Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-03-20 / 9. szám

2005. MÁRCIUS 20. , SZEKSZÁRDI VASARNAP sodik fellépése alkalmával, 1966 januárjában két napig tar­tó tüzelés után is csak 15 fokig tudták felfűteni a Megyeháza nagytermét. A rendezők nem kis izgalommal vezették be a művésznőt a hideg terembe, aki kedvesen próbálta vigasztalni őket: „Tudják, mit? Engem majd hevít az izgalom és a nem csekély fizikai munka, a közön­ség pedig felöltözve majd csak kibírja!" A koncert végére nem csupán a terem, a hangulat is felforrósodott a kitűnő zongo­rajátéktól. ...ha zene nem lenne, nem lenne érdemes élni Természetesen a helyi elő­adók is rendszeresen szerepel­tek a hangversenysorozat prog­ramjában. Hűsek Rezső bemu­tatkozó koncertje az 1955/56-os Jrangversenyévadban volt, szép ^wiények fűződtek a Thész László vezényelte Városi Kama­razenekar, a Szövetkezeti Mad­rigálkórus dr. Partos János diri­gálásával, ifj. Tucsni László he­gedű, és Lázár Noémi zongora közreműködésével adott kon­certjeihez is. Különösen megha­tó volt, amikor az egykori tanít­ványok (Besenyő Hedvig, Falussy Mária, Lányi Péter, Le­vente Judit, Takler Ibolya, Thész Gabriella, Thész László, ifj. Tucsni László, Véghelyi Mik­lós, Zoltán Ildikó) közreműkö­désével szerveztek koncertet a 10 éves jubileumát ünneplő Ze­neiskola és tanárai tiszteletére. Az értő közönség utánpótlá­sának nevelésére az 1962/63-as évadtól ifjúsági hangversenyso­rozatot indítottak, később pedig Tucsni László ötlete alapján ^^ervezték meg a Szekszárdi Ze­^P^'k'j Nyár rendezvényeit a Me­gyeháza udvarán. A Zenebarát kör utolsó ren­dezvénye a Megyeháza nagyter­mében 1970. március 6-án Tusa Erzsébet zongoraestje volt. Az új helyszínen, a Babits Mihály Művelődési Házban április 4-én elsőként a több mint százfős Bu­dapesti Postás Szimfonikus Ze­nekar, majd - mintegy a folyto­nosságot jelezve - Fischer Annié koncertezett. Tucsni László, aki egyszer úgy fogalmazott, „ ...ha zene nem lenne, nem lenne érdemes élni" tragikus hirtelenséggel távozott a város zenei életéből: miután leadta tudósítását a mai főisko­la E-épületében lévő Népújság szerkesztőségébe, kilépve az ut­cára összeesett és meghalt. Nem volt még ötvenéves. Zenebarátok és sportolók, tisztelőinek soka­sága kísérte utolsó útján. Szabó Géza Névadójukhoz hűen érdekes, kalandos utazásokon vesz­nek részt évente háromszor-négyszer a Jelky András Egyesület tagjai. Ha nem is olyan távoli, egzotikus tája­kon, mint a híres utazó. A TIT (Tüdományos Ismeretter­jesztő Társulat) országjárás-vezetői szakosztályának egy­kori tagjaiból alakult egyesület célja Magyarország és a határ menti magyarlakta területek minél jobb megisme­rése. Ezért ritkábban látogatott, kevésbé ismert területek­re szerveznek túrákat. Az így szerzett újabb és újabb is­mereteket később átadhatják az általuk kalauzolt csopor­toknak. Az országjárás-vezető nem azonos az idegenvezetővel. Ők kizárólag belföldön, illetve az egykori nagy Magyarország te­rületén vezetnek túrákat. Kép­zésükben hangsúlyosabb a mű­vészettörténet, a földrajz és a történelem, idegennyelv-isme­retre nincs szükségük alapve­tően. A Jelky András Egyesületet Budapesten jegyezték be, de az ország több táján vannak tagjai, legtöbben, mintegy 60%, a Dél­Dunántúlon - mondta a Tolna megyei szervezet vezetője Bucher Flórián. A megyénkbe­liek összejöveteleihez a Babits Mihály művelődési ház biztosít termet. A 36 tag közül sokan nyugdíjasok, mégis újra és újra továbbképzik magukat az isme­retterjesztő túrák