Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-10-17 / 32. szám

2004. OKTÓBER 17. ERDEKLI? BEMUTATJUK! oktatási jogok biztosának hivatalához fordulhat az oktatás bármely résztvevője: gyermek, tanuló, szülő, pedagógus, hallgató, kutató, oktató, valamint ezen oktatási szereplők közössége, amennyiben úgy ítéli meg, hogy oktatási jogait sérelem érte, illetve jogsérelem közvetlen veszélye áll fenn." Az idézet a hivatal tevékenységét bemutató kiadványból való, ami önmagában is folyamatosan aktuális, ám városunk számára most különösen az, mivel Aáry-Tamás Lajos és munkatársai a hét elején két napot Szekszárdon töltöttek, s találkoztak az oktatás szereplőivel. Ez alkalommal beszélgettünk az oktatási jogok biztosával. „A legsúlyosabb jogsértés a testi-lelki fenyítés" Szakmai fórumot, osztályfőnöki órát és panasznapot tartott Szekszárdon Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa - Hivatalunkat bizonyos időközönként két-két napra kihelyezzük a régióközpontokba, illetve nagyobb városokba. - Szekszárd nem régióközpont, de nem is tiagyváros. ^fe - Viszont megyeszékhely, ahol ebben a ^^ét napban Tolna bármely településéről vártuk az érdeklődőket. Emellett a Polip Ifjúsági Irodával, a szervezővel régi és igen jó a kapcsolatunk, amit az ügy érdekében mindenképpen ki akartunk használni. - Meglehetősen sok színhelyen találkoztak az érintettekkel. - Az oktatás szereplőit egyrészt fórumokra hívtuk meg, s átadtuk nekik az öt év alatt szerzett tapasztalatainkat. A szekszárdi fórumon intézményvezetők, -fenntartók vettek részt, diákoknak osztályfőnöki órát tartottunk a diákok jogairól, megszívlelendő esetekről. Az első nap délutánján panasznapot tartottunk, amelyen munkatársaimmal és velem is személyesen találkozhattak azok, akik kezdeményezik eljárásunkat. A kétnapos ügyintézés során a főiskola hallgatói önkormányzatának képviselőivel beszélgettünk. - Miért fontosak ezek a kihelyezett munka•

apok? Mert olyan szolgáltatás a miénk, ami nagyon-nagyon sokaknak szól, hiszen az oktatás négymillió embert érint. Szeretnénk az érintettekhez minél közelebb hozni szolgáltatásunkat. A hivatal - amely az Oktatási Minisztériumon belül működő, speciális státusszal és függetlenséggel rendelkező szerv - az oktatási szereplők oktatással kapcsolatos jogainak védelmét, e jogok érvényesülésének elősegítését látja el. - Mit tapasztalt Szekszárdon? - Hogy minden résztvevő nagyon fogékony az általunk elmondottakra. Remek hangulatú volt az az osztályfőnöki óra, amit az I. Béla Gimnáziumban tartottam. - Kiemelne egyet a témák közül? - Hogyne, mégpedig olyant, ami valószínű a legtöbb oktatási intézményt érinti: ez a mobiltelefon használata. - Álláspontja szerint szabad, vagy tilos a maroktelefon használata az iskolákban? - A diákoknak egy példát mondtam el, amiből megértették az egész kérdéskört. Az egyik középiskolában megtiltották a mobil használatát, a tiltást a házirendben is leszögezték. Ám az egyik szünetben csörgött a folyosón sétáló igazgató telefonja. Pillanatokon belül negyven diák vette körül, s figyelték, mi fog történni. Az igazgató kikapcsolta a készüléket, majd javasolta a tanulóknak, alkossanak új és betartható szabályt a telefonnal kapcsolatban. Néhány nap múlva a diákok a következő szövegjavaslattal álltak elő: a mobiltelefon használata az iskolában nem zavarhatja az oktatást és a nevelést. Tehát a gyerekek verziója szerint már nem a tiltásról volt szó, így a szabályt a tanárok is elfogadták. - Mivel foglalkoztak a fórumon? - Azokat az ügycsoportokat érintettük, amelyekből általános tapasztalatok szűrhetőek el. Az általam legsúlyosabbnak tartott jogsértés a testi fenyítés. A hozzám érkező panaszok alapján kiderül, hogy ezeknek a száma növekszik. De nem azért, mert egyre gyakrabban alkalmaznak testi fenyítést az oktatási intézményekben, hanem azért, mert ezt nem tűrik el sem a diákok, sem a szülők. A lelki fenyítést velem együtt a fórum résztvevői is ugyanebbe a kategóriába sorolják. - Egyre-másra tapasztalni, hogy gyarapodnak azok a helyzetek, amelyek során beépítik az érintettek közé a bizalmatlanságot. - Ezt tartom a rendszer legnagyobb hibájának. Ilyen például a diákok úgymond ellenőrzését „szolgáló" beléptető rendszer, az alkoholszonda, vagy a szülőknek sms-ben küldött értesítés gyermekük osztályzatairól. Igaz, ezek egyike sem jogsértő, viszont a bizalmatlanságra épít és kihagyja a három szereplő közül az egyiket. Ezáltal megspórolják a vitát és a tisztázó beszélgetéseket. Egy alkalommal kollégista diákok beavattak az „alkoholügybe". Nem kint a városban itták meg a sört, így átmentek az ellenőrzésen, miközben táskájukban vitték be az italt a diákotthonba, ahol el is fogyasztották. Tehát bármennyire is zárjuk és ellenőrizzük gyermekeinket, attól ők nem fogják jobban szeretni a tanulást és az iskolai létet. Tehát élhető iskolát kell teremteni, amit szeretnek a diákok, s ahonnan nem lógnak el. - Említette, hogy a pedagógusnak, a szülőnek és a diáknak együtt kell működnie. Ez nem vonatkozik a felsőfokú intézményekben tanulókra. - Abból az aspektusból keveset szoktunk beszélni az oktatásról, hogy a művelődéshez való jog az egyetlen olyan alkotmányos jogunk, amihez azonnal kapcsolódik egy alkotmányos kötelezettség. Ez pedig a tankötelezettség. Magyarul azt jelenti, hogy ameddig a tankötelezettség tart, a tanár, a szülő és a diák köteles és kénytelen együttműködni. Ha ezt tekintjük annak a bizonyos „kályhának", a kiindulópontnak, akkor innen érdemes vizsgálni a kialakuló konfliktusokat, illetve azok feloldásának módját, valamint azt, mikor érdemes és mikor nem érdemes feloldani az összeütközést. Szerintem mindig érdemes és szükséges is azt feloldani. Az oktatási intézményekben nagyon sok ember nagyon sok időt tölt egymással. Tehát természetesek a konfliktusok, amelyeket kulturáltan kell feloldani. Ehhez soroltunk a fórumon pozitív példákat. - Kérem, említsen közülük... - Javasoltuk az iskolaparlament - nem diákparlament! - létrehozását. Ennek tagja az igazgató, a tanárok, a menzás néni, a portás, a diákok és mindenki. Ebben a körben lehet megvitatni, mi az, ami az egyiket zavarja a másik tevékenységében. - Mondta, hogy a hivatal működésének öt éve során négyezer panasz érkezett. Folytatás a 4. oldalon