Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-02-15 / 4. szám

2004. FEBRUÁR 8. JUL , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MESELO EMLEKEINK 13. Levéltöredék 1914-ből A régi szekszárdiak emlékezhetnek még a vasúti váróteremben oly sokszor megnézett, később tönkremenni hagyott, aztán egy bölcs intézkedéssel lemeszeltetett három hatalmas falfreskóra, a maiak pedig megcsodálhatnak egy másikat az evangélikus templomban. Mindkettő alkotója Szabó Dezső, aki 1906-ban érettségizett a gimnáziumban. További életútjáról A magyar feltámadás lexikona szolgál részletes adatokkal. „Középiskoláinak elvégzése után a Képzőművészeti Főis^^ilán a Rajztanárképző növendéke ^Bt, ahol Révész Imre, Hegedűs Tászló, Edvi Illés Aladár és Nádler Róbert professzorok mellett folytatta tanulmányait. A rajztanári oklevél megszerzése után mint továbbképző növendéknek egy évig Ferenczy Károly professzor volt a mestere, majd Münchenbe ment, ahol egy évet Gröber Hermann és Kálmán Péter, további kettőt pedig Stuck Ferenc professzor mellett gyakorolt az Akadémián, s mint »Komponierschüler« kitüntetésképpen külön műtermet élvezett. A müncheni Szabó Dezső akadémián három kiállításon vett részt, s mindegyiken kitüntetést nyert." Ezzel immár 1914-ben vagyunk. Ekkor, január 26-án kelt egy szerencsésen megmaradt levéltöredék, az eredeti levél ötödik-hatodik oldala. „Most megint egy compositión töröm a fejemet. Egy allegória: a dögvész, pestis, járvány, valami ilyesféle lenne a címe. Emellett folyton motoszkál a fejemben egy csoport az özönvízből, amely az előbbi compozítió készítésekor jutott az eszembe, egy egész más csoport, mint amit csináltam. Most hol az egyiket, hol a másikat idomítom, gyúrom, szóval componálom kicsiben, s aztán, ha így meglessz(l) és erőt érzek magamban, nagyban is megfestem. (Az erő részben a nagy A festőművész kézírása vászon és festék kiadásra vonatkozik, mert az iskolai stúdiumokat amellett is folytatom.)" Az ember három emberöltő után is megdöbben: vajon honnét ez az előérzet, ami oly világosan utal a pontosan fél év múlva kitörő első világháborúra?! Még azt sem mondhatjuk, hogy Münchenben, egy külön műteremben érezhette a festőművész-növendék a Balkán-háborúk hatását. S mégis, talán a művészek legendás érzékenysége sugallta mindezt. Kísérteties a leírás egy jövendő világégésről. Néhány sor múlva már mindebből semmi nem marad, Szabó Ferenc gimnáziumi tanár úrhoz és családjához a szokványos fordulattal érkezik a levél: „Csókollak mindnyájatokat számtalanszor, szerető fiad Dezső. 1914. január 26." Mi pedig tovább olvashatjuk a félbe hagyott életrajzot. „A világháborút mint géppuskás tiszt küzdötte végig egy sebesüléssel, s több kitüntetéssel: Signum Laudis, bronz vitézségi érem. Különös látomás a jövőről Károly-csapatkereszt, sérülési érem. Az összeomláskor 36 hónapi frontszolgálat után mint géppuskás-századparancsnok főhadnagy szerelt le." Ez azonban a levéltöredék történetének csak egyik csattanója. A másik e sorok írója számára - ha lehet - még szomorúbb. Az egykor Münchenből utazott levél ugyanis túlélte az első, majd a második világháborút, az ötvenes, hatvanas, hetvenes éveket, majd az egyik intézményben kiselejtezték, és a MÉH-be vitték. Onnét vette meg kilóra e sorok írója egy 1. világháborús notesztöredékkel és díszítő vázlatokkal együtt... Dr. Töttős Gábor Hűsek Rezső zongoraestje 0deklődéssel várjuk évről évre így télidőben a neves zongoraművész