Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-09-12 / 27. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2004. SZEPTEMBER 12. Önkéntesek öt országból Segíteni, világot járni, nyelvet tanulni Szekszárd Magyarországon az elsők között, 2000-ben csatlakozott az Európai Bizottság által meghirdetett programhoz, az Európai Ön­kéntes Szolgálathoz (EVS). Mivel az együttműködéshez hatoldalú nemzetközi hálózat kialakítására van szükség, a program itteni gazdá­ja, a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza meghívta öt ország, Hollandia, Németország, Spanyolország, Anglia és Olaszor­szág képviselőit. Ezen a héten hétfőtől csütörtökig tartott a konferen­cia, amelyen minden szervezet bemutatkozott, tapasztalatot cseréltek a European Voluntary Service (EVS)-rőI, beszéltek a további együtt­működési lehetőségekről, szóbeli megállapodásokat kötöttek, mind­eközben ismerkedtek városunkkal és a magyar kultúrával. Az EVS keretében 18-25 év kö­zötti fiatalok tölthetnek hat-ti­zenkét hónapot külföldön, Euró­pa szinte bármelyik országában egy fogadó szervezetnél, ahol ön­kéntes munkát vállalnak. Általá­ban szociális területen segítenek, idősek otthonában, fo­gyatékosokkal foglalko­zó intézményekben, ki­sebb részben kulturális, ifjúsági és gyerekintéz­ményekben, szabadidős és sportlétesítmények­ben. A fogadó szervezet teljes ellátást és zseb­pénzt biztosít számukra. Az útiköltséget a küldő szervezet fedezi, a bizto­sítást pedig az Európai Bizottság. Az EVS elsődleges cél­ja az eselyteremtés, hogy a fiata­loknak lehetőségük legyen megis­merni más embereket, más kultú­rát, idegen nyelvet, ezáltal fejlőd­jön toleranciaérzékük is, nyitot­tabbak legyenek, javuljon együtt­működési készségük. Nálunk nagyon jó dolguk van az ide érkezőknek mert két önkéntesnek egy lakást bérel a művelődési ház, és a havi zsebpénzen kívül étkezésre is kapnak juttatást. Amiből ők álta­lában maguknak szoktak főzni, mert nem igazán tetszett nekik az itteni étrend. Utoljára két német Kees Kentin lány volt itt, egyikük már haza­ment, a másiknak most fog letelni a szolgálata. A művelődési háznak két elfogadott fogadó projektje van. Most dolgoztak ki három újabbat: a fogyatékosok otthonát, a Kék Madár Alapítványt és a Szi­várvány Általános Isko­lát. Egy féléves procedú­ra mire egy ilyen foga­dóhelyet be lehet indíta­ni. Hiába van tehát 50 jelentkező évente, mert összesen két hely van, és öt lesz. Szeptember 15­én érkezik egy másik né­met lány a fogyatékosok napközi otthonába. Jövő majusban önkéntes-ta­lálkozót szervez a műve­lődési ház. Ezen olyanok vesznek majd részt, akiket ők küldtek, aki­ket ők fogadtak, és akik éppen itt vannak, és ez már 25 fős létszámot jelent. Dél-Dunántúlt Szekszárd kép­viseli a programban. A kapcsolat­felvételt négy éve Varga Tamásné, a Babits Mihály Művelődési Ház munkatársa kezdeményezte. így emlékszik vissza a kezdetekre: ­2000-ben kezdtem el partnereket keresni, rengeteg megkereső le­velet írtam, érdeklődtem, hogy van-e szabad hely fiatalok számá­ra. Az a szokás ebben a körben, hogy csak akkor válaszolnak, ha tudnak önkéntest fogadni. Általá­ban ritkán kap az ember választ. A holland szervezettel a legrégeb­bi a kapcsolatom. Érdekes módon jött létre az együttműködés. Egy­szer este kilenc órakor telefonál­tak a művelődési házból, hogy hollandok keresnek engem. Ez annak a következménye volt, hogy én sok-sok érdeklődő levelet küldtem, van-e szabad hely ön­kéntesek számára, Ők ahelyett, hogy válaszoltak volna Romániá­ba vagy Szerbiába utazván meg­álltak, Szekszárdon, és megkeres­tek. így kezdődött. Azóta már nem csak hivatalos, hanem baráti kapcsolatban is vagyunk. A holland szervezet elnöke, Kees Kentin elmondta, hogy az ő szervezetük az Európai Önkéntes Szolgálaton kívül másfajta önkén­tes szervezéssel is foglalkozik. Tevékenységük a világ minden területére kiterjed Sri Lankára, a