Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-02-22 / 5. szám

SZEKSZÁRDI 2004. FEBRUÁR 22. VASÁRNAP MELLÉKLET S EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 71. Gróf Batthyány Tivadar élete Ha a dzsentri fogalma nem kopott vol­na el, az eredeti angol értelemben ír­hatnánk róla, hiszen főnemes létére valódi vállalkozó: hajdanán a felső tíz­ezerből egyedül az ő tengerjáró hajói szelték a nagy vizeket. Nekünk még­sem ezért érdekes, hanem mert Szek­szárd országgyűlési képviselője volt. Kalandos úton jutott el idáig. Zalaszentgróton született 1859. február 23-án: mind ő, mind jöven­dő felesége az első magyar minisz­terelnök távoli rokona. Legkevésbé sem szokványos, hogy a fiumei tengerészeti akadémiát végezte, majd négy földrész csodáit ismerte meg hajóstisztként, mígnem újabb vizsgák letételével a később elhíre­sült Novarára került Sterneck ten­•-nagy hadsegédeként. Gyakorlati >asztalatai után állami megbíza­tást vállalt, a fiumei tengerészeti osztály vezetője lett, irányításával épült a Monarchia korszerű, óce­ánjárókat befogadó kikötője. (Érde­kes helyi vonatkozás: ennek terve­zője részben a szekszárdi Ferdi­nánd Lajos volt.] Tudását váratlan fordulattal kép­viselőként hasznosította 1892-től: Fiume örömmel szavazott neki bi­zalmat* szabadelvűként. Hamaro­san a millenniumi kiállítás tengeré­szeti részének bemutatóját rende­zi. Fényes állami karrier várt volna rá, de ő a korrupcióval behálózott államapparátustól egyre távolabb került. így esett meg az a furcsaság, hogy a zurányi kerület előtt sza­badelvűként, 1905-ben pedig már függetlenségi '48-as pártiként vá­lasztotta honatyának. Ekkor egyik vezető alakja lett a széles körű ösz­szefogást hirdető balpárti szövet­ségnek. Különös társaság volt ez: tagjai között több jövendőbeli mi­niszterelnök is megtalálható Beth­len Istvántól Simonyi Semadam Sándoron át Teleki Pálig, és gróf Károlyi Mihályig, de másrészt tagja Áchim András is. Szekszárd ekkor még nem tudott róla: örömmel vette tudomásul, hogy a lemondott Tisza István utol­só hivatali napján aláírta a rende­zett tanácsú várossá válásról szóló kérvényt... Öt év múlva már Bat­thyány nevétől volt hangos a me­gyeszékhely, ahol a hatósági nyo­más ellenére, katonaságnak, kard­lapozásnak fittyet hányva válasz­tották meg, igaz, mindössze 61 sza­vazattöbbséggel. Muzsika lehetett vérbeli '48-as eleink fülében a hon­atya ekkor leírt gondolata: „Nem tudok olyan modern és szabadelvű gondolkodású embert elképzelni, aki nem ismerné el azon elvitázha­tatlan tényt, hogy abban az általá­nos forrongásban, amely a század jellemvonása, a jogos érdekek ki­eszközlése, a társadalmi ellentétek kiegyenlítése, s ezután a nyugod­tabb jövő biztosítása, a különböző társadalmi rétegek helyes irányban való szervezésétől függ." Egy évtized múltán nyílt lehető­sége elvei megvalósítására: 1917-től az Eszterházy-kormányban a király személye körüli miniszter, aki ti­tokban a különbékén munkálkodik legtöbbet. A Károlyi-kormány ide­jén nemcsak belügyminiszter, ha­nem a népjóléti és munkaügyi tár­ca megalapítója s az első kényel­metlen bársonyszékének tulajdo­nosa is. Ma már elképzelhetetlen, de címei vállalására külön enge­délyt és bizalmi szavazást kért a szekszárdiaktól, akik első minisz­terüket benne tisztelték és szeret­ték. Ezért is írt hozzájuk nyílt leve­let 1920 elején, hiszen ha valaki, ő tudhatta, kicsoda Horthy Miklós el­lentengernagy. Talán meglepő, de Batthyánynak köszönhetjük - egy Tolnán kidolgozott program alap­ján - az általános és titkos választó­jog elfogadott törvényjavaslatát is. Mindezt azonban már visszavonul­tan érte meg az 1931. február má­sodikán elhunyt képviselő. Dr. Töttős Gábor Magyar Borvárosok Szövetsége A Magyar Szőlő- és Borvárosok Egye­sülete 2004. február 19-én elnökségi ülést tartott, amelyre az elnökségi ta­gokon kívül az Ellenőrző Bizottság tag­jait is meghívták. Az egyesület elnöke Kocsis Imre Antal, az elnökség tagjai: Barkóczi Ferenc (Kiskőrös) és dr. Huruczi