Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-03-20 / 9. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. MÁRCIUS 20. „A város mindenese": a sporttudósító zenebarát A szimfonikusok stoppal, a vendégek gyalog jutottak haza Tucsni László gimnazistaként, kezében hegedűje... dolgozó Tucsni László a megyei tanács művelődési osztályára került. A pénzügyi csoport vezetőjeként lehetősége volt arra, hogy a zeneiskola szervezésével párhuzamosan 1955ben megszervezze a Zenebarát kört, a szekszárdi hangversenyéletet. Az évi 810 hangverseny feltételeinek biztosítása komoly munkát jelentett: a koncert előtt a székeket az irodákból kellett Szekszárdi Zeneiskola

1 egykori gondnoka emlékezetéből elősorjáznak a kiváló művészek, együttesek nevei: Perényi Miklós, Agav Karola, Lukács Pál, Vámos Ágnes, Mátray Ferenc, Hernádi Lajos, Jandó Jenő, Lukács Pál, Kovács Dénes, Ilosfalvy Róbert, ,SzendreyKarper László. A MÁV Szimfonikus Zenekar, a Tátrai Vonósnégyes, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a külföldiek közül a japán Yoshio Uno, Meiko Myazawa, Romániából Stefán Ruha, a szovjet Oleg Kriszna, Tatjana Csekina, Marina Csajkovszkaja, Szemjon Krucsin hangversenye csak néhány az összességében több mint 150 A fiatal Tucsni László hivatali munkáját az első pillanattól mély kötelességtudattal végezte, de gyermekkora óta tartó zene iránti rajongása az évek előrehaladtával sem kopott meg. Sőt, az internálásból hazatérő barátjával, a zeneakadémiát végzett Kaszás Endrével pezsgő hangversenyéletről álmodtak a világháborús veszteségeit leltározó Szekszárdon! A Megyeháza nagytermében, a Barabás-házban, vagy a rendőrség mai helyén, a Várközben lévő Kaszásházban - 1946-49 között 30 koncertet szerveztek. Nem ismertek lehetetlent: a meghívott művészek gázsiját sokszor a helybeli „előzenekar" (amelynek tagjai között ott találjuk R. Bogdán Editet, Berényi Istvánt, Theisz Lőrincet, a postán dolgozó Juhász bácsit, a rendőrzenekarban játszó Véghelyi Miklóst, vagy a trombita helyi virtuózát, Jaszenovics Gézát) által összemuzsikált adományokból fizették ki. így kerülhetett sor Fischer Annié első szekszárdi zongoraestjére is 1948-ban. A plakátokat, a meghívókat Kaszás Endre készítette el saját nyomdájában, s a művészek szállásáról, vendéglátásáról is többnyire ő gondoskodott. Miután az államosítást követően kivándorolt Izraelbe, hogy Haifában saját zeneiskolát nyisson, távozásával egy időre vége szakadt a színes hangversenyéletnek. Családias hangulatban A tanácsok megalakulásával az addig a tanfelügyelőségen vöUÜnké/

ó ' O - '<J Az újvárosi temetőnél 1971. július 17-én a gépkocsik sokaságát látva egy átutazó megkérdezte, hogy kit temetnek. „A város mindenesét" - hangzott a felelet. S valóban: Tucsni László, a fáradhatatlan jogász, lelkes zenebarát, sportújságíró 50 éves korában bekövetkezett tragikus haláláig Szekszárd életének meghatározó alakja volt: negyedszázadon át a város zenei életének szervezője. összegyűjteni, a zongora becipelése a terembe önmagában is „nehéz" feladat volt. Emellett gondoskodni kellett a terem beés visszarendezéséről, fűtéséről, a plakátok, meghívók elkészítéséről is. Az egész Tucsni család sürgött-forgott: az apa éjszakánként stencillemezekre gépelte a Zenebarát újság szövegét, a gyerekek címezték meg és vitték a postára a kinyomtatott, háromba hajtogatott lapokat. A koncerteket Létay Menyhért konferálta, a lap hasábjain kért kisebb-nagyobb segítségre pedig mindig akadt jelentkező „zenebarát". A szinte teljes hazai zenésztársadalommal és számos külföldi kiválósággal történt találkozás, a koncertek után a Kispipában vagy a Garay Szálló éttermében folytatott baráti beszélgetés bőséges kárpótlást nyújtott a fáradságért. Tucsni Lászlóné Szilárd Kató néni, a koncertből, melyet Tucsni László szervezett. Az első nyugati vendég keletről Nyugati - igaz keletről érkezett - művészt először 1963 nőnapján hallhatott a szekszárdi közönség: az akkor még a Széchenyi u. 66. szám alatt lévő BM-klubban Yoko Kono zongorahangversenye kápráztatta el a jelenlévőket. A már dédmama korú hölgy szeme még ma is különösképp csillog, amikor a •svájci, de spanyol származású Nicanor Zabaleta 1967-es fergeteges sikerű hárfajátékára, és az azt követő lelkes hangulatú, éjfélig tartó beszélgetésre emlékezik a Garay Szálló éttermében. Az óriási siker mellet^^ koncert ezúttal sem volt zökl^^ nőmentes. Kezdéskor, pontosan fél nyolckor frakkban megjelent a Megyeháza nagytermében a művész, és a pódiumon állva várta a szokás szerint csak lassan szállingózó közönséget. Idegtépő pillanatok voltak, amit a koncert végén a több mint 430 fős hallgatóság ovációja ellensúlyozott. Azért másnap is volt ok az izgalomra, amikor az akkor hihetetlen nagy összegnek számító százezer forintra biztosított hárfát a reggeli vonathoz az AKÖV darabáru részlege elfelejtette kiszállítani... A késések, a bérletek árának befizetése, a vidékről, Bátaszékről, Bonyhádról érkező koncertlátogatók utaztatása mindig problémát jelentett, de az is előfordult, hogy a pécsi szimfonikusok stoppal, a vidékig ek pedig kocsikon és gyalog tottak haza, mert az összes buszt a szegedi árvízhez rendelték. Külön odafigyelést igényelt a terem fűtése is: a közönség ne fázzon, de a művész se ússzon a verítékben. Fischer Annié má... és családja körében (Hűsek Rezső felvétele) 1