Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-11-14 / 36. szám

SZEKSZÁRDI 2004. NOVEMBER 21. VASÁRNAP M Eligazodni a képek és szavak dzsungelében tanító néni mélyen a szemébe néz egyik kisdiákjának: - Hétfőn én megyek tehozzád. - Kedden te jössz énhozzám - válaszol Szabó Eszti Eszter nénire nézve, aki felszólítás nélkül, csupán rátekintve folytatja a sort egy másik tanulóval: - Szerdán én megyek tehozzád. A felelet után újra majd újra továbblendül a játék, amelyet a Garay János Művészeti és Sport Altalános Iskola és Diákotthon negyedikesei már jól ismernek. Tudják, hogy szemkontaktus által kell kapcsolatot teremteniük azzal, akit szeretnének megszólítani. Ezenkívül még számos más, a színjátszáshoz kötődő játék szerepel Vadóc Eszter, tanítónő repertoáijaban. Bármelyikre is keres vállalkozót, mindannyiszor egy sereg kéz emelkedik a magasba. Mindezek a drámajátékok amellett, hogy örömet szereznek a gyerekeknek, olyan készségeket fejlesztenek, amelyek az élet minden terüle1 szükségesek, hasznosak. Elősegí| hogy a diákok ne csak a színpan, de minden helyzetben magabiztosan mozogjanak, szépen, érthetően beszéljenek, jobban fejezzék ki magukat, meggyőzőbben érveljenek úgy, mint Braun Luca, aki a buta herceg úrfi tanárát alakítva meggyőző érvekkel teszi hihetővé tanítványa válaszát, amely szerint Magyarország fővárosa Zalaegerszeg. A gyermekek képzelőereje a játékokban kiteljesedik, asszociációs készségük, megfigyelőképességük, koncentrációjuk, memóriájuk fejlődik. A Mit viszünk a bőröndben? kezdetű játékban például nem csak a tíz dologból álló listát jegyzik meg sorrendben, de azt is felismerik, hogy a fogkefe mellé fogkrémet, a ceruza, papír mellé pedig radírt is érdemes csomagolni. Feltalálják magukat bármilyen szituációban: Betti például akkor sem jön zavarba, amikor a tanyáról szóló meséjébe a szorzótábla szót kell beleszőnie: - A szegény ember, aki a tanyán élt, tanár volt, és éppen a szorzótáblát tanította a gyerekének. Ez az éleslátásra valló megoldás a tanító néninél is nagy sikert arat. Efféle és még sok más változatos játékból bontakozik ki felső tagozatra a valódi színjátszás. Ez aztán több tantárgyhoz is kapcsolódhat: megjeleníthet például egy történelmi eseményt. Az iskola diákjai előadták már Kőműves Kelemen balladáját népdalokkal gazdagítva. A játékos gyakorlás meghozta az eredményét: városi vers-, vagy mesemondó versenyeken mindig nyernek valamilyen díjat. A színjátszó szakkör pedig első helyezést ért el a Weöres Sándor Gyermek Színjátszó Találkozón. A képző- és iparművészet világába is játékos formában vezetik be a tanulókat. Ez megkönnyíti az átszokást az óvodából az iskolába - mondja Nemessányi Gyöngyi, rajztanár. - Nem csak kötelességek és szabályok tömege zúdul a kis nebulókra, hanem játékos feladatok közben barátkoznak meg a tanórák rendjével. - Gyöngyi néni, már vége is van az órának? - mondják sokszor csalódottan a gyerekek kicsengetéskor. Hiszen élvezettel készítenek bábot első osztályban, később az agyaggal ismerkednek, domborművet, egyszerű állatfigurákat mintáznak, majd jönnek a nehezebb feladatok: agyagedényt, kis szobrokat alkotnak. Negyedik osztályban pedig már a különböző grafikai és textiltechnikák következnek. A gyerekek egyre jobban megismerik a képi nyelvet, ki tudják fejezni gondolataikat, érzéseiket ilyen