Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-02-08 / 3. szám

2004. FEBRUÁR 15. VASÁRNAP M SZEKSZÁRDI A Magyar Kultúra Lovagja postumus: dr. Gémes Balázs Megint egy kitüntetés, amely későn érkezett helyreállítása vagy amikor országos gyűjtőhálózattal dolgozott a népi születésszabályzáson vagy a Romológiai Kutatóintézet megteremtésén. Tele volt ötletekkel, tele volt tervekkel, és mindenek előtt munkakedvvel és akarattal. Bármily kudarc érte, újra talpra állott, s kezdte vagy folytatta a munkát..." A Cigány Néprajzi és Történeti Egyesület a következő szavakkal ajánlotta a kultúra lovagja címre: „Az ELTE néprajztörténelem szakát kiegészítette a régész szakkal. Kiváló professzorok irányításával képezte magát. A diploma megszerzése után dolgozott a székesfehérvári István Király Múzeumban, részt vett a tác-gorsiumi feltáráson, a csókakői vár, a dunaújvárosi intercisai, az alapi temető ásatásain. A pásztorépítmények kutatását akkor kezdte el, amikor a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa lett. A család anyagi helyzete miatt pályát módosított, öt évig tanított. A vakációk idején azonban nem pihent, mint pedagógus társai, néprajzi gyűjtőutakra indult. Szakmai érdeklődése az egész társadalmat foglalkoztató demográfiai problémák felé irányult. Nagy érdeklődéssel fordult a népi születésszabályozás témaköréhez, majd a kutatást leszűkítve annak egyik módozatát, a magzatelhajtást vizsgálta kérdőíves módszerrel. A recens anyag mellett a történeti forrásokat is kutatta. Ebben az időben már a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum munkatársa volt. A népi építészet foglalkoztatta, a sióagárdi, majd a szakályi tájház létrehozását, berendezését, később rekonstrukcióját végezte. A nyolcvanas évek közepétől egy kérdőíves gyűjtésbe kezdett. A „Népi Orvoslási Topográfia" című munkájában ezer külső munkatárssal dolgozott, s nemcsak a magyar, hanem az összes hazai kisebbség anyagát regisztrálta, gyűjtötte, beleértve a cigányságot is. Az Országos Cigánykutató Munkaközösség munkálataiba is bekapcsolódott, ahol a figyelem egy jelentős társadalmi problémára, a cigánykérdésre irányult. Mindez 1979-ben volt, s amikor az Országos Munkaközösség kimondta feloszlását, 1984-ben Gémes Balázs vezetésével a Tolna megyei csoport tovább működött. Ez a munkaközösség 1991ben egyesületté szerveződött, megalakult a Cigány Hagyományokat Kutató Egyesület, melynek ő lett az elnöke. Igyekezett a munkához szükséges technikai és intézményi hátteret megteremteni, ezért létrehozta a Romológiai Kutatóintézetet, amely ma Magyarországon a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezik. Nagy Pál történész A Magyar Kultúra Napja alkalmából, 2004. január 22én a Honvédelmi Minisztérium, Kulturális és Szabadidő Központjának Stefániapalotájában adták át az idei „A Magyar Kultúra Lovagja" elnevezésű kitüntetéseket. Szekszárdról - a lassan két éve tragikus hirtelenséggel eltávozott - dr. Gémes Balázs, a magyar kulturális örökség meg«

ntése érdekében kifejéletművével érdemelte ki. Dr. Gémes Balázs már nem lehetett ott, amikor életművéért megkapta azt a kitüntetést, amelyet egész életében hittel és nagy-nagy odaadással végzett munkájáért több szervezet javaslatára neki ítéltek. A „Magyar Kultúra Lovagja" postumus címet felesége és gyermekei vették át. Itt élt, dolgozott közöttünk, s mégis oly keveset tudtunk róla. Egyet biztosan! Megfeszített erővel dolgozott azért, hogy országosan egyedülálló gyűjte•

nyében, kiadványaiban gőrizze az utókor számára a magyar cigányság hagyományait. A Cigány Hagyományokat Kutató Egyesület elnöke volt, a Romológiai Kutató Intézet létrehozója, Néprajzi gyűjtőpályázatok hirdetője. Számtalan kiadvány szerkesztője, s munkásságának felsorolása végeláthatatlan. Kutatótársa, dr. Bencsik János szavait idézve: „ Aki csak egyszer is hallotta őt valaha kedvenc témái közül, mert ilyen sok volt, beszélni hevülettel, sodró erejű érvelését hallotta, nem feledheti... Nem fáradt, nem is tudott, nem hagyta pihenni egyetlen megoldatlan feladat sem. Ugyanaz jellemezte, ha egyedül volt a vállalt feladattal, mint a bugaci pásztorkultúra tanulmányozása, majd kiállítása, mint a sióagárdi tájház szavaival élve: „Az egyesület több részegységből felépülő romológiai gyűjteménye az egyik legértékesebb szakmai gyűjtemény Közép-Európában..." A gyűjtemények mellett évente néprajzi gyűjtőpályázatot hirdetett, s az azokhoz szorosan kapcsolódó konferenciák, egyre nagyobb részvétellel, szakmai találkozókká nőtték ki magukat, s ez nem kis kihívás volt dr. Gémes Balázs számára. Fáradhatatlanul toborozta az önkéntes gyűjtőhálózatba a híveket. A Romológiai Intézet két könyvsorozatát indította el, három év alatt 10 kötet látott napvilágot gondozásában." Juhász Éva etnográfus-muzeológus-néprajz szakos tanár halála után a következőket írta: „Azok a tervek, célok, amelyeket az általa alapított egyesület kitűzött maga elé, nem maradhatnak félbe. A cél pedig, hogy minél szélesebb körben összegyűjtsék a még megtalálható hagyományos cigány kultúra szellemi és tárgyi emlékeit." S mi történik a Cigány Néprajzi és Történeti Egyesület Szekszárd, Kálvin tér 10. - alatt lévő, az országban egyedülálló gyűjteményével? Mi történik negyed század kutató munkájával? Erre keres választ az egyesület, ami dr. Gémes Balázsnak úgy szeretne méltó emléket állítani, hogy ez a pótolhatatlan gyűjtemény ott kapjon végleges otthont, ahol megálmodója aki hittel és óriási munkával hozta létre - szánta. Szekszárdon, s nem más városokban, bármilyen nagy örömmel fogadnák és gondoznák. Annál is i inkább mivel a szakemberek szerint, az utóbbi időben fokozottan előtérbe került a Magyarországon élő kisebbségek ezen belül a cigányság - helyzete, ezzel párhuzamosan pedig történelmük és kultúrájuk, s mindezekért egyre nagyobb igény mutatkozik a gyűjtemény anyagának közzétételére. Ez lenne talán dr. Gémes Balázsnak, „A Magyar Kultúra Lovagjának" postumus, igazi elismerése? Aki ismerte őt, ismerte munkásságát, elhivatottságát, bizonyára azt mondja: igen! Sas Erzsébet