Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-12-19 / 40. szám

Érdekli? Bemutatjuk! 2004. DECEMBER 19. Egy kicsit lélegezz fel, örülj, mert egyre jobban közeleg az ünnep" „A karácsonnyal kapcsolatban pedig azt kérem, a szerintem nagyon fontos lelki készülődésről beszélgessen Bacsmai László plébános úrral." Sorozatunk előző részét az idézett mondattal fejezte be Tolnainé Szabó Beáta, a Csapó Dániel Középiskola élelmiszer-ipari gyakorlati oktatás vezetője. - A karácsonyt általában a szere­tet ünnepének titulálják, ami ki­mondva már-már közhelynek tűnik. Pedig nem az, hiszen a karácsonyi ünnepkör vallásos alapja: úgy sze­rette Isten a világot, hogy egyszülött fiát, Jézus Krisztust adta érte. - Miért ajándékozzuk meg egymást karácsonykor? - Amikor erről beszélek a gyere­keknek, a miért gyökerére mutatok rá. A Mennyei Atya legnagyobb ajándéka számunkra, hogy Jézus Krisztust elküldte hozzánk, vagyis nekünk ajándékozta. Ennek emlé­kére ajándékozzák meg egymást az emberek. - Beátától egy saját maga hímezte kis terítőt kaptam. Nagyon örülök ne­ki. Ezt azért említem, mert szerintem ez igazi ajándék. Sokan viszont kará­csony táján mináent megvásárolnak, ha kell, ha nem kell. - Belemehetnénk abba, hogy az ajándékozás szó is kicsit túlnőtte magát valódi jelentésén. Igazából az egész „ajándékozósdi" a világ sze­mével valamiféle vásárlási verseny, ami során egymásra licitálnak az is­merősök, szomszédok. Sok gyerek például drága - néha a szülők tehet­ségét meghaladó - számítógépet kap karácsonyra... Úgy látom, a vi­lág anyagi szemlélete ugyancsak be­lekúszott a karácsony megünneplé­sébe. Ezért olykor hiányzik belőle az a fajta ajándékozás, amikor nem az ajándékra, hanem az ajándéko­zottra és az ajándékozóra kell fi­gyelni. Az a legnagyobb ajándék, amikor az ember önmagából tud ajándékozni a másiknak. Arra gon­dolok, hogy például a szülő elhatá­rozza: jövő karácsonyig mindennap negyed-félórát játszik, beszélget, foglalkozik a gyermekével. Ez na­gyon sokat ér! - Ez biztosan így van, de sok kis­mama a gyes idején szinte egész nap játszik, foglalkozik a gyermekével. - Egy felmérést hozott le 1999­ben a Boldogabb családokért püs­pökkari körlevél, miszerint Magyar­országon az édesapák naponta 15 percnél többet nem foglalkoznak gyermekükkel, az édesanyák pedig átlagosan negyven percet. Ebben minden benne van. Persze, nem cse­csemőkre, hanem az óvódás és álta­lános iskolás korosztályra vonatkoz­nak az adatok... Összegezve: a ka­rácsonyt mindenki megünnepli, a nem hívők is, de úgy érzem, ők ki­csit a karácsony mellett ünnepel­nek. - A karácsony tiszteletére gyönyö­rűséges fenyőfákat díszítünk föl. Nem zavarja, hogy rengeteg fát vágnak ki? - Az egyik legszomorúbb dolog. Különösen elkeserít, ha az ünnep után egy-két nap múlva a kukák mellett látom tornyosulni a fenyő­ket. Egyébként odahaza mi nem víz­keresztig, hanem gyertyaszentelőig, február 2-ig tartottuk meg a feldíszí­tett karácsonyfát. Emlékszem, ami­kor katona voltam, s nem mehettem haza, anyukám február közepéig tartotta a fát, hogy én is láthassam. - Mi az advent jelentése? - Várakozást, eljövetelt jelent a maga hármas tartalmával. Egyrészt visszagondolunk az ószövetsé­gi nép messiásvárására, Jézus születése előtti századokra. A másik - a leglényegesebb - az ember saját felkészülése Jézus születésnapjának megünnep­lésére. Harmadsorban pedig a nagy várakozás Jézus - az ítélő Krisztus - második eljövetelé­re. Még