Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-12-05 / 39. szám

2004. DECEMBER 5. -Érdekli? Bemutatjuk!eitziné Hollendus Zsuzsanna, a Don Pepe Kft. dél- Dániel Középiskola élelmiszeripari gyakorlati oktatás vedunántúli régió-vezetője azért választotta beszélge- zetőjét, mert kíváncsi arra, kezelhetőek-e a tanulók, valatő partneremül Tolnainé Szabó Beátát, a Csapó mint arra, milyen ma a tanár-diák kapcsolat. R A szeretet és az odafigyelés hatékonysága - A pék-, a húsfeldolgozó- és a borásztanulók oktatását irányítom. A péktanulók elméleti képzése mellett gyakorlati oktatásuk is a feladataim közé tartoznak, a többi szakma esetében a szervezés és az ellenőrzés hárul rám. - Öröm, hogy már képeznek borászokat Szekszárdon. - Évekkel ezelőtt, úgy emlékszem 1996tól három éven át képeztünk borász technikusokat az iskolában, de az megszűnt. Magam is örülök, hogy idén szeptembertől - igaz, hogy szakmunkásképzés keretében - ismét indult borász-osztály. E •

pakra a tíz osztály elvégzését követően ehet bejutni, s két év után szerezhető meg a szakmunkás bizonyítvány. - A borásztanulók szakmai gyakorlata hol folyik és azt ki szervezi meg? - Több helybeli borásszal alakítottunk ki jó kapcsolatot még a technikus-képzés idején, s most ezt felelevenítettük. Annyira jó az együttműködés, hogy annak idején például a gyakorlati vizsgákat a Lisztpincészetben tarthattuk. A diákok gyakorlati helyeit elsősorban mi „szerezzük", ahogyan a pék- és a húsfeldolgozó tanulókét. Egyébként az ellen sem emelünk kifogást, ha egy-egy fiatal talál magának helyet. Olyankor oda általában a Kereskedelmi és Iparkamara munkatársával együtt ellátogatunk, s megbeszéljük a részleteket. - Meglehetősen sok tanulóval áll közvetlen kapcsolatban. Mit tapasztal, mennyire respektálják a tizenévesek a pedagógusodat? - Nagyon változó. Leegyszerűsítve: az otthonról hozott és elvárt viselkedési normák a meghatározók. Azt veszem észre, bár nem általánosítok, hogy a faluról jött gyerekek könnyebben kezelhetőek, mint a városiak, mert ott jobban működik a család. A városban élőkre a rohanás a jellemző. Egyik család azért törődik kevesebbet a gyerekekkel, mert a szülők rengeteget dolgoznak, vagy éppen elváltak, a másik család azért idegeskedik, mert az apa, vagy az anya munkanélküli lett... A rohanókat nem ítélem el, sőt kénytelen vagyok megérteni őket, hiszen nekünk is három gyermekünk van, s nem hanyagolható el az otthoni második műszak sem. Egyébként a diákok gondjait is át tudom érezni. - Gyermekeik milyen idősek? - Dániel 18 éves, most fog érettségizni Baján, ahova naponta ingázik. Péter 16 esztendős és a bátaszéki gimnáziumban tanul, Zsófia 9 éves, s a katolikus iskolába jár, mellette népzenei hegedűt tanul... ni, s kicsiket akartam tanítani, ahogyan édesanyám tette harmincvalahány éven át. - Hova valósi a Szabó család? - Gyöngyösi. Férjemmel, aki szintén pedagógus, Szegeden ismerkedtünk meg. Ö a Juhász Gyula főiskolán, én pedig az élelmiszeripari főiskolán tanultam. Amikor végeztünk, férjem Sióagárdon kapott állást és szolgálati lakást. Apósom halála után kapott örökségből egy tíz emeletes házban két szobás lakásra fizethettünk volna be. Tehát az építkezés mellett döntöttünk, ami hőskorban, 1982-ben történt. Mi nem akkor vettünk téglát, amikor volt rá pénzünk, hanem amikor kaptunk, s olyant, amilyen éppen volt. Alapot ástunk, betonoztunk, minden téglát ötször megfogtunk. - Miként lehet megfékezni a nagyon is öntudatos városi diákokat? - Szeretettel és odafigyeléssel. Én valóban szeretem a tanítványaimat, még azt is, aki nem úgy viselkedik velem, mint ahogyan az - mondjuk illendő. A kamaszkorban lázad, semmi nem tetszik neki, amikor mindent elutasít, amit a felnőtt, s legfőképpen a szülő szeretne. Ennek a gyereknek is van szülője, aki ugyanúgy őrlődik, mint én, legfeljebb nekem kevesebb őrlődni valóm van. A szeretet hatékony tud lenni a gyerek számára, s az elutasítás a legtöbb esetben csak látszat. -A drogfogyasztás ellen mit tudnak tenni a pedagógusok? - Több alkalommal nyertünk támogatást drog-prevenciós pályázaton. Van egy igen lelkes kolleganő, aki osztályfőnöki órákon előadásokat tart. Nagyon ügyes, mert mondandóját nem csak a drogra hegyezi ki, hanem a helyes életmódra, a megfelelő táplálkozásra és azon igyekszik, hogy a gyerekek ismerjék meg önmagukat. Hozzáteszem, fontos, hogy a pedagógusok ismerjék meg a gyerekeket, de úgy, hogy a róluk összegyűlt információkat átadják egymásnak. így az emberben komplett kép alakul ki a diákokról - beleértve előnyeiket és hátrányaikat. - A folyamatos felkészülésben mennyire motiválják a tanulókat a kapható jó jegyek? - Is, is. Vannak, akik azt vallják, „csak görbüljön". De vannak, akiket remekül meg lehet mozgatni egy-egy pályázat, vagy verseny előkészülete során. Nem régen egy kislánnyal és két fiúval országos versenyen voltunk, ahol régi, hagyomáés kitartóan dolgoztak, mint a mesében. Fáradhatatlanok voltak: reggel fél hatkor már bementek a pékségbe, este hétkor ismét, hogy gyakorolják a versenyfeladatokat. Sütötték a hajdani hortobágyi pásztorételt, a vesekalácsot, a mindszenti kalácsot, az orosházi banánt, kulcsos kalácsot. - Ez persze Önnek is pluszmunka. - Közoktatás vezetői képzésre járok. Legutóbb egy furcsasággal bosszantottam fel magam, a tankönyvben ez^állt: a vezetőnek legyen léptékrendje. Értem, amit ez sugall, de én akkor is úgy gondolom, hogy értékrendje legyen a vezetőnek. A legközelebbi konzultáción felvetem ennek megvitatását. - Sajnos, fogynak a sorok. Ezért már csak a karácsonyi készülődésről érdeklődöm. - Odahaza már javában folyik a tervezgetés. Az iskolában szintén. Gyönyörű adventi koszorúkat készítettünk, s az ablakok alá kerültek. Amikor az ember belép a terembe, a mosoly és a nyugalom keríti hatalmába. Azt azért elmondom, hogy egyébként is szívesen járok a „Csapóba", mert remek szellemiségű a tantestületünk, igazi jó emberi közösség... A karácsonnyal kapcsolatban pedig azt kérem, a szerintem nagyon fontos lelki készülődésről beszélgessen Bacsmai László plébános úrral.