Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-11-07 / 35. szám

2004. NOVEMBER 7. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP * íme a bizonyítás! „- íme a bizonyítás!" Lelki szemeinkkel még most is ott látjuk ma­gas, karcsú alakját az iskolai tábla előtt, amit előzőleg teleírt egy töb­bismeretlenű egyenlet levezetésével. A most már ismert végeredmény­értékeket győztes mosollyal kétszer aláhúzza, és odaírja melléjük az is­mert bűvös három betűt: Q E D! - latinul: Quod erat demonstrandum! - azaz szabadon fordítva: - íme a bizonyítás! Létay Menyhért sírja körül so­kan vagyunk, volt tanítványai, ba­rátai, tisztelői. Ez is egyfajta bi­zonyságtétel életéről, munkájáról, Szekszárd város közönségéért tett sok-sok szolgálatáról. Jó tanár volt, kitűnő ta­nár. Egyenként mérte fel, hogy ki mit tud, és aszerint edzette a gyengéket, izmo­sította a közepeseket. So­kat megmutatott a mate­matika és a fizika szépsé­ges törvényszerűségeiből, amivel ellensúlyozta a • bbség ellenérzéseit a „fé­lmetes" tárgyak iránt. Később sokan segíteni tud­tunk gyermekeinknek, unokáinknak egy-egy bo­nyolult házi példa megol­dásában azzal a diadallal, hogy „engem a Menyus ta­nított mennyiségtanra." Jó nevelő volt. Alapelve volt ez a római közmon­dás: Non scholae, sed vitae discimus! - Nem az iskolának, ha­nem az életnek tanulunk! A négy számtani alapművelet igazi értel­mét leginkább tőle tanultuk meg, összeadni, kivonni, szorozni, osz­tani. Összeadni az emberekben ta­lálható értékeket, és együtt be­csülni azt. Kivonni az emberi gyengeségeket felebarátaink vi­selkedéseiből, és emelkedetten elnézni azokat. Megszorozni tudni az erőket a feladatok elvégzése előtt, és megtanultunk osztani is, • igosztani tudásunkat, értékein­t először az ifjúsággal, majd minden embertársunkkal. Az a tanár, aki nemcsak taní­tott, hanem nevelt is, az emléke­zetekben legalább száz évig él, mert az utolsó generáció is egy hosszú emberöltőig emlegeti. így emlegetik Létay Menyhértet a vá­ros zenebarátai, akiket diákkoruk­ban ő terelgetett ebbe az irányba, és aki a zeneestek feledhetetlen szavú konferálója volt. Emlegetik az irodalomszeretők, akiknek élete végéig ajánlotta a leg­újabban megjelent jó könyveket, jó pedagógusként megosztva velük a hazai és a világirodalom értékeit. Még sokat sorolhatnék fel a vá­ros egyik kiemelkedő pedagógu­sának iskolai és társadalmi szol­gáltatásaiból. Meleg hazaszerete­te..., új tehetségek utáni állandó érdeklődése, a Garay gimnázium értékes diákjainak számontartá­sa... a nemzet-hűség ébren tartása mellett. Megajándékozott minket egyénisége utolérhetetlen meleg­ségével, derűjével, humorával, amit a vele való társaságban szív­ből élveztünk. A jelzőkkel nem fukarkodnak azok, akik ma róla beszélnek, le­gendás jó hírét költik, akik keze alatt nőttek fel, és akik iskolán kí­vül is kaptak lelke, szelleme kin­cseiből. Az egykori szülői házból - a lelkipásztori parókiáról - elin­dult jó diák megérkezett földi út­ja végére, ahol közel s távolban is egykori diákjai pihennek. Mi nem soroljuk a felsőfokú jelző­ket, minek? Megmarad nekünk jó tanárnak és nagybetűvel írt Embernek. Köszönjük, Tanár Úr! Köszönjük, Létay Menyhért! QUOD ERAT DEMONST­RANDUM! H. Németh István Az alma mater öregdiákjai emlékeznek A szekszárdi Garay János Gimnázium egykori diákjaiból álló Alma Mater Öregdiákjainak Szövetsége november 13-án, szombaton találko­zót szervez. A programon Létay Menyhért tanár úr felújított síremlé­két megkoszorúzzák a résztvevők. A közös tiszteletadás alkalmával hangzik el H. Németh István itt közölt írása. A temetőbe a gimnáziumból autóbusz