segítségével. Fiatal idegenvezetőket, érdek­lődőket is szívesen fogadnának. Ehhez a tagjelölteknek vizsgát kell tenniük. Az ismeretlen Kárpátalja Petőfi írt Bánk bán című mű­vet? A kérdés értelmetlennek tűnt a jelkysek számára is, hát persze, hogy nem ő írta a Bánk bánt. A munkácsi vár múzeu­mában azonban váltig a nagy magyar költőnek tulajdonítot­tak egy ilyen című művet. Far­kas János, országjárás-vezető nem volt rest, könyvtárban utá­nanézet, és kiderítette, Petőfi­nek valóban volt ilyen címen egy 227 oldalas könyvecskéje. Az 1989-ben létrehozott Szinevéri Nemzeti Parkban rit­ka állatokkal és növényekkel ta­lálkozhatnak a látogatók. Emellett olyan páratlan csodát is láthatnak, mint a jégkorszak után keletkezett tó, amelynek sima, áttetsző vizében a környe­ző hegyek tükröződnek. Keve­sen tekintik, tekinthetik meg az igen elhanyagolt aknaszlatinai sóbányát. Itt a kedvező mikro­klíma asztmás gyermekeket, felnőtteket gyógyít, akik állapo­tuknak megfelelően 1-6 órát töltenek a föld alatti kórház­ban. A bányában ipari só ter­melése már alig folyik. Az elha­gyott járatokban ki­virágzott a só, jól felismerhető alakza­tokat hozott létre, pl. sárkányt vagy egy anyát gyermekével. Az iható vizű Tisza-tó A természet szép­ségeit következő ki­rándulásukon sem kellett nélkülözniük az országjáróknak, bár a Tisza-tóért ko­rábban sokan ag­gódtak. A helyi ve­zető megkóstolta a tó vizét így bizonyí­totta, hogy a Tisza ci­ánszennyeződése ide nem jutott el. A zsilipeket ugyanis teljesen lezárták a kritikus időszakban, így a mérget a folyó tovább szál­lította, a tóba viszont egy csepp sem került. A Balatonhoz ha­sonló, de azt inkább túlszárnyaló turistaparadicsom alakult ki itt mára. A mesés Somogy A somogyi Bőszénfa varázsos élményeket rejt. A kisgyerme­kes családok számára létreho­zott Meseszállóban rengeteg já­ték várja a kicsiket, mindenütt mesében érezhetik magukat. A közeli Szarvas-farmon kezes szarvasokkal találkoztak az or­szágjárók. Feledhetetlen, nem mindennapi élmény volt szá­mukra a tőlük nem messze csordában vonuló majd' száz szarvas. A szennai falumúzeum Somogy építészeti, kulturális hagyományait mutatja be. A csoport éppen esküvőre érke­zett ide, ugyanis a skanzen temploma kedvelt házasságkö­tő hely. A vendégváró Siklós Meghívták a tolnai országjá­rókat Siklósra, ahol, mint a he­lyi idegenvezető elmondta, Ma­gyarország legépebben maradt vára található. Találkoztak itt az igazi Tenkes kapitányával is. Zenthe Ferenc éppen arra járt, és nem fáradt bele az auto­grammkérők ostromába. Még annak sem állt ellen, hogy egy közös csoportképet készítsenek vele. Számos vallás él itt békében együtt. Az országjárók megláto­Baján a Jelky-szobornál - egy közös kirándulás emléke 2003-ból gatták a török, azaz muszlin és az ikonokkal teli ortodox gö­rögkeleti templomot is. A cso­port tagját, az életteli, 83 éves Marth Jánost a templomláto­gatás a csángó miatyánk elő­adására késztette: először táro­gatón játszotta el a dallamot, majd elénekelte. A városnézés után egy hatal­mas szőlő közepén álló vendég­fogadóban pihentek meg. Itt minden ételt egy szabadtéri ke­mencében készítettek. A tulaj­donos elmondta, hogy a vörös­borra azt írják, villányi, így drá­gábban tudják eladni, a fehérre pedig azt, hogy siklósi, így töb­bet ér. Mindez csupán csipetnyi íze­lítő a Jelky András Egyesület színes kalandjainak sorából. A Tolna megyei szervezet veze­tője így összegezte a tanulságot: - Rengeteg tapasztalatot lehet így szerezni. Kovács Etelka

Next

/
Thumbnails
Contents