kispap koromban ol­vastam egy idézetet valakitől: „Hiába született meg Jézus kétezer éve Betlehemben, hogyha nem születik meg most a te lelkedben." Tehát nekem, most kell felkészítenem a lel­kemet, hogy Jézus az én szí­vemben, lelkemben újra és új­ra megszülessen. - Az Ön asztalát is adventi koszorú díszíti. Rajta három lila és egy rózsaszínű gyertya. - Ez a szabályos adventi ko­szorú. Igazából az advent színe a lila. Am a harmadik vasár­nap az örvendezés vasárnapja, amit a rózsaszínű gyertya jel­képez. Ez az egyház részéről pszichológiai is, hiszen az eltelt két hét alatt az imádságban, a jó csele­kedetekben és a lemondásban pró­báltuk a lelkünket készítgetni, ami­be ennyi idő alatt bele lehet fáradni, ha az ember komolyan veszi a felké­szülést. És akkor azt mondja az egy­ház, egy kicsit lélegezz fel, örülj, mert egyre jobban közeleg az ün­nep. Ez a félidő. Olyan, mint a meccsnél. Gondolja el, ha azt mon­danák a focistáknak, hogy az adott mérkőzés félidő nélkül zajlik, csu­pán a két kapus helyet cserél és in­dul a következő 45 perc. Biztosan nem örülnének neki, s nem tudná­nak még olyan eredményességgel sem focizni, mint ahogyan most. Mi­ért? Mert a félidő kicsit a megpihe­nés és az előző háromnegyed óra ér­tékelése, valamint újabb erőgyűjtés a következő időre. - A vállalásokra utal? - Igen. Ennek az alapja, hogy azt erősítsük magunkban, amit a leg­gyengébbnek ítélünk. Azt szokták mondani, egy lánc annyira erős, amennyire erős a leggyengébb sze­me. Az adventi készülődés során az ember arról mond, le, ami a legne­hezebbnek tűnik. Én azt a vállalást tettem, hogy adventban nem vacso­rázom, csupán egy-egy almát eszem. - Plébános úr eredetileg Baranya megyei. - A sellyei szülőotthonban láttam meg a napvilágot. De Drávasztárán nevelkedtem, ott jártam iskolába. Óvodás nem voltam, mivel Sztárán nem volt óvoda. De nem sajnálom, hogy nem vittek bennünket Sellyé­re, mert a magyar gyerekek között elvesztettem volna horvát nyelve­met. Egyébként magyarul az iskolá­ban tanultam meg... Anyukám ma is Drávasztárán él, apukám sajnos már meghalt. Van egy öcsém, aki családjával két éve költözött Pécsre. -A nyolcadik osztály elvégzését vetően Pécsre került? ^P - Nem. Győrben, a bencéseknél folytattam a tanulmányaimat, s 1984­ben érettségiztem. Utána bevonul­tam Marcaliba. 1986-ban kezdtem meg tanulmányaimat - szintén Győr­ben - a Hittudományi Főiskolán, ahol 1991-ben diplomáztam, s akkor szenteltek pappá. Két évig Pakson voltam káplán, majd egy évre Szek­szárdra kerültem, utána 2003-ig - a szintén horvát községben - Fel­sőszentmártonban teljesítettem szol­gálatot. 2003 júniusában helyezett ide a püspök úr plébánosnak, s mint tudhatják, Szekszárd belváros, Újvá­ros, Decs és Őcsény tartozik hozzám. - Kivel folytassuk a sorozatot? - Egy földimmel, a dráva­keresztúri dr. Kustra József ezredes­sel, a Tolna Megyei Rendőr-főkapi­tányság vezetőjével. Érdekel, meny­nyire érzi magát Szekszárdon ott­hon, hiszen ingázik. Vajon ez a tény segíti, vagy gátolja a munkájában? V. Horváth Mária Fotó: Rühl Gizella r/pt)mirIand bútor KÉNYELEM ÁRUHÁZ Szekszárd, Arany János u. 4. (volt Domus) Tel.: 74/510-686 MIRLAND BÚTORBOLT Bonyhád, Szabadság tér 1. Tel.: 74/451-92 8 Töltse békességben és jó hangulatban az ünnepeket, és ha mindehhez még hiányozna egy szép étkező vagy ülőgarnitúra, esetleg egy új bútor a hálószobába, állunk rendelkezésükre! Nézzen be hozzánk, érdemes! i *

Next

/
Thumbnails
Contents