indul, visszaérkezéskor ünne­pi műsor keretében az iskola egykori diákjai közül néhányan életpályá­jukkal ismertetik meg a résztvevőket, lehetőség nyílik az emlékek fel­idézésére, kötetlen beszélgetésre. „Ez a város egyik szégyenfoltja" Betört ablakok, rozsdás csövek, elszakadt kábelek, betonaljzat számos gödörrel, meg egy égbe nyúló téglakémény rozoga létrá­val. Ez a balesetveszélyes romhal­maz, az egykori Beloiannisz fűtő­mű csúfítja már évek óta az Augusz Imre utcát Szekszárd köz­pontjában. * - Ez a város egyik szégyenfoltja­mondja Ilosfai Gábor, képviselő, aki tájékoztatott ar­ról, hogy mit tesz az önkormányzat ennek a régóta tartó áldat­lan állapotnak a meg­szüntetéséért. Idén pályázatot ír­tak ki, amelyben alap­vető szempont volt, hogy a hasznosítás so­rán egy közösségi tér jöjjön létre, és ne la­kások legyenek ezen a frekventált terüle­ten. Az alsó szinten üzletek, felette eset­leg irodák, cégek kap­janak helyet, és az új létesítmény a közös­ség, a város érdekeit szolgálja hosszú tá­von. Mindenképpen csak gazdasági hasz­nosítás jöhetett szóba, hiszen fon­tos, hogy gazdaságilag fejlődjön a város, és akkor az állampolgárok­nak is több jut. Lényeges szempont volt továbbá a parkolási lehetőség megoldása, egy alsó parkoló meg­valósítása, hiszen éppen a fűtőmű mögött van egy mélygarázs, ame­lyet a város nem tud birtokba ven­ni, mert a magántulajdonos ezt fo­lyamatosan meggátolja. Most erre is figyelve tárgyaltak. A pályázók által benyújtott pro­jekttervek alapján a Gazdasági Bi­zottság készítette elő a döntést. Mindegyiket támogatandónak ta­lálták. A képviselő-testület végül úgy határozott, hogy a négy szek­szárdi vállalkozót megelőzve egy székesfehérvári cég, az NC-Invest Rt. vásárolhatja meg, kezelheti a területet. Nyár elejére eddig jutott az ügy. A szabadságolások miatt csak nyár végén kezdődtek újra a tárgyalások. Ezek során a Gazda­sági Bizottság néhány szerződési pontban nem jutott dűlőre a vállal­kozóval, ezért felkérték a hivatalt, a jegyzőt, a Jogi Iroda vezetőjét, a Műszaki Iroda vezetőjét, hogy a szerződést egyeztessék vele úgy, hogy az önkormányzat érdekei semmi esetre se sérüljenek. Jelen­leg folynak ezek a tárgyalások. A feltételek mindkét oldalról megfo­galmazódtak. Remélhetőleg, még az idén létrejön a megállapodás. Jövő év elején pedig a pályázó el­kézdheti a projekt előkészítését: a tervezést, engedélyeztetést, a be­költöző vállalkozók megkeresését stb. Ezenkívül megkezdődhet a fű­tőmű épületének és a kéménynek a bontása is, és eltűnhet a város központjából ez a csúfság. K. E. Az ország lelkiismeretét megmozgatták A 2004. év Állatvédelmi Díját a Tolna Megyei Állat- és Természet­védő Alapítvány kapta meg, melyet a Magyar Állatorvosi Kamara ítél oda minden esztendőben gondos mérlegelés után. Az elismerést minden évben azon szervezet részére ítélik oda, amelyik a legtöbbet tesz az állatok védelmében. Büszkék lehetünk, hiszen a városunkban működő alapítvány vívta ki ezt a címet, vezetője Fiáth Szilvia nagyon sokat tett egyebek mellett az állatkínzás büntethetőségének törvényi szintre emeléséért folyó harcban, a törvény elindításában. Az állat­orvos kamara véleménye megerősítette, hogy a Tolna megyeiek sze­repe vitathatatlan, még ha annak eredményességét többen is a ma­guk sikerének érezték. A szekszárdiak rendkívül eredményes népi kezdeményezést indítottak az állatkínzás bűncselekménnyé minősí­téséért, a büntető törvénykönyv módosításán túl az egész ország lel­kiismeretét megmozgatták. Á tevékenység elismeréseként járó ok­levelet október 29-én délelőtt a Hungaromed szakkiállításon vehet­ték át.

Next

/
Thumbnails
Contents