoltné elnököt, aki az egylet létrehozásának ötletadója és motorja is volt, a jubileum apropóján kérdeztük. A világot nem tudjuk megváltani, de igyekszünk egy kicsivel jobbá tenni - Az első évben a szekszárdi Szivárvány iskola felkarolása szerepelt legfontosabb terveink között - emlékezett az elnök a kezdeti időszakra. Szaloncukor, könyv, játék - Mint tudjuk, ebben az intézményben hal•

zottan hátrányos helyzetű gyermekek tanak. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy karácsonyra valamennyi kisdiákot megajándékozzuk fél kilogramm szaloncukorral. Belekezdtünk egy gyűjtésbe is, melynek végeztével több mint száz könyvet és mintegy hetven játékot adtunk át a gyermekeknek, így segítve a napközi otthoni ellátást. - Ez volt az első lépés, amit újabb követett, de már egy másik iskolában. - A rákövetkező esztendőben már pályázatot írtunk ki a Garay János Gimnázium egy diákja számára. A feltétel az volt, hogy olyan fiatal jelentkezzen, aki tanulni vágyó, de anyagi okok miatt nem tudja képességeit még jobban kibontakoztatni. A nyertes fiatal, aki igencsak a rászorulók kategóriájába tartozott, 60 ezer forintot kapott tőlünk, ezt a pénzt többek között egy nyelvi táborra költhette, így fejlesztve tovább tudását. - Miből sikerül összegyűjteni ezt a pénzt, illetve a többit, amit csak ezután használtak fel? - Ekkor már egész jól gazdálkodtunk a pénzünkkel, azaz a tagdíjunkkal és adományainkkal. Tíz fővel alakultunk, havi ezer^^intos tagdíjat szedtünk, ez már évente 12 ezer forint fejenként. Emellett tagjaink hol háromezer, hol ötezer forint időszakos adománnyal leptek meg bennünket, azaz saját magukat. Az első három évben kizárólag erre a két forrásra számíthattunk. 2002-ben egyesületünk megkapta a közhasznú minősítést, ennek megfelelően 2003-ban már beérkeztek hozzánk a személyi jövedelamadókból származó egy-egy százalékos juttatások. Az SZJA révén ekkor közel 130 ezer forinttal, a rákövetkező esztendőben pedig mintegy 150 ezer forinttal gyarapodtunk. -Erre szokták mondani: ha egy üzlet beindul... - Sajnos, ettől az évtől kezdődően már biztos, hogy nem számíthatunk ilyen jelentős SZJA-adományokra: az egy százalékot eddig zömében a tagjaink utalták át nekünk, de közülük mind többen mennek nyugdíjba, s lesznek nagymamák... Remélem, joggal bízhatunk abban, hogy menet közben azért ismét megismernek bennünket olyan, aktív korú, még munkában lévő hölgyek, akik majd csatlakoznak hozzánk. - Úgy tudom, a Szekszárdi Nőegylet Egyesület híre, sőt, maga az egylet is eljutott a határokon túlra. - A Szivárvány iskolában végzett tevékenységünket elismerve keresett meg bennünket a megyei önkormányzat illetékese, tolmácsolva egy meghívást, melyet a bautzeni Frauenzentrum - Nőcentrum - küldött egy testvérmegyei, hasonló szerveződés számára, így kerülhettünk ki Bautzenbe. Meghívóink később visszaadták a látogatást, aminek költségeit, az egyhetes ellátást pályázaton nyert pénzből, illeve a megye hozzájárulásából biztosítottuk. Azóta sajnos csendesebbé vált a kapcsolatunk, amit sajnálunk, mert sokat tanultunk tőlük, s remélem, ők is tőlünk. A nők munkába állításáért ... Németországban - Milyennek látta Németországban, Bautzenben a nőkérdést és annak kezelését? - Az akkoriban meglepett bennünket, hogy külön referense volt a női ügyeknek. Ez a referens és