Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-12-19 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2004. DECEMBER 19. A pró, hibás lábú emberke sietett ki a názáreti zsinagóga ajtaján. Odafutott, az udvar sarkába felállított nagy kereplőhöz és meg­forgatta. Ő volt az első, aki szombatnapon dolgozhatott. - Kererep - kererep! A kereplő fülsértő zajt csapott. Madár rebbent fel a háztetőről. Sebe­sen vágott fel a magasba, mint a kilőtt nyílvessző. Nem az embertől ijedt meg, mert azt ismerte. Naponként ott látta a zsinagóga udvarán, amint söpörte az utat, és tömlőkben hordta a vizet a rabbi házához. A Hang volt félelmetes, amit madárfül el nem viselhet. - Kererep - kererep! Hangjára megváltozott a falu képe. Kutyák vonítottak minden udva­ron, kinyíltak a kapuk, és kiabáló gyerekek szaladtak ki az utcára. Az egyik karikát kergetett, a másik rongylabdát dobott előre, ami után vagy húsz gyerek vetette magát. A kémények kibukták magukból az első füst­gomolyagot. A szomszéd ház udvarán végigsietett egy öreg anyóka, ke­zében kis búzás vékát tartott, amiből szélesen szórta a magot a galamb­dúcok alá. - Kererep - kererep - vége a szombatnapnak! Az égen felszikrázott az Esthajnalcsillag. Mint mennyei beleegyezés hunyorgott le az emberekhez, hogy ismét megkezdhetik a munkát, mert elmúlt az ünnep. Giddél, a templomszolga derűsen nézte a falu megelevenedését. For­gatta a kereplőt, és élvezte a hatalmat, amit az adott neki. - Elég már, Giddál! A zsinagóga ajtaján kilépett a gyülekezeti vének legtekintélyesebbike, Sallum, a farizeus. Bosszúsan integetett a szolga felé. A szolga sajnálkozva abbahagyta a zajcsinálást. - Mi szükség van ilyen hosszú kereplésre? - zsörtölődött az öreg. ­Adonáj hallást adott nekünk Te meg süketté tennél mindenkit. Kitódult az ajtón a férfiak csoportja. Nemigen törődtek a zsémbes Sallummal. Vidáman tessékelték egymást előre, egykettőre megtelt ve­lük a kis falusi templomtér. A hangokból meg lehetett állapítani, hol vannak a fiatalabbak. Jó kedvű kiáltozások adták hírül az öregnek, hogy a tér sarkaban verődtek össze azok, akik még nem tudják, hogy az élet­ben minden hiábavalóság. Most lépett ki az utolsó férfi az ajtón. Magas, szélles vállú ember. A haja deresedett, szakállába is fehér csíkokat fes­tett már az idő. Kezében tartotta az imaszíjat, tekintete fürkészve járt végig az embereken. Megtalálhatta, akit keresettt, mert egyenesen megindult a tér köze­pének. Az építőmesterek beszélgettek ott. H. Németh István „...gyermek - Olcsóbban sem építem meg! - tüzeskedett köztük egy kis gömböc ember. -Aki széles felházat akar húzatni az otthonára, az fizesse is meg! A magas férfi megállott mögöttük. Észrevették. A kis kövér odafor­dult rögtön hozzá. -József, te megépítenéd 500 dénárnál olcsóbban a gazdag Matifu pék új házát? A férfi megrázta a fejét. Mintha pincéből jött volna a hangja: - Beszédem volna veled, Mehida. - Mit akarsz? - érdeklődött a kis ember nyugtalanul. - Útra kell kelnünk Betlehembe - válaszolt József. - A császár paran­csa, hogy összeírásra mindenkinek a szülővárosába kell mennie. - O, az átkozott filiszteus zsarnok! - Meg az az átkozott hitszegő Heródesünk! - A Választott Népet merik megszámolni! ^^ - Mikor az Úrral erősebbek vagyunk és hatalmasabbak minden népna^J Nagy harag borzolta fel az indulatokat. Hamu alatt pislákoló parázs volt még mindig Izael gyülekezete. József elszomorodottan bámult maga elé. Jórim, a kőműves részvéttel tette vállára a kezét. - Éppen most kell mennetek, amikor várandós a feleséged. Még talán Autóipari kábelek „Pfannenschwarz-módra » A 2002-es névváltoztatás jogát (CSP Kft.-ről Pfan­nenschwarz Kft.-re) a szekszárdi cég teljesítményével érde­melte ki. így felvehette anyacége nevét. A Pfannenschwarz Kft. jelenlétével segítette a város ipari fejlődését. Dolgozóival szoros kapcsolatot tart fenn, hangsúlyt fektet a foglalkoztatottak munkakörülményeire is. A városi, illetve a kistérségi közösségi élet­ben is részt vállal. Rendsze­res támogatásokkal segíti főként a szekszárdi megyei kórház alapítványát, vala­mint több kulturális ese­mény támogatójaként is fel­tűnik. De ki is a Pfannenschwarz Kft.? A Pfannenschwarz Kábel­konfekció Gyártó Kft. 1992. óta létezik Magyarországon. A németországi anyacéget 1958-ban hozta létre Fritz Pfannenschwarz, családi vállalkozásként. A folyama­tos technikai fejlődés és nö­vekedés eredményeképp a cég terjeszkedni kezdett Európában. A megbízható és precíz munkaerő miatt esett a választás hazánkra. A '94-es első csar­noképítés óta a cég magyarországi telephelyén már több be­ruházás is sikeresen befejeződött. Elkészült újabb 2 csarnok­épület és a szociális helyiségeket is kibővítette a vállalat a mind kényelmesebb munkahelyi légkör érdekében. A szekszárdi gyártás 1994. február 14-én indult, 40 fővel. Mára a cég közel 350 főre gyarapodott. Profiljukba autóipa­ri kábelek gyártása, összeszerelése tartozik. A szekszárdi te­lephely szállít kábeleket elektromosan állítható autóülések­hez, ajtókhoz (ablakemelők, világítás, stb.), ABS-hez, autó­klímához, különböző belső és külső világításokhoz, moto­rokhoz, illetve egyéb belső alkatrészekhez. i Az autóiparban a beszállí-" tók számára kötelezően al­kalmazandó követelménye­ket tartalmazó QS 9000-es minőségirányítási, elvárási és szabványrendszert 1999­ben vezette be a németor­szági vállalat. 2004-ben pe­dig a Selyem utcai telephe­lyen vezették be az ISO/TS 16949:2002-es rendszert, mely egységes követelmé­nyeket fogalmaz meg a jár­műipari beszállítók minő­ségügyi irányítási rendszeré­re vonatkozóan. A szekszár­di telephely szoros kapcso­latban áll a németországi vállalattal. Online, közvetlen kap­csolat áll rendelkezésre a Pfannenschwarz GmbH és a ma­gyarországi cég közötti kommunikációhoz. A cég vállalati politikájához tartozik a vevőkkel közösen történő fejlesztés a hasznosság növelése érdekében, hosszú távú céljaik között pedig a vevői elégedettség növelése szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents