Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-11-21 / 37. szám

2004. NOVEMBER 28. Irodalmi meléklet zületésnapja tiszteletére ünnepi emléknappal, főigazgatótól az Illyés-plakett I. fokozatát Pajor Márta tudományos előadásokkal köszöntötték nagy főiskolai docens, az intézet ének-zene csoportjának veköltőnk, Illyés Gyula életművét a PTE főiskolai zetője vehette át. II. fokozatban Antus Györgyné, a gyakarán, amely alkalomból N. Horváth Béla kari korlóiskola igazgatója részesült. S Pajor Márta előadói stílusát figyelve nemrégiben egyik hallgatója szájából kiszaladt a szó: „Hogy a tanárnő milyen lelkes! Aztán mitől?" ^^íte §

D ~ók - A lelkes tanárt kitüntették. - Megható, nagy öröm, mert Illyés neve fontos. Amikor az embert kitüntetik, a díj nemcsak a sajátja. Az eredményhez indíttatás kell, család és tanítók. A gyökerek. Ezek nélkül nincs semmi. És kellenek munkatársak is, akik seÍ

ítenek. Hogy a díjat mikor adják, Em is lényeges. Én az itt dolgoÖk őszinte örömének örültem legjobban. 25 éve tanítok, Farkas Pál alkotta a plakettet, akivel egy tanszéken tanultam, Jobbágy Valér és kollégái aták az ünnepi hangversenyt, akivel együtt tanítottam, ez az öröm. - Mindnyájan elindulunk valahonnan. - Nagyon jó családom volt, van és kitűnő tanítóim. A kapott értékrendet próbálom továbbvinni. Ez számomra a minden. - Romantikus alkat kemény burokban, mint a dió? - Rák jegyében születtem kemény páncélban, de belül lágy vagyok. Ezt azok a tanítványaim tudják, akik 1. évben tartanak tőlem, de a végén már nem. Felmenőim kiváló emberi, szakmai tulajdonságokkal rendelkező személyiségek voltak. Dédanyám művészhaj^kmú volt, színjátszó kört vezetett, ^Rgyanyámat pedig e hajlam mellett racionalitása a falu paraszt tudósává tette. Ha tanulmányaim során valamit nem tudtam jól elolvasni, ő mindent megmagyarázott, mert elvégezte a paraszti munkát, aztán irány a könyvtár. Hobbija volt az olvasás és a földrajz. Mindent tudott, amit nekünk, diákoknak tudnunk kellett volna. - Ma azt mondanánk rá, hogy kreativitásfejlesztő, tehetséggondozó volt. - Waldorf-óvoda? Én odajártam a nagymama mellett. Gyúrt, letört egy kis tésztadarabot, odaadta, csináld, lisztezd, mondta. Leesett, nem baj, felvettük, megsütöttük. Nem ettük meg persze, de ott volt a kompozíció.. Ráadásul örökké humoros volt. Élt, dolgozott, lobogott. Mindig így láttam. - Az értékek továbbvitele ilyen egyszerű. - Nem külön tehetséggondozó iskolákat kell létrehozni. A tehetség itt van! De neki magának kell megteremteni, létrehozni azt, amit szeretne megmutatni magából. Közben kérdezhet, mi segítünk. Sajnos ma nem ez a trend. Néha úgy érzem magam, mint ahogy azt egy diák az anyja szemére vetette, anya, te Arany Jánosnál leragadtál. Én is ott maradtam. Nem tudok más lenni, mint értékközvetítő, mindegy, milyen kereszttűzben, harcok árán. A családtól kapott sok-sok szellemi indítással, erővel. A hallgatóimnak is azt mondom, gondolj arra, hogy a te gyerekedet ki fogja tanítani, és olyan pedagógus légy. Az értéket kell velük láttatni. Érték a tanító és a tanár, de mindenekelőtt a család. Annak lelki alapjai, erkölcsi tartása, tudása, akaratereje. - A romboló hatások is jelen vannak - Néha azért kapcsolom be a televíziót, hogy a diákokkal egy adott kérdésen vitázni tudjunk. Megbeszéljük a látottakat, például a Megasztárt, elvégre zenetanár vagyok. Kötelességem tudni, hogy a hallgatót merre vezeti a magyar média. Az más kérdés, hogy közben vasalok, vagy éppen szekrényt rendezek. Tény, hogy a mai világ ellentétben áll a tankönyvek dalanyagával. - Vannak olyan zenepszichológusok akik szerint az oktatásba be kellene vezetni a pop-rock zenét. , - Nem fogom tanítani. Nem! Én mást tanultam, mást adok át. A legnagyszerűbb popegyüttes is akkor lesz csak értékálló, lásd Beatles, ha komolyzenei alapról indulnak. A mesterséget meg kell tanulni! A családom úgy adott példát, hogy látensen beleivódott a zsigereimbe, az idegszöveteimbe a harmónia és a jóság iránti vágy. Igaz, már harcosabb természet vagyok, mint ők, de jó irányba próbálok haladni. Az én dolgom az, hogy elültessem a magot, ha pillanatnyilag küzd is ellene a hallgató. A mag kikel, ha eljön az ideje. - Milyen életszagú példákat lehet a diákok elé adni? - Kettőt szoktam, a főzést és a kertészkedést, ahol is meg kell tanulni a mesterségbeli alapokat, utána lehetünk művészek. Mi az, hogy zacskós leves egy perc alatt? Ez a romboló hatás. Az anyanyelvünket is életünkön át tanuljuk. A mesterséget is meg kell alapozni, amin kivirágozhat a művészet, és akkor majd nem mondja azt a diák, hogy pfuj, kornyika. - Hogyan lehet a negatív visszajelzésekre reagálni? - Odafigyelek mindenre, mert ezek a megnyilvánulások tükröt tartanak. Mindegy, hogy torz tükör, vagy túlzás, továbbépülök általuk. Fejlesztem a tudásom, ezért tanulok mind a mai napig. Ezt is otthonról hoztam. - Ismét visszakanyarodunk a családhoz. - Anyai ágon felvidéki kitelepített klerikális vonalú családból jövök. Édesapámnak Mindszenthy volt a hitoktatója. Osztályfőnököm egykori paptanár volt, aki kellő szigorúsággal, de szeretettel tanított minket a bajai francia tagozatos gimnáziumban. Rengeteget kellett tanulni és lázadni nem volt helyénvaló. Később a főiskolán is tanárom lett és tovább vitt magyarból. Anyámtól úgy megtanultam a pedagógiát, hogy nem kellett vizsgáznom. Ott akartak tartani tanársegédnek, de politikai okokból egyik napról a másikra utcára tettek, pedig már kineveztek. Döbbenetes élmény volt, de anyám ezen is átsegített. Bajára kerültem. - Milyen volt az ének-zenei tanszék Szegeden? - Mint egy ellen zeneakadémia. A politikai szempontból nem kívánatos tanárokat leküldték Szegedre. Kodály-tanítványok voltak Lajtha mellett népzenegyűjtők és -lejegyzők. Avasi Béla, Kardos Pál, Gábor Éva, Gábor Áron dédunokája, aki tehetségesnek ítélt és ingyen különórákat adott. Ez volt a tehetséggondozás. Nyesegette a vadhajtásaimat, tükröt tartott elém. Az utolsó évben egyebek mellett megnyertem az országos ifjúsági énekversenyt. - Melyik zenei műfajhoz vonzódik? - Baján egy gregoriánt éneklő kórust vezetek, miközben 19902002-ig elvégeztem Béres György minden ez irányú kurzusát, a mesterkurzust is, és most az akkori társaságból ketten műveljük a 2000 éves európai keresztény egyszólamúság műfaját, ami minden klasszikus zene alapja. - Miről szólt az értékátadás Lengyelországban? - A Kodály Intézet munkatársaival és Antoni Andrea kolléganőmmel együtt jártam Lengyelországba tanítani. Háromhetes kurzusokat tartottunk. Feladatom a hangképzés és a reggeli beéneklés volt, aztán gregorián, szolfézs, kiegészítve módszertannal. Megismerkedtünk a lengyel néppel, nyelvükkel, oktatásukkal, amiben sokkal merészebbek, mint mi, és Kodályt is jobban tisztelik. - 26. éve mindennap utazás Baja és Szekszárd között. - Ott lakom, ahol Babits középiskolai tanár volt. 100 méterre élek az ottani lakóházától. Szekszárdon tanítok, Babits szülővárosában, és Szegeden születtem, tanultam, ahol szintén tanított Babits. így kapcsolódnak össze bennem a véletlenek. Már 1973-ban tanultam gregoriánt, csak akkor még nem nevezték nevén, s 1990 óta művelem. Ezek a búvópatakok, amelyek egyszer feltörnek és összefutnak. Németh Judit