az általa vezetett iroda csak azzal foglalkozott, hogy miként lehet a nőket újra munkába állítani. Ilyesmi nálunk nem volt, jóllehet mind nagyobb mértéket öltött a nők munkanélkülisége. Ma sincs nálunk ilyen tisztség és hivatal. Céljaiban talán az esélyegyenlőségi minisztérium idézi még valamelyest a német példát, de azért ez a tárca nem kizárólag a nőkért van. - Ezen rövid kitérő után még bizonyára lenne mondanivalója a többi nőegyleti segélyakcióról. - Igen, hiszen még 2001-ben létrehoztuk az Egy lépés alapítványt. Ez a fogyatékos gyermekek nyári táboroztatását szolgálja. Az általunk biztosított 60 ezer forint révén tizenöt gyermek, illetve kísérő nyaralhatott Vajtán. Elmentünk, megnéztük őket, szívszoríto élmény volt látni azt, hogy miképp igyekeztek ezek a fogyatékkal élő, nagy szeretetet igénylő és adó fiatalok teljes életet élni. Amikor a fejlesztő gyakorlatok alkalmával a mozgássérült gyermek önállóan felállt és egymaga tett meg néhány lépést... Azt a boldogságtól csillogó szempárt mindenkinek látnia kellett volna, nemcsak nekünk. De érnek bennünket hasonlóan katartikus élmények a Szivárvány iskola karácsonyi ünnepségein is. Tavaly az egyik magántanuló kislány versmondásakor nemcsak mi törölgettük a szemünket, hanem mások is... A megajándékozottakat az iskola választja ki... Egyébként ennél az intézménynél évről évre öt-öt szülőt is megajándékozunk élelmiszercsomaggal. A megajándékozottak körét •egyébként az iskola valasztja ki, a rászorultság alapján. Csomagjainkban tartós élelmiszer, olaj, cukor, liszt, tészta, májkrém, emellett gyümölcs található. Ezzel együtt évente felveszünk valamilyen új tevékenységet az addig megszokottak közé, anélkül, hogy bármelyik korábbit is feladnánk. Támogattuk a gyermekétkeztetési alapítványt, tavaly pedig két árva fiatal részesült nőegyleti juttatásban. Két egyetemista lány, egy leendő vegyészmérnök és orvos fordult hozzánk, mi pedig segítettünk nekik. Nemcsak anyagilag, de például nyári munka szerzésével is. S a múlt évben a Méltósággal az út végén - Hospice alapítványnak lettünk alapító tagként az egyik fő támogatója, a református egyházmegye mellett. Ők 70 ezer, mi 50 ezer forinttal járultunk hozzá ahhoz, hogy ez a kezdeményezés működni tudjon. -Az ötéves évforduló alkalmából pedig egy rajzpályázatot írt ki az egyesület. - Ennek Hajolj közelebb a címe, s az alsó tagozatosok kaptak lehetőséget arra, hogy a segítő szándékról és a szeretetről vallott gondolataikat rajzban is megörökítsék. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a legkisebbek miképp élik meg azt az erkölcsi parancsot, mely szerint segíteni és szeretni kell a másikat, a gyengébbet, a rászorulót. Segítő szándék - Mi adja önnek azt az energiát, belső késztetést, melynek révén ilyen kiterjedt karitatív tevékenységetfolytathat a nőegylet? - Az az igazság, hogy magamról nem könynyű beszélnem. Tény az, hogy hozzám nagyon közel áll az, ami mostanság is meghatározza mindennapjainkat: a segítő szándék. Örömmel végeztem annak idején a munkámat a Fogyasztóvédelmi Hatóságnál, de most már nyugdíjasként,, kizárólag azzal foglalkozom, amit szeretek. így vannak ezzel egyesületi tagjaink, társaim: most már tizennégyen vagyunk, s nem kívánunk megállni. A világot nem tudjuk megváltani, de igyekszünk egy kicsivel jobbá tenni. - di -