Fülöp-szigetekre, Indiába, Ghánába. Segítenek Szerbia és montenegrói, románi­ai, boszniai szervezeteket, kórhá­zakat, gyerekintézményeket, fo­gyatékosokat, időse­ket. Gyűjtéseket szer­veznek számukra, és az összegyűjtött dol­gokat, például számí­tógépeket, elviszik ne­kik. Azok a szekszárdi fiatalok, akik ilyen módon szeretnének más országokat megis­merni a Babits Mihály Művelődési Házban jelentkezhetnek, de számítaniuk kell arra, hogy szerencsés eset­ben is legalább fél év mire utazhatnak. A nyelv miatt nagyon so­kan szeretnének Ang­liába kijutni, de kicsi az esély rá, hogy sike­rül. Egyébként mindenhol egyre nagyobb az igény, de minden or­szágban kevés a fogadó hely. A je­lentkezők először általában olyan projektet választanak ki, amelyik érdekli őket, de ritkán sikerül, hogy fogadni is tudják őket erre. Ezért rendszerint el szoknak fo­gadni a fiatalok bármilyen fel­ajánlott szabad helyet. - Még nem találkoztam olyannal, aki meg­bánta volna - mondja Varga Tamásné - hihetetlen, hogy haza­jönnek 19-20 éves fiatalemberek, és úgy beszélnek a fogyatékosok­ról, ahogy el sem tudtam azelőtt képzelni. A fiatalok általában jól elsajátít­ják a fogadó ország nyelvét. Ázok közül, akik ide jöttek az egyik fia­tal fél év alatt annyira megtan magyarul, hogy lassan, de folyai tosan lehetett vele beszélgetni, dig tíz szekszárdi fiatal töltött az EVS-en keresztül egy évet külföl­dön, ketten pedig most vannak kint. Mind megtanulták ezalatt a nyelvet, de úgy indultak, hogy már volt sok esetben alapjuk. Kovács Etelka áP Evangélium / Útravaló az iskolai év kezdetén „mert az Úr ad bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik" Példabeszédek 2:6 Az iskolakezdés izgalmakat hozó heteiben a nehéz táskát cipelő első­osztályos kisgyerek, egy teljesen új környezetbe cseppenve, idegen gyer­mekek között, szokatlan felnőttek társaságában próbálja feldolgozni a változás okozta érzéseit. A nagyobbacska: barátainak, osztálytársainak örömmel meséli el nyári élményeit. Az évkezdés lazább napjai után egy­re inkább előtérbe kerül a mindennapi munka, a megoldásra váró fel­adatok sora az ismeretekben való előrehaladás. Nagy odafigyelést, sok szeretetet, empátiás készséget kíván a pedagógusok részéről a gyerme­kekkel való foglalkozás. Úgy kell látni már a legkisebbet is, mint aki nemcsak testben, hanem lélekben is fejlődni kíván. Az emberi lélek titkainak feltárásában, létünk csodálatos világának, Isten Krisztusban megjelenő kegyelmének megismerésében kíván segít­séget nyújtani az iskolai hitoktatás. Minden gyermek számára adott an­nak lehetősége, hogy iskolájában szervezett formában tartott hittanórá­kon vegyen részt. Ehhez elsődlegesen a szülő gyermeke iránt érzett fele­lőssége a fontos. Emlékezzünk csak vissza arra a szép ünnepnapra, ami­kor szülők, keresztszülők, nagyszülők a templomban, Isten és a gyüleke­zet előtt arra nézve tettek fogadalmat, hogy gyermeküket úgy nevelik és neveltetik, hogy ha majd felnő, eljusson Krisztus ismeretére a róla valló bizonyságtételre. E fogadalmunkat komolyan vette Isten és mi ennek mennyiben tettünk eleget? Mulasztásunkat pótolhatjuk, hiszen még az iskolai év elején vagyunk. Bizonyos vagyok, hogy minden jelentkező gyermeket örömmel fogadnak a hitoktatók, akik azzal a szándékkal vég­zik munkájukat, hogy a bibliai történeteket üzenetük gazdagságában je­lenítsék meg. A jól megértett bibliai Ige nyomán kapja a gyermek Isten ajándékaként a h i t e t. A hitet, ami átsegíti majd ifjú életének buktató­in és amin keresztül összeköttetve érzi magát teremtő, megtartó Istené­vel. Büntetlenül nem hanyagolhatjuk el a lelkünkkel való törődést. És végül: a bölcsességekről azt olvassuk a Példabeszédek 9:35-ben: „Mert aki megnyer engem, nyer életet és szerzett az Úrtól jóakaratot." Minden oktatónak és tanulónak azt kívánom, hogy így legyen. Balázsi Zoltán református lelkész

Next

/
Thumbnails
Contents