Csaba (Eger). Az Ellenőrző Bi­Aftság tagjai: Takács Gyula (Villány), ^^ovai Gáspár (Csongrád), Barabásné Czöver Ágnes (Gyöngyös). Az egyesü­letnek jelenleg 18 város a tagja. Az elnökségi ülésen javaslatok születtek az egyesület alapszabá­lyának és Szervezeti és Működési Szabályzatának módosítására és ja­vaslatokat készítettek elő a soron következő közgyűlés számára az egyesület számviteli, pénzügyi, ügyviteli tevékenységével kapcso­latos feladatok elvégzésére. Egy tagfelvételi kérelem (Mecsekná­dasd) ügyében is határoztak. Az egyesület célja a minőségi borturizmus fejlesztése, a magyar­országi szőlész-borász hagyomá­nyok megőrzése, a tagok közös fel­lépésének koordinálása országos és nemzetközi téren. Továbbá a borfogyasztás kultúrájának terjesz­tése és a szakmai újítások terjeszté­sének elősegítése, a „Magyar szőlő­és borváros" cím adományozása. A szerződő városok együttműködnek abban is, hogy egymás szőlőter­mesztéssel és bortermeléssel kap­csolatos hagyományait megismer­tetik, termékbemutatókat tartanak, rendszeres borversenyeket rendez­nek, ahol a legjobb minőségű fajta­és tájjellegű borokat díjazzák. Az egyesület tagjai előmozdítják a bor­vidékeken a borutak kialakítását és együttműködnek a szakmai rek­lám- és propagandatevékenység­Ötödik kötete jelenik meg a na­pokban a Szekszárdon élő író-új­ságíró Varga S. Józsefnek, aki je­lenleg a Szabad Föld főmunkatár­sa. A kis haza című 416 oldalas könyv a Nők Lapjában megjelent publicisztikák, tárcák és riportok „közreműködésével" az 1970-es, 1980-as évek Magyarországába ka­lauzolja az olvasót. A kis haza a Babits Kiadó gondo­zásában, Fejős Károly szerkeszté­sében lát napvilágot. A kötet írásai­hoz méltó címlap Budai Tibor gra­fikus művész alkotása. Nem csak a korábbi könyvbemu­ben, legközelebb az Utazás 2004 kiállításon szórólapokkal, amely a borvárosok legfontosabb rendezvé­nyeit fogja tartalmazni. Az egyesület működésének anyagi forrásai: tagdíjak (évi kb. 1,8 millió forint), pénzbeni adomá­nyok, pályázati támogatások. A tagdíjak mértékét és módját (tele­pülés nagyságától függően) a köz­gyűlés határozza meg. (bgyel) tatókon összegyűltek és a koráb­ban megjelent kötetek eladási szá­mából következtetek Varga S. Jó­zsef népszerűségére, hanem a fal­vakat járva is rendre találkozom tisztelőivel, akik szeretettel érdek­lődnek róla, kérdik, mikor jön ki új kötete, s arról is beszámolnak, mi­lyen hatással volt rájuk a hetilap legutóbbi számában közölt írása. Varga S. József újságírói és írói hitvallását legnagyvonalúbban, mégis leghűebben az eddig megje­lent beszédes köteteinek címe kör­vonalazza: Hűség, Hátország, A kis ember, Hazai és A kis haza. - hm ­ÉSZ-LELETEK 23. Bálanyatej Ilyen fogalom természetesen nincs, eddig csupán külön-külön létezett. Az anyatejet életünk első, legnehezebb lépéseit (sőt rugda­lózásait) segítő édes emléknek hisszük. Ezzel szemben a bálanya fogalma legföljebb csak ködlik: az a tisztes és tehetős hölgy volt ő, aki vállalta tekintélyével a mulat­ságok személyi és anyagi részé­nek összefogását. A hangsúly ez utóbbin volt - és lehetne. Akkoriban hosszú listákon kö­zölték a jegyeiket jelképesen meg­váltók és felülfizetők névsorát, s ebből eleink pontosan tudták, ki hol áll a társadalmi ranglétrán. Megyei vezető, polgármester, de tisztes iparos, hivatalnok vagy pa­rasztbirtokos sem engedhette meg magának, hogy kimaradjon, ne megfelelő súllyal szerepeljen. A báli rendezők nem véletlenül adtak számot az eredményről: mindig pontosan tudni lehetett, mennyi gyarapítja abból a rende­ző egylet, s mennyi a városi szegé­nyek kasszáját. Ez utóbbi érdeké­ben már 150 éve is rendezett „ál­orcás bált" a megyeszékhely de­rék elitje. Mostanában valahogy mintha nem lenne olyan nagy új­ság sem az álarc, sem a bál. Nem is ezt sajnálom, hanem ama éltető csöppeket, amely oly sokszor és oly jó helyen segítettek - abban a sötétnek hitt múltban. -ős -bor Varga S. József: A kis haza Batthyány Tivadar 1905-ben

Next

/
Thumbnails
Contents