módon, értelmezni és értékelni tudják mások alkotásait is. Ma, az új képkorszakban fontos, hogy ne vesszenek el a feléjük áramló képek dzsungelében. A fejlettebb, tudatosabb látás az élet minden területén hasznos: javul térbeli tájékozódó képességük, formaérzékük, felfedezik és képesek megalkotni harmonikus színegyütteseket. Emellett fejlődik kézügyességük, tárgyalkotó képességük, esztétikai érzékenységük, ízlésük. Műalkotásaik bemutatásának módját is megtanulják : ősszel és tavasszal kiállítást rendez munkáikból az iskola. Műsorral egybekötve nyitják meg, mint ahogy a nagy művészeknél szokás. A Garay iskola tanulói már számos díjat nyertek rajzpályázatokon itthon és külföldön: Indiában, Japánban, Peruban, Törökországban, Lengyelországban egyaránt. Az iskola tanárai szeretnék kiteljesíteni az eddig is eredményesen működő művészeti képzést azáltal, hogy alapfokú művészeti iskolát hoznak létre. A két intézmény összevonásával létrejött új iskola együtt többet tud nyújtani, mint korábban külön-külön, hiszen a színjátszást, a képző- és iparművészetet a Garay téri, a modern társastáncot a Zrínyi utcai épületben oktatják majd. Itt működik már régóta a Mesterségünk címere nevű kézműves szakkör, amelyben a magyar népművészettel ismerkedhetnek a gyerekek, másik épületben pedig továbbra is járhatnak a gyerekek néptánc szakkörbe, zenei tagozatra. A művészeti iskolába már az első évtől beiratkozhatnak a diákok, és hetente négy tanórában délután foglalkozhatnak kedvenc művészeti területükkel. Megpihenhet, feltöltődhet itt lelkük, kiléphetnek a már az iskolásokat is elért rohanó, teljesítményelvű világból. Élvezhetik az alkotás örömét. Kovács Etelka Négyszáz forintért megtudhatod, hogy kitől kaptál ezer forintot Készítettem egy kiadványt. Szereztem száz megrendelőt, akiktől azt kértem, hogy postai csekken küldjenek egy - egy ezrest a bankszámlámra. Szanaszét laknak az országban; ez tűnt a legegyszerűbb megoldásnak. Be is fizették a pénzt nyolcvanheten. Igen ám, de a banki értesítőn nem jelentek meg a nevek, csak a sorszámok és az összegek. Tehát nem szűrhetem ki, nem hívhatom fel a „renitenseket", hogy „Ugye nem felejtetted el?". A banknál mentegetőznek: ők csak ennyi információt kapnak A helyi posta is tehetetlen: a csekkeket rendszeresen felküldik az országos központba, érdeklődjek ott. A központ ügyintézője roppant szívélyesen közli, hogy természetesen tudnak fénymásolatokat küldeni a befizetésekről - ha megadom a sorszámokat -, darabonként négyszáz forintért. Vagyis: négyszáz forintért megtudhatom, hogy kitől kaptam ezer forintot. Ennél csak az lenne szebb, ha háromszáz forintos befizetésekről lenne szó... És hiába a könyörgés, a józan ész emlegetése, a düh - nincs megoldás. Az ember alkotta szabályokat meg is változtathatnák az emberek, ha akarnák... De előfordult-e már az Magyarországon, hogy egy ügyintéző, egy telefonos panaszt továbbít az illetékesnek, aki töredelmesen belátja, hogy hibázott, és korrigálja a rendelkezést? Jelen esetben tehát, egy 21. századi, európai polgárnak nincs joga megtudni ingyen, hogy kitől kapott pénzt. Na jó. Én csak a postást akartam kímélni, hogy ne kelljen neki naponta kihozni egy-két-háromezer forintot. De jövőre nem a bakszámlámra küldetem a pénzt, hanem a lakcímemre. S majd két-három hétig idejár a postás a csekkekkel, ingyen. Wessely