koncertjét. Várjuk, mert mindig kellemes estét, igényes zenei eseményt jelent számunkra. Ezúttal is magas művészélményben részesülhettek mindazok, akik ellátogattak a Művészetek Házába, hogy meghallgassák a kitűnő zongorista igényesen összeállított műsorát. Elsőként Mozart: C-dúr szonátája csendült fel. Ez a darab egyike annak az öt zongoraszonátának, amelyek „párizsi" jelzővel kerültek be a zenetörténetbe. Az első tételt a dinamikai sokszínűség, a második tételt az érzékeny álmodozás, a boldogság zenei kifejezése, a harmadik tételt az érzelmekben gazdag játékosság, kedvesség és szenvedély bemutatása jellemezte. Ezt követően Beethoven: dmoll szonátája szólalt meg. A mester 1802-ben komponálta a művét, mely „vihar" szonáta néven vált ismertté. Mindhárom tételén végigvonul az öszszefiiggő, rögtönzésszerű hang. Először a szenvedélyes líra megformálását érzékeltük, majd a gondolatok szépsége, nemessége ragadta meg a hallgatóságot, végül pedig a dinamika színessége tartotta feszültségben a közönséget. Schubert: Esz-dúr zongoradarabjának előadásával folytatódott a műsor. A rövid életű (mindössze 31 évet élt) szomorú sorsú zeneköltő 1828ban, nem sokkal halála előtt írta az Esz-dúr zongoradarabot. A főmotívumot dal formában is gyakran hallhatjuk. Érzelemgazdag, sok szeretettől áthatott, nagyszerű megszólaltatására sokáig szívesen emlékezünk. Rachmaninov: cjsz-moll prelűdje is műsorválasztási telitalálatnak bizonyult. Az orosz zeneköltőnek ez a szerzeménye a szóló zongoraművei közül legfontosabb 24 prelűd egyike. Érdekessége, hogy a Titanic elsüllyedésének borzalmas híre után keletkezett. A zongorista invenciózusan formálta a lassú-gyors-lassú felépítésű darabot. A visszatérő forte akkordokat pedig megrázó erővel játszotta. A hangverseny befejező számaként Chopin: h-moll scherzója csendült fel. A főszakasz drámai megfogalmazása, vulkanikus erejű vívódásai, ellentéteinek feszült ütközései határában csúcsához érkeztették a koncertet. Hűsek Rezső ezen az estén ismét bizonyította, hogy avatott művésze hangszerének. A szépszámú közönség vastapssal jutalmazta az elhangzottakat, melyet az előadó Kodály: Székely keserves című darabjának eljátszásával köszönt meg. A műsort Föglein Klára ismertette. Lemle Zoltán ÉSZ-LELETEK 22. Szőlőszemezgetés El-elmegyek néha a nagyáruház csábító hűtőpultja mellett. Mindig elmosolyodom, amikor meglátom az öt-tíz kiló kenyér árába kerülő szőlőt. Soha sincs úgy, hogy a hatalmas bogyókkal ékes fürtről ne hiányoznék hat-nyolc szem, ami bizonyosan nem megromlott vagy összeaszott, hanem már a reménybeli vevők gyomrában emésztődik. Több dolog jut erről eszembe. Az egyik, hogy hajdanán rogyásig telt szekerek hordták a megyeszékhely piacára őszönként a szőlőt, s a gondos hivatalnokfeleségek mind megvették téli (és nem déli!) gyümölcsnek. Jóval olcsóbb és egészségesebb volt a kényszerérett, sokadosztályú főzőbanánnál. Manapság már a legnagyobb szőlősgazdáknál is csak folyékony és erjedt állapotban találni szőlőt tél idején. Nem érné meg ilyesmit termeszteni, eltartani? Inkább utazzon a bogyó valahonnét délről méregdrágán. De ez csak az egyik észrevétel. A másik általánosabb: mennyire jellegzetes szokás, hogy kiki lecsippent egy szemet, aztán elégedetten ízlelgeti. Valahogy úgy érzi, enynyihez neki is joga van, ha már egész fürtöt csak egyesek vehetnek. Pedig lehet, hogy azokét az egyesekét is csak ő fizeti meg fürtszámra. Még jó, ha saját autón mennek el érte